Most, ősszel gyakrabban kerülhet szem elé a jobbára éjszakai életmódot folytató foltos szalamandra. Ezúttal a Kőszegi-hegységben sikerült lencsevégre kapni.
Szeptember elején a szalamandralárvák teste átalakul, kimásznak a patakokból, és a szárazföldön folytatják tovább az életüket. Ilyenkor, októberben pedig már megfelelő telelőhelyek után kutatnak (csakúgy, mint idősebb társaik), és csapadékosabb napokon akár találkozhatunk is velük a nyirkosabb, árnyékosabb erdőkben, főleg ott, ahol idősebb fák nőnek.
Az Őrségben, a Soproni- és a Kőszegi-hegységben, illetve az Északi-középhegységben kerülhetnek leginkább szem elé, de a Visegrádi- és a Budai-hegységben is találkozhatunk a védett hüllővel. Alapvetően éjszaka aktív, de nedves, borongós időben napközben is előjöhet, ahogy ez a két példány a videón:
A szalamandra könnyen felismerhető fényes, fekete bőréről, és a rajta díszelgő élénk sárga vagy narancssárga, narancsvörös foltokról. A különleges mintázat természetesen azt jelenti, hogy az állat bőre mérgező váladékot termel, ami
az emberre nem veszélyes, de azért szembe kerülve kellemetlen érzést tud okozni.
A foltos szalamandrák elevenszülők. Párzási időszakuk tavasszal van, ezután a peték a nőstények testében fejlődnek lárvává, és május-júliusban jönnek világra a kis szalamandrák. A hüllő puhatestűeket, férgeket, csigákat, pókokat, ászkákat, százlábúakat eszik, lárvakorában pedig vízi gerinctelenekkel táplálkozik.
A fajt élőhelyeinek leromlása és csökkenése, a vízszennyezés és a gázolás veszélyezteti, de a kitridgombák is veszélyt jelentenek rá. Még többet olvashatsz róla ide kattintva.
