Hogyan töltik az idejüket az állatkerti állatok? Mennyire ügyes egy hiúz? Miért van szükség időről időre, a kifutók átrendezésére, új elemekkel való ellátására? A Budakeszi Vadaspark szakemberei bemutatják nekünk, milyen az élet a kulisszák mögött.
A vadasparkban látható állatok állatkertben születtek, számukra ez a környezet „természetes”, amelyben élnek. Ahhoz, hogy fizikai és szellemi egészségüket megóvják, a szakemberek folyamatos feladatok, új helyzetek elé állítják őket, amelyeket meg kell oldaniuk, hogy például a jutalomfalatokat megszerezzék. Ennek egyik része a környezet megváltoztatása, a kifutók rendszeres átrendezése, mint ahogy ezt 2018 őszén és tavaszán Csabi és Rita, a két hiúz kifutójával is történt. Ezen felül a tréningek és egyéb foglalkozások során az állatok elméjét is tornáztatják a gondozók.
A környezetgazdagítás olyan, mint nekünk – embereknek – elolvasni egy jó könyvet, megtanulni egy addig ismeretlen sportot, kipróbálni egy új ételt vagy találkozni izgalmas emberekkel. Valami változatosság, ami megtöri a hétköznapok egyhangúságát. Az állatkertekben, vadasparkokban élő állatoknak egy dologból rengeteg van, ez pedig az idő. Hogy megfelelően és tartalmasan tölthessék el az állatgondozók különböző problémákkal szembesítik az állataikat. Ez lehet egy tréningfoglalkozás, ahol új, hasznos viselkedéseket tanulnak, mint például a szállítóládába sétálás vagy a mérlegelés. De lehet az élelem elrejtése-szétszórása, ami modellezi a zsákmány felkutatását és megszerzését.
A környezetgazdagítás kivitelezéséhez fontos, hogy az állatgondozó tudjon a rá bízott állat fejével gondolkozni, értse meg a viselkedésének jelzéseit, ismerje a faj biológiáját
– tudtuk meg Burányi Virágtól, a Budakeszi Vadaspark trénerétől.
Az alábbi videóban az látható, ahogy a Budakeszi Vadaspark lakói, Rita a nőstény hiúz, Muci az aranysakál, Chili és Parázs a rókák, Marci és Berci, a két nyestkutya és Dagi, a mosómedve a gondozóktól kapott tárgyakkal, állatbőrből készült labdákkal vagy kosárlabdával játszanak, próbálják azt levadászni, a bele rejtett jutalomfalatokat megszerezni.
Eleinte tartottak az új, ismeretlen tárgyaktól, de aztán a kíváncsiságuk mindig legyűrte a „félelmet”, és önfeledt játékba kezdtek a legújabb szerzeményeikkel. Ezek az egyszerű tárgyak egyben fizikailag is megmozgatják az állatokat, másfelől pedig egy friss inger, megoldandó probléma, megismerendő dolog, amellyel a szellemi egészségüket tudják megőrizni a szakemberek.
