Észak-Amerikában honos, kifejlett aligátorteknős sütkérezett a Morgó-patak dunai torkolata előtt. A harapós teknősnek is nevezett hüllőfaj a hazai természetes vizekben nagy veszélyt jelenthet a békákra, halakra és vízimadarakra is. Fontos tehát a befogásuk, és egy állatkertbe való eljuttatásuk.
Egy kifejlett, kb. 40 cm-es páncélhosszúságú aligátorteknőst figyeltek meg két héttel ezelőtt a Morgó-patak dunai torkolata előtt, a 12-es út hídja alatt – írta meg a Hiúz Ház blogja. Ráadásul a beszámoló szerint nem először.
Annyit mindenféleképpen érdemes tudni erről a hüllőfajról, hogy Észak-Amerikában őshonos, Magyarországon pedig az 1980-as években jelent meg, leginkább állatkereskedések kínálatában. Ekkor vált népszerű hobbiállattá a terraristák körében. Sokan azonban nem gondoltak bele, hogy a kis kedvenc egyszer majd nagyra nő, és szűk lesz neki egy átlagos méretű terrárium.
Az aligátorteknős legnagyobb példányai ugyanis elérhetik a 40–50 cm hosszúságot, és akár 28–30 kilogrammosak is lehetnek.
A túl nagyra nőtt teknőst aztán szabadon engedték, a következményekre viszont már nem gondoltak. Arra, hogy ezek a szabadon engedett egyedek ugyanis jó eséllyel túlélnek a természetben, jól érzik magukat a magyarországi klímán, és egyáltalán nem szívbajosak, ha zsákmányszerzésről van szó. Egy bizonyos mérettartományig mindent felfalnak, ami mozog a vízben, a halaktól kezdve a békákon és a mocsári teknősökön át a kis vízimadarakig és az úszó kisemlősökig.
Így amikor az aligátorteknőst 2015-ben a hazai állatvilágra ökológiai szempontból veszélyes fajnak minősítették, és az otthoni tartását betiltották, megbecsülhetetlen számú, akár évtizedekig is élő teknős landolt rövid időn belül természetes vizeinkben. A kismarosi eset sem egyedi, az elmúlt években már hazánk több pontján fogtak be kifejlett példányokat, és a jövőben nagy valószínűséggel még továbbiak is elő fognak kerülni – figyelmeztet a Hiúz Ház blog.
Mivel nagyon rejtett életmódú faj, nehéz észrevenni, pláne megközelíteni. Sokszor vízinövények között pihen, vagy félig az iszapba ássa magát, és csak a hátát dugja ki a vízből. A víz alatt nem agresszív, viszont ha a szárazon sarokba szorítják, nagyot tud harapni. Ha nem zargatják, emberre nézve ártalmatlan.
Ártalmas azonban a hazai vízi élővilágra, hiszen robosztus, erős állat, kis területeken nagy egyedszámú állományt hozhat létre, és szinte bármit megeszik.
Áldozatát horgas csőrkávájával megragadja, karomban végződő erős lábaival pedig széttépi, a dögöt pedig olyannyira szereti, hogy az amerikai rendőrök holttestek felkutatására is használják – olvashatjuk a blogbejegyzésben.
A természetes vizekben nagy veszélyt jelenthet a védett vízirovarok, halak (pl. a Morgóban a kárpáti márna) és madarak populációjára. Fontos tehát az egyedek befogása a természetből, és állatkertekbe szállítása, mint ahogy a Morgó-patak mellett talált példány is már a Fővárosi Állat- és Növénykertben várja a látogatókat.
A természetvédő szakemberek azt tanácsolják, ha valaki kifogott egy aligátorteknőst, azt már ne engedje vissza, keresse fel a helyi természetvédelmi őrszolgálatot, illetve nemzeti parkot.
