A Hegyre Megy Egyesület kezdeményezésére, nemzetközi összefogással készül az a hosszú távú túraútvonal, amely Tokajtól a Szent Anna-tóig vezet végig a Kárpátok talán legkevésbé ismert részén, a vadregényes belső vulkáni íven. Német-Bucsi Attilával, az útvonal ötletgazdájával és Kisida Andrással, az egyesület vezetőjével beszélgettünk e különleges útvonal létrehozásáról.
Nem tagadom, hogy elfogult vagyok, hiszen mindketten jó barátaim, akikkel évtizedek óta járom a Kárpátok megunhatatlan bérceit (csak ők nálam sokkal aktívabbak). Amellett, hogy Attila geológus, hegymászó, a Hámori Szikla- és Jégmászó Sportegyesület tagja, olyan elbűvölten tud beszélni egy középhegység vadregényes oldalgerincéről is, mint senki más. Nem mellesleg pedig a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) munkatársa. András földrajzos végzettségű, túra- és idegenvezetőként dolgozik, korábban ő is dolgozott az MTSZ-nél. Az általa hosszú éveken át szervezett, legendássá vált kárpáti vándortáborokban szocializálódtam részben én is, András egyik kedvenc időtöltése pedig az, hogy bejárja a Kárpátok valamely félreeső hegységét. Szóval sok tábortüzet raktunk és rengeteg gyönyörű pillanatot éltünk át együtt a Kárpátok bércein, ezért szívből drukkolok e projekt sikerének. Nem mellesleg, az általam nyáron szervezett vihorláti túra egyben e rendhagyó útvonal bejárásának kezdete volt.
Kisida András (balra) és Német-Bucsi Attila (jobbra) az egyesület zászlójával
A Via Carpatica Vulcanica története 2017-ben kezdődött, amikor Attila, belső indíttatástól vezérelve Tolcsváról Csíksomlyóig gyalogolt, s révén geológus és a Kárpátok szerelmese, ezt a Kárpátok vulkáni ívén tette, lényegében végig a vadonban. Aztán András kezdeményezésére 2019-ben létrejött a Hegyre Megy Egyesület, s a szervezet rengeteg tevékenysége mellett már a kezdetekkor megfogalmazódott az útvonal kijelölésének ötlete, amelyre végül egy EU-s pályázat (Erasmus+) nyújt most lehetőséget.
Miért pont a vulkáni ív?
A kérdés megválaszolásához muszáj egy kis földrajzzal kezdeni. A Kárpát-medencét körbeölelő hegykoszorúnak négy szerkezeti övezetét különböztetjük meg: a külső, homokkőből felépülő övezet (flisövezet), valamint a legmagasabb hegységeket alkotó, központi kristályos zóna mindenhol megtalálható, a mészkőszirtek övezete viszont csak szakaszosan van meg, ahogy a vulkanikus övezet is. Ez a vulkáni öv az Északnyugati-Kárpátokban két pásztába rendeződik. A délebbi öv a hazánk északi részében elhelyezkedő vulkáni hegységekkel azonos (ez a Belső-Északnyugati-Kárpátok a Visegrádi-hegységtől a Börzsönyön és a Mátrán át az Eperjes–Tokaji-hegyvidékig), az északi pászta pedig a mai Szlovákiában található. Ide tartozik például a Madaras, a Körmöci- és a Selmeci-hegység, továbbá a Jávoros, a Vepor és a Polyána is. A Kárpátok legkevésbé járt részén, az Északkeleti-Kárpátokban terjedelmes, egyöntetű vonulatot alkotnak a vulkánroncsok (Vihorlát–Gutin-hegyvidék), a szintén kevésbé járt Keleti-Kárpátokban pedig a vulkáni vonulat legismertebb, s egyben legmagasabb tagjai találhatók: a Kelemen-havasok, a Görgényi-havasok és a szélesebb körben ismert Hargita.
Alkonyat a Cibles csúcsán
Nemcsak geológus és geográfus szemmel nézve érdekes tény az, hogy e vulkáni vonulat északnyugatról délkelet felé folyamatosan fiatalodik. A Kárpátok e legbelső és egyben legfiatalabb övezetének létrejötte a Kárpát-medence kialakulásában fontos szerepet játszó mikrolemez bonyolult forgómozgásának az eredménye (a Kárpátok legfiatalabb, mindössze pár tízezer éves vulkánja a Szent Anna-tóról ismert Csomád).
Aki évtizedek óta a Kárpátok ismeretlen bérceit rója és e vad hegyi világban a „vadont” és az „ősiséget” keresi, az tudja, hogy a Kárpátok e kevésbé ismert részein egyrészt egyedülálló, a vulkánossághoz köthető formakincset, másrészt valóban archaikus hangulatokat talál. Bár nem ezek a Kárpátok legmagasabb hegyei, a belső vulkáni ív magaslatai kifejezetten látványosan emelkednek ki az Alföld síkjából.
Nem mellesleg e vulkáni tevékenység eredménye Székelyföld egyik legismertebb látnivalója, a Szent Anna-tó, valamint a borvizek és mofetták különleges világa is, amelyeknek társadalmi-kulturális vetülete is jelentős. „A Hargita még ismert valamennyire, de a természetjárás tekintetében igen aktív Szlovákiában is annyira ismeretlen például a Vihorlát, hogy a projektbe bevont, túraszervezéssel foglalkozó VándorLáss munkatársai sem jártak még ott” – villantja fel az útvonal természetjárásban való jelentőségét András.
Egyesületi túra keretében az első bejáráson, a Vihorlát főcsúcsa alatt
Ösvénytaposás a vadonban
Az eredeti felállás szerint négy ország szervezetei vesznek részt a 2022 tavaszán elindult Erasmus+ projektben. „Mivel pont az orosz-ukrán háború kirobbantása előtt pár nappal tudtuk meg, hogy nyert a pályázat, ezért az egyébként nagyon is aktív ukrajnai partner, a Kárpátaljai Hazajáró Egylet egyelőre sajnos nem tud részt venni a munkában, s a terepbejárás is elmaradt e szakaszon, amely minden bizonnyal a legvadregényesebb”– folytatja András.
2022 nyarán indult a bejárás és a felmérés. Az egyesület tagjai András és Attila vezetésével GPS készülékkel rögzítették mind a nyomvonalat, mind a túrázók szempontjából fontos pontokat (pl. források, pihenő-, és táborhelyek, kilátópontok, menedékek, szállások, boltok és vendéglők az útba eső településeken).
A Kelemen-havasok látképe a Borgói-hegységből
Az útvonal egyébként az Eperjes–Tokaji-hegyvidékben kezdődik, annak határon túli tagjából, a Szalánci–hegységből (szlovákul: Slanské vrchy) van egy átkötés a Vihorlátba (Vihorlatské vrchy), ahol a 750–1000 méter magas tetőkkel keretezett, átlagosan 4–5 kilométer átmérőjű kaldera az egész Kárpátok szintjén különleges látnivalót jelent, különösen a tengerszemnek is nevezett Szinnai-tó csillogó vizével. „Aztán jön a tényleg ismeretlen terep: a szomszédos Pricske vulkánjának (Popriecny vrch) határt hordozó, szelídebb gerince, majd Ungvárnál lépi át a határt a tervezett nyomvonal. Ukrajnában teljesen összefüggő a vulkáni vonulat: Szinyák-hegység, Borló-hegység, végül a Nagyszőlősi-hegység. Itt kevés a határátkelő, az útvonal Nevetlenfalu határában fog belépni Romániába” – avat be a vadont átszelő útvonal szakaszaiba Attila.
A Borgói-hegységben
Az útvonal innen az Avas-hegységen (románul: Munţii Oaşului), a Kőháton (Creasta Pietrii), a Rozsály-hegységen (Muntii Ignis), a Gutin-hegységen (Munţii Gutâi), a Lápos-hegységen (Munţii Lăpuşului) és a Ciblesen (Munţii Ţibleş) keresztül vezet. A nem vulkáni eredetű Radnai-havason (Munții Rodnei) van egy átkötés, majd jön a Borgói-hegység (Munții Bârgăului), s végül az egész vulkáni ív ismertebb tagjai, a Székelyföldön, illetve annak határában álló óriások: a Kelemen-havasok (Munții Călimani), a Görgényi-havasok (Munții Gurghiu) és a Hargita (Munții Harghita).
Én ősszel jártam a Kőhát és a Cibles közti térségét, s jó, hogy egyedül mentem, mert néhol bizony embert próbáló vadonon kellett átkelni. Mindemellett az Avas, a Kőhát és a Rozsály az utóbbi időszak nagy felfedezése számomra, amit 2017-ben csak éppen érintettem. A térség szinte bejárhatatlan, kimeríthetetlen mennyiségű hegyi kaszálók, őserdők és sziklás gerincek együttese. Döbbenetesen szép páfrányos réteket, sziklákat, sziklás hegytetőket, medvés, vargányás öreg erdőket kereszteztem
– avat be élményeibe Attila, aki Andrással együtt motorja volt a felmérésnek, s bár néha egyedül mentek, legtöbbször azonban egyesületi túra keretében történt a bejárás. Az egyértelmű, hogy Romániában sokat fejlődött az infrastruktúra a korábbi állapotokhoz képest. „Sok, kimondottan a túrázóknak épült menedékkunyhóval és esőbeállóval találkoztam, ahogy a havasi pásztorkodás archaikus életformájával is. És persze a szlovák-ukrán határon minden nap igazoltattak a határőr járőrök…” – meséli András.
A hűvös szeptember meglepte a bejárást végző túrázókat a Radnai-havasokban
Téli időtöltés
Ukrajna kivételével felmérésre került tehát az útvonal. Most jönnek képbe a partnerek, hiszen 2023 késő tavaszán el kell indítani a jelzésfestést, ehhez pedig télen rengeteg egyeztetést kell lebonyolítani az érintett országok ernyőszervezetivel, így az MTSZ-szel is, engedélyeztetni kell az útvonalakat.
A fenséges Hargita főgerincén a kék sáv jelzés vezet végig
A Vihorlát nyugati része például 1937 óta lezárt katonai gyakorlóterep, s bár 2012 óta feloldották a szigorú belépési tilalmat, azaz ma nem kell engedély a belépéshez, de kérdés, hogy vezethet-e ezen a látványos szakaszon az útvonal, hiszen ott ma sem találni hivatalos jelzést.
Tokajtól a Szent Anna-tóig mintegy 1000 kilométer az útvonal hossza. Ennek kijelzése nem kis kihívás. Ahol meglévő jelzés van, arra ráfonódik majd ez az útvonal, így minden bizonnyal könnyebb lesz az engedélyeztetés és a bejelentés is, valamint az útvonal saját, egyedi –szintén télen megtervezendő - jelzésből is kevesebb kell majd. Ahol viszont nincs jelzés, ott sűrűbben ki kell festeni az jelzését, ráadásul mindkét irányból.
A projekt végén lesz egy honlap is, rajta több nyelven olvashatók majd az egyes hegységek (szakaszok) leírásai, lesznek fotók, videók és praktikus tanácsok is, és persze letölthetők lesznek az egyes szakaszok nyomvonalai.
Új útjelző tábla Máramarosban
A projekt célja mindemellett az érintett négy ország (Szlovákia, Ukrajna, Románia és Magyarország) fiataljainak a megszólítása, figyelmük felkeltése a Kárpátokhoz, s különösen annak vulkáni övezetéhez kapcsolódó természeti és kulturális értékekre és hagyományokra, továbbá a természetvédelemre és a környezetvédelemre. A Szent Anna-tó turisztikai jelentőségét, vagy a borvizek jelenlétét már említettük, de a középkori Magyar Királyság roppant gazdagságát is a vulkáni ív bányakincsei jelentették. Nem beszélve arról, hogy mennyi kiaknázatlan lehetőség van az ökoturizmus és a természetvédelem területén e térségben.
Túraútvonal a vadonban
Ha minden jól megy, 2024-ben nyílik meg az útvonal, bár annak ukrajnai részén jelenleg bizonytalan annak megvalósíthatósága. Nagyon fontos kiemelni, hogy ezt az útvonalat csak sátorral, esetleg bivakolással, az egyes hegységekben való több napos vándorlásokkal lehet majd teljesíteni, úgy, hogy közben leginkább csak magunkra számíthatunk. A terep vad, az egyes szakaszokon több napig nem találkozni civilizációval, esetenként a térképre kerülés is feladat.
Az útvonal bejárása Erdély végeláthatatlan hegyei között
András és Attila, ha egyedül túráznak, mindig megteszik a szükséges óvintézkedéseket, hogy elkerüljék a medvével való esetleges találkozást, valamilyen módon zajt csapnak. „A bejárás során egyszer találkoztam medvével, a Görgényi-havasokban. Ez volt a harmadik medvés találkozásom magányos vándorlásaim során. Megálltam enni, pihentem, éppen indultam volna, amikor hallottam a zörgést, s mintegy tíz méterre kibukkant egy medve. Aztán elrohant szerencsére, bár egyszer visszafordult kíváncsiskodni. Ahogy mondani szokás: „bő medvetermő” vidékeket érint ez az útvonal, a megfelelő felkészültség fontos és ebben is segíteni fog a túraleírás” – meséli András.
Ha egyedül megy, Attila az éneklésre és a fütyülésre esküszik, több százszor fütyülte el például a „Ki tanyája ez a nyárfás…” kezdetű nótát a Kárpátok erdeiben. Mindettől nem függetlenül, attól nem félnek a szervezők, hogy tömegturizmust generálna az útvonal, ugyanakkor fontos, hogy teljesen érintetlen részeket von be az a természetjárás vérkeringésébe.
A távolabbi jövőre azért lehet már most gondolni, mert erőforrások hiányában a Kárpátok vulkáni övezetének csak az egyik részét érinti a most kialakuló útvonal, s hosszabb távon nyilván érdemes lesz kiterjeszteni azt az egész vulkáni ívre. Az Északnyugati-Kárpátokban európai szinten jelentős vulkáni területek találhatók: a Novohrad-Nógrád Geopark térsége, a méltán híres Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy), vagy éppen az Európa legnagyobb kialudt vulkánjai közé sorolható Polyána (Poľana), amelynek ma is beazonosítható kalderája a Kárpátok egyik legnagyobb és legépebben megmaradt ilyen képződménye.
Ennyire vad túraterepeket, s egyben archaikus tájakat egész Európában alig találunk, nem véletlen a Via Dinarica sikere sem (a National Geographic Traveler 2017-ben részesítette rangos díjban ezt az útvonalat). „Mi azt reméljük, hogy az útvonal létrehozásával a Kárpátok szeretetét is meg tudjuk osztani, s fel tudjuk hívni a figyelmet e tájképileg és kulturálisan is egyedülálló hegykoszorú értékeire”.
A képekre kattintva galéria nyílik!
