Szokatlan liláskék mező virít a Tisza-tó egyik eldugott, sekély vizű öblében, azonban ennek a gyönyörű virágnak Kelet-Ázsia az igazi otthona. Vajon hogyan került Magyarországra?
Annak, akinek nincs kiélezve a szeme a nem őshonos fajokra, ez a nádassal körülölelt gyönyörű liláskék mező talán fel sem tűnik, inkább csak rácsodálkozik, milyen szép ez a kék virág így ősz elején. Én is csak akkor kezdtem gyanakodni, amikor egészen közelről meglestem, mert ilyet még nem láttam korábban a Tisza-tavon. Itt ilyenkor a sárga tündérfátyol virít hatalmas mezőkben, meg a közönséges rence, és persze a gyönyörű fehér tündérrózsa, de ezek mind őshonosak.
Messziről is jól kivehető volt a kék virágmező
Kiderült, hogy ez a dekoratív virág a kék rizsjácint, és egyáltalán nem szabadna itt lennie, ugyanis Kelet-Ázsiában őshonos, ott is vízi gyomként van számon tartva. Ahogy neve is mutatja, eredetileg a rizsföldekhez kötődik, általában a táblák szélein nyílik, vagy ahol gyengén vagy egyáltalán nem kelt ki a rizs. A világ egyéb részeire a rizstermesztéssel terjedt el elsősorban, de a rizsföldeken táplálkozó vízimadarak is terjeszthetik.
A kék rizsjácint (Monochoria korsakowii) a vízijácintfélék családjába tartozik, amelyek közül egyik faj sem honos Európában.
Ez a 40–60 cm-re megnövő, kék virágú szépség eredetileg trópusi-szubtrópusi területeken él, ezért meleg- és vízigényes. Főként a sekély vízben érzi jól magát, a 30-35 cm-es víz számára az ideális, és augusztus-szeptemberben nyílnak kék színű virágai. Virágzás után a virág szára lehajlik és a termés a vízben érik meg, ott szórja ki a magvait.
Különleges látványt nyújt a kék rizsjácint a Tisza-tavon
Ázsia középső és nyugati részein kívül Észak-Afrikában és Dél-Európában is megjelent, ahol már inváziós fajként tartják számon. Európában először a Földközi-tenger északi partvidékén 1932-ben, majd Olaszországban, a Pó-síkság rizsföldjein 1985-ben észlelték.
Magyarországon még csupán egy kisebb térségben bukkant fel, elsőként 1990-ben a Hortobágy-Berettyó partján Ecsegfalvánál jegyezték fel, de Túrkevénél is észlelték ebben az időben. Ezek a pár száz töves állományok pár évig virágoztak, de mára már eltűntek. Viszont lettek helyettük azóta újabb, szórványosan és egymástól elszigetelten felbukkanó kisebb állományok a Hortobágy-Berettyó folyón és a Hortobágy belső területein, amelyek a mai napig megvannak. Az első, 1990-es észlelések helyére nagy valószínűséggel a közeli rizsföldekről „terjedhetett át”, és leginkább a földek vízleeresztésével.
De vajon hogyan került magára a rizsföldjeinkre? A madarak általi behurcolást a kutatók kizárták, hiszen a legközelebbi olaszországi állományok messze lettek volna ehhez. Sokkal valószínűbb, hogy az indiánrizs szaporítóanyagával kerülhetett be a kék rizsjácint hazánkba, a Kisújszállás melletti rizsföldekre még 1988-ban. Mondjuk elég kacifántos útja lehetett így, mert a vetőmagok az Egyesült Államokból érkeztek.
1999-ben a Karcaghoz tartozó rizsföldeken egy lokális inváziót figyeltek meg. Előtte ez a terület 10 évig műveletlen volt, majd elárasztották, és újra rizst ültettek ide, mégpedig kisújszállási magokból. Az eredmény pedig az lett, hogy a rizstermésen kívül, a felritkult foltokon több tízezer kék rizsjácint nyílt ki egyszerre. Ez is azt mutatja, hogy ez nem lehetett a madarak műve.
Visszatérve a Tisza-tóhoz: idáig innen még nem volt hivatalos adat a faj megjelenéséről, bár a kutatók már kaptak fülest korábbi észlelésekről is, amit Kis Szabolcstól tudtam meg, aki a Debreceni Egyetem Természetvédelmi Biológiai Kutatócsoportjában dolgozik és kifejezetten vízi inváziós fajokat vizsgál. Ez a most virító több százas állomány viszont már nagy valószínűséggel bekerül az adatbázisba. Az is valószínű, hogy ezt viszont már tényleg a vízimadarak hurcolhatták ide, mivel a Tisza-tó folyásiránnyal szemben helyezkedik el az eddigi helyekhez képest, de biztosan kutatni fogják ezt is.
Jelenleg a természetes vizeinkben, és így a Tisza-tavon még nem okoz problémát a kék rizsjácint állománya, hiszen a trópusi-szubtrópusi éghajlatot kedveli, így a hideg telek nem kedvezőek a számára.
Azonban a klímaváltozás miatti egyre enyhébb telek segíthetik a terjedését, így a kutatóknak érdemes lesz rajta tartani a szemüket, mert nálunk is könnyen inváziós fajjá válhat, ez a most még csak gyönyörű különlegességnek számító növény.
