Veszprém – A várnegyedtől a Szerelem-szigetig

– írta Cholnoky Jenő, a 20. század egyik legnagyobb földrajztudósa szülővárosáról, aki szerint egy ilyen adottságokkal megáldott helyen teljesen természetes, hogy érdeklődése a földrajztudományok felé fordult. Megérkezésünk után néhány perccel mi magunk is ízelítőt kapunk e változatosságból, ahogy a Séd páradús patakvölgyéből néhány lépcsőnyi emelkedés után máris a Benedek-hegy napsütötte dolomitszikláin találjuk magunkat.

Gizella emléke

A Benedek-hegyről az oldalsó lépcsőn át megyünk fel a várba. A 10–11. században épült erődítmény várfalai itt-ott ma is láthatók még a meredek sziklákon. A várnegyed meghatározó épülete a kéttornyú Szent Mihály-székesegyház. Ezen a helyen állhatott a Géza fejedelem idejében épült Szent Mihály-templom, amelynek neve már 1001-ben szerepelt egy írásos dokumentumban. Az eredeti épület ma már nincs meg, de a román stílusú alapokat, a gótikus szentélyt és altemplomot beépítették a jelenleg is látható, 20. század eleji, neoromán stílusú épületbe.

István király feleségének, Gizella királynénak, Veszprém volt az egyik kedvenc tartózkodási helye, és több mint kilenc évszázadig, vagyis 1001-től egészen 1916-ig a mindenkori veszprémi püspök előjoga volt a királyné megkoronázása. Innen ered a jól ismert „Királynék városa” elnevezés is.

Gizella közel fél évszázadot töltött itt, de sírja mégsem Veszprémben, hanem Passauban van, ahová 1044-ben özvegy királynéként tért vissza, és az ottani apácakolostor apátnőjeként halt meg. Veszprém azonban tele van a vele kapcsolatos emlékekkel. A székesegyházban őrzik a királyné karcsontereklyéjét, a bazilika szomszédságában található a Gizella-gyűjtemény, illetve a Gizella-kápolna, amelynek falain Árpád-kori freskómaradványokat láthatunk, innen néhány lépésre pedig István király és Gizella királyné szobra áll. Maga az alkotás is nagyon szép, de a szobor mellől a kilátásban is hosszan lehet gyönyörködni, a távolban a Bakony hegyei, alattunk a Séd kanyargó völgye, zöld parkokkal és piros háztetőkkel.

A madaras ház új élete

A bazilika mellett a város másik emblematikus épülete az érseki palota, amelyet a 18. században kezdett el építtetni Koller Ignác püspök. 1908-ban a városban először itt vezették be az elektromos áramot, ugyanis Ferenc József császár itt töltött egy éjszakát, miután megnézte a hadsereg hajmáskéri hadgyakorlatát. Tiszteletére villanyfényes fogadást terveztek, ehhez viszont előtte be kellett vezetni az áramot.

A palotát sajnos most csak kívülről tudtunk megcsodálni, ugyanis épp felújítják. A szemben levő Szaléziánumban azonban körül tudtunk nézni. A gyönyörű, barokk Bíró–Giczey-házban hajdan egyházi méltóságok éltek, ma az érsekség turisztikai központja működik itt modern, interaktív kiállításokkal és kellemes kávézóval.

Az egyik kiállításon megismerhetjük például a gyógynövényeiről híres papot, Szalai Miklóst, aki 1947-ben került Halimbára, ahol egyházi kötelességei mellett gyógynövényes gyógyítással is foglalkozni kezdett. Több mint 400 hatásos teakeveréket kísérletezett ki, és páciensei között magas beosztású egyházi és világi személyek is voltak. Az épület emeleti szobáiban megcsodálhatjuk a 18. századi barokk falfestményeket is, amelyek az építtető Giczey István kanonok megrendelésére készültek. Ő a kor szokásától eltérően főleg tájképi ábrázolásokat szeretett volna látni a falakon, például röpködő madarakat, amelyekről később az épületet „madaras háznak” nevezték el a helyiek.

A hegedűkészítő műhely titkai

A hangulatos belső udvarban leülünk kávézni, a szomszédos kis épület ajtaja nyitva áll, a helyiségből Csajkovszkij csodálatos hegedűversenye szűrődik ki. Mikor belépünk Sümegi Elemér hegedűkészítő mester műhelyébe, olyan érzésem van, mintha visszarepültünk volna az időben, és a 21. századi nyüzsgésből az 1700-as évek Itáliájába kerültünk volna. Talán Stradivari kis műhelye is valami ilyesmi lehetett. A polcon restaurálásra váró régi hangszerek, amott egy Berlinből érkezett cselló, amelynek a lelke beteg, a másik sarokban egy készülő hangszer hátlapja és kifaragott nyaka. Itt még a szerszámok is gyönyörűek, és az ablakban álló Bunsen-égőnek is különös romantikája van. Az ajtó általában nyitva áll, a Szaléziánum látogatói közül bárki bekukkanthat, és ha pár percre is, de elmerülhet ebben a varázslatos világban.

A várnegyedet a magasból is megcsodálhatjuk, ehhez csak a 48 méter magas Tűztorony tetejébe kell felmászni. Veszprém egyik jelképét a középkorban őrtoronynak szánták, a 18. századtól aztán egyre inkább tűzvédelmi szerepe került előtérbe, hisz innen az egész várost szemmel lehetett tartani. Bár a várnegyed tulajdonképpen egyetlen hosszú, macskaköves utca, szinte minden épületnek külön története van, így hosszan el lehet időzni a régi épületek nézegetésével. A Szentháromság téren áll például Dubniczay István kanonok egykori palotája, amely ma több kiállításnak ad otthont, és sokan Veszprém egyik legszebb barokk emlékének tartják.

A Hősök kapuján túl egy emléktáblára leszek figyelmes. Mondolat, ez áll rajta. Itt állt egykor az a nyomda, ahol 1813-ban azt a gúnyiratot nyomtatták, amely a nyelvújítást és Kazinczy Ferenc mozgalmát figurázta ki. Mivel Veszprémben erősebben érezték Bécs németesítési szándékát, az itt élők ellenálltak az újító kezdeményezéseknek, az irodalom és a nyelv kérdésében is sokkal inkább ragaszkodtak a hagyományokhoz, mint az ország másik végén fekvő Széphalomban.

Élmények a patakparton

A Séd völgye Veszprém másik népszerű városrésze, ahol nemcsak a turisták sétálgatnak a várból az állatkert felé, de a helyiek is szívesen töltik szabadidejüket. A Séd a Bakonyból érkezik Veszprémbe, majd hatalmas kanyarulattal megkerüli a Benedek-hegyet, és észak felé hagyja el a várost. A patak mentén az elmúlt századok során számos iparos telepedett meg, a bőrkikészítéssel foglalkozó tobakok, tímárok, vargák, szűcsök, a gyapjúfeldolgozással foglalkozó csapók, voltak itt kékfestő-manufaktúrák, gabonaőrlő és fűrészmalmok is.

A völgy környezetét 2010-ben egy nagyszabású projekt keretében rendezték, ennek eredményeként egy több mint két kilométer hosszan elnyúló közparkot kapott a város, jó kis játszóterekkel, zöldfelületekkel, sétaúttal, kávézókkal, tóval, sőt az itteni dolomitsziklákon még a sziklamászók is gyakorolhatnak. A patakon több híd is átível, közülük is a legismertebb az 1938-ban épült Szent István völgyhíd, amelynek lábánál található a nemrég megújult állatkert is.

A völgyben két középkori romot is megnézhetünk. A völgy nyugati végében találjuk a veszprémvölgyi apácakolostor romjait. Az 1000 táján alapított kolostor az ország egyik legrégebbi zárdáinak egyike, amelyet valószínűleg Imre herceg bizánci származású felesége és kísérete számára alapítottak.

A Benedek-hegy alatt megbúvó Szent Katalin-kolostor romjait egyik oldalról családi házak, a másikról egy szép park határolja, rózsakerttel, szökőkúttal, vízi labirintussal. Ebben a kolostorban nevelkedett IV. Béla lánya, Margit is, 4 éves korától 10 éves koráig. A tatárok elől Dalmáciába menekülő magyar királyi pár megfogadta, ha megmenekül az ország a tatároktól, születendő leánygyermeküket Istennek szentelve apácának adják. Így került Margit 1246-ban a domonkos nővérek veszprémi kolostorába, majd innen költözött át később a Nyulak szigetére, a mai Margit-szigetre.

Veszprémi sétánkat a Séd menti Szerelem-szigeten fejezzük be, amely tulajdonképpen már nem is sziget, de a szép elnevezés szerencsére máig megmaradt. A veszprémi várat megidéző játszótér tele van gyerekekkel, az árnyas sétaúton sokan sétálgatnak, kocognak, bicikliznek, mi pedig a padon ülve kicsit irigyeljük a veszprémieket, amiért ilyen klassz városuk van.

A cikk a Turista Magazin 2018. októberi számában jelent meg, amelyet a linkre kattintva megrendelhetsz. A Turista Magazin korábbi lapszámai szintén elérhetőek.