Látványos, akciódús és elgondolkodtató. Szendőfi Balázs természetfilmes egy helyett két filmet is készített a Körösökről, amelyekből a hazai Körös-vidéket és a folyók forrásvidékét, az Erdélyi-szigethegység lenyűgöző élővilágát is megismerhetjük. Nézd meg a filmek előzeteseit cikkünkben!
„A természet gyönyörű festmény, amit az ember kézbe vett és apró darabokra tépett” – hangzik el a kulcsmondat Szendőfi Balázs új filmjének egyik előzetesében.
Szendőfi Balázs természetfilmes és halkutató közel két éve dolgozik a Körösökről szóló filmjén, amelynek elkészítésére a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége kérte fel. Magyarország mellett a romániai forrásvidéket, a Bihar-hegységet is járta, és úgy ítélte, hogy az a terület is megér egy külön filmet, így tulajdonképpen „megbízta magát” a másik film elkészítésével.
Így egy film helyett két teljes értékű filmet kapunk, amelynek már csak azért is örülünk, mert ha Balázs korábbi alkotásaiból indulunk ki, akkor ezúttal is lenyűgöző és elgondolkodtató filmekre számíthatunk. Elsőként az alföldi területekre fókuszáló, de a Körösök hegyvidéki szakaszaira is kitekintő Volt egyszer egy vadvízország című film kerül majd közönség elé, amelyből egy másfél perces ízelítőt rakott össze nekünk a filmrendező:
A fajokban és akciókban gazdag képsorok közt felvillan a 2022-es aszály és az egykor oly gazdagon kanyargó Hármas-Körös vonalzóval megrövidített képe. Sejthető, hogy nem csupán szép természeti képekben gyönyörködhetünk majd a filmet nézve, hanem komoly felkiáltójeleket is kapunk az emberi tevékenység káros hatásaira. Mindezt persze ízlésesen, de nem finomkodva fogja tálalni nekünk Balázs, ahogy azt már megszokhattuk tőle.
„Amikor elkezdtem látogatni a Körösök térségét, elsőre rögtön a rengeteg szántóföld és a tönkretett, kanálissá silányított folyók tűntek fel.
A XIX. századi folyószabályozások a Körösöket rövidítették meg legjobban, nagyjából kétharmadukat elvették, 546 kilométerrel lettek rövidebbek.
A Kárpát-medencei folyószabályozásokat én Európa történelmében a legnagyobb természetpusztításnak tartom (bár nyilván másutt is hasonló folyamatok játszódhattak le)” – osztja meg velünk Balázs a film központi témáját.
A filmben láthatjuk majd, hogyan bánunk a hegyekből fantasztikus és vadregényes utakon, folyamatosan és ezerfelől érkező ajándékkal, a vízzel, és azt, hogyan próbál túlélni az élővilág maradéka néhány természet-szilánkban. Ezek a helyek pedig igazából nem a tudatos védelem miatt maradhattak fenn, csupán még valami csoda folytán eddig elkerülték a hasznosítást, vagy épp a természet foglalt vissza magának valamennyit az elvett területekből.
A Volt egyszer egy vadvízország várható bemutatója március 20-án, a Halak napján lesz.
A másik film az Erdélyi-szigethegységet (románul Munții Apuseni) és annak élővilágát fogja bemutatni, amelynek várható premierje kb. fél évvel később lesz az első filmhez képest. Most ebből is láthatunk egy ízelítőt:
Az Erdélyi-szigethegység élővilága sokkal romlatlanabb, vadabb, nehezebben felfedezhető, és ez az, ami nagyon megtetszett Balázsnak. Egyik különleges jelenete a filmnek az – amely felvillan a mostani ízelítőben is –, amikor egy ezer méter magas sziklahegy oldalában egy szirti sas eteti fiókáját, de persze ezen felül is sok bravúros felvételt ígér az előzetes.
Ne tévesszenek meg minket az idilli képsorok, a második film sem nélkülözi majd a problémák bemutatását: az emberek a hegyi vizeket és az erdőket itt is ugyanúgy pusztítják, mint minden mást. Látunk majd hegyi duzzasztókat, tározókat, törpe vízerőműveket, itt is folyik illegális és legális fakitermelés, orvhalászat és -vadászat, túlzott beépítés, tarlóégetés, szemetelés, kőtoronyépítés, turisztikai túlzavarás. Ezek sajnos ezen a szép vidéken is mind előfordulnak.
Mindkét film izgalmasnak ígérkezik, mi már nagyon várjuk a bemutatók napját.
