A tavaly az Év emlőse címmel kitüntetett törpeegér több szempontból is különleges teremtmény: mindössze annyit nyom, mint egy zacskó sütőpor, gömbölyű kis fészkét növények száraira építi, ritkán kerül a szem elé, és nagyon cuki is.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság egyik munkatársa terepi munka közben lett figyelmes egy nagyon barátságos, kíváncsiskodó törpeegérpárra, akik gyerekmaroknyi fészkük körül magabiztosan ugráltak levélről levélre. Az egyébként ritkán szem elé kerülő állatokról felvételt is készítettek, amit a nemzeti park közösségi oldalán azzal a kommentel osztottak meg, hogy ezek a lények még a legszőrösebb szíveket is megdobogtatják.
Az Európában és Ázsiában honos törpeegér tudományos neve, a Micromys minutus is beszédes, az állat 10-15 cm közötti, apró termetére utal, aminek a felét egyébként hosszú farka adja. Testtömege mindössze 5-11 gramm. Színe sárgás-barnásvörös árnyalatú, hasa és lábai fehérek. Farka ügyes kapaszkodófarok, szinte dugóhúzószerűen össze tudja csavarni. Elsősorban a magaskórós mezsgyék, vízparti nádasok és cserjés erdőszélek az otthona. Hazánkban sok helyen előfordul, de állománya visszaszorulóban van, annak ellenére is, hogy a törpeegér nagyon szapora.
A többi egérfélétől eltérően ez a faj nem a talajon, földbe ásott lyukakban él, hanem a sűrű növényzeten egyensúlyozva jár-kel, fészkét is 30-100 cm magasságban építi a talajtól.
A növények szárai adják a fészkének tartóvázát, magát a fészek nád- vagy sáslevelekből, esetleg fűből is készítheti. Mozgására jellemző, hogy fürgén, szinte akrobatikusan mászik fűszálakon, a bokrok, cserjék legvékonyabb ágain, de a fák törzsén is felszalad, ráadásul jól úszik. Évszaktól függ, hogy éppen mit eszik: magvak, növények termései, bogyók és rovarok szerepelnek az étlapján.
A törpeegér hazánkban 2012 óta védett állatfaj. Természetvédelmi értéke 25 000 forint
