Gyönyörű indiai lótuszok jelentek meg a Mártélyi Holt-Tiszán, de nem maradhatnak, hiszen jelenlétük komoly veszélyt jelenthet az őshonos fajok számára. A potenciálisan invázióssá váló növényt igyekeznek eltávolítani, ami nem könnyű folyamat. De hogy miért, és hogyan kerülhettek ide, az cikkünkből kiderül.
Az idegenhonos, inváziós fajok az egyik legjelentősebb okát képviselik a biológiai sokféleség csökkenésének és a fajok kipusztulásának - olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság oldalán. Ezért nem lehet szempont, hogy csak azért maradjon meg valami egy adott élőhelyen, mert szép. Így van ez azzal az indiailótusz-állománnyal is, amelynek megjelenését már 2023 tavaszán észlelték a mártélyi pallósoros vízi tanösvényen, közvetlenül a pallósor mellett fedezte fel dr. Kiss Orsolya biológus, aki értesítette erről a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságot.
A mártélyi tanösvény pallósora mellett jelent meg az indiai lótusz
Az akkor még kis kiterjedésű állományt igyekeztek eltávolítani, ugyanis az indiai lótusz rendkívül erőteljes növekedésű növény, amely hatalmas leveleivel teljesen képes beborítani a nyílt felszínt. Azonban ez nem sikerült maradéktalanul, az enyhe télnek köszönhetően áttelelt a holtág iszapjában, idén tavasszal pedig erőteljes fejlődésnek indult.
Döbbenetesen gyorsan terjed, a tavalyi kiterjedésének háromszorosát érte el idén! A drónfelvételen az is jól látszik, ahogy a sűrű gyékényesben is utat tör magának
– számolt be a különleges esetről Albert András, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője.
Idén már egész nagy területet foglalt el a növény, még a gyékény közé is beférkőzött, amit igyekeztek mindenhonnan eltávolítani
Idén is újra nekiveselkedtek az állomány eltávolításának, ezúttal a nemzetipark-igazgatóság munkatársai nagyobb csapattal vonultak a helyszínre. A növény kiszedése nem bizonyult egyszerűnek. A lótusz rhizómái, vagyis föld alatti hajtásai akár karvastagságúak is lehetnek az iszapban, és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok.
Kiszedése nem egyszerű, különösen a gyékényesben
Ezt a nagy szövevényt a nyílt víz iszapjából még csak-csak ki lehet szedni, de a gyékényesben már majdhogynem lehetetlen feladatnak bizonyult. Éppen ezért a következő években is figyelni kell a növény terjedésére, mert lehetséges, hogy újabb beavatkozás lesz szükséges.
De hogyan kerülhetett ide?
Nagy valószínűséggel valaki szándékosan telepíthette ide az indiai lótuszt, ezt támasztja alá az is, hogy tavaly közvetlenül a tanösvény pallója mellett jelent meg, és a terjedésén látszik, hogy onnan indult hódító útjára.
Akármilyen szép is ez a növény, a hazai természetes élőhelyeken nemkívánatos, idegenhonos, potenciálisan inváziós növényfajnak számít. Az indiai lótusz Dél-, Délkelet-Ázsiában és Észak-Ausztráliában őshonos, azonban a klímaváltozás hatására a Föld mérsékeltövi területein is egyre inkább kedvező feltételeket talál, így terjedése is nő.
Hazájában a lótusz minden részét hasznosítják valamire, a nemzetipark-igazgatóság munkatársai a rekkenő hőségben árnyékolóként használták a levelét
Magyarországon jelenlétével kiszoríthatja az olyan őshonos növényeket, mint például a fehér tündérrózsa, a tündérfátyol vagy a vízitököt, és megváltoztatja az élőhelyek vízdinamikai jellemzőit és tápanyagforgalmát is. Emiatt nagyon fontos, hogy semmiképp se akarjunk kiültetni hazai élőhelyekre és vizekbe semmit, legfőképp idegenhonos fajokat, akármennyire szépek is. Inkább csodáljuk meg ezeket az ország arborétumaiban, például indiai lótuszt is láthatunk a Szegedi Füvészkertben, ahol Közép-Európa legnagyobb lótuszállománya virít.
