Vigyázzunk az úton lévő teknősökre!

A mocsári teknősök élete alapvetően a vízhez kötődik. Olykor előfordul, hogy egy kis tóból átsétálnak egy közeli másikba, és az is megesik, hogy ha a környezetükben minden kiszárad, nyári nyugalmi periódust iktatnak be, és a földbe ássák magukat. A május közepétől július elejéig tartó tojásrakás időszakban azonban a nőstények mindenhol kimennek a szárazföldre, és megindulnak a tojásrakó helyek felé.

A teknősök számára tojásrakó helyként a növényzettel kevésbé borított, laza talajú helyek az ideálisak, ilyet azonban lehet, hogy csak a víztől távol találnak.„Ilyenkor a teknősök meglepően helyszíneken is felbukkanhatnak, és akár 5 km-re is eltávolodhatnak a víztől. A magaslatok felé igyekeznek, az is lehet, hogy azt a helyet keresik, ahol annak idején ők kibújtak a tojásból” – mondja Halpern Bálint herpetológus, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztályának titkára.

Mentsük meg az életüket, de ha nem muszáj, ne zaklassuk őket

Ha egy tojásrakó hely felé tartó teknőst felemel az ember, akkor gyakran tapasztalható, hogy az állat vizeletet ereszt. „Ezt a vizet azért viszik magukkal a teknősök, mert ha száraz a talaj a tojásrakó helyen, akkor levizelik azt, és az így felpuhított földben már ki tudják kaparni a fészket, ami egy 10-15 centi mély gödör.”

A felesleges, idő előtti vizeléssel a tojásrakás sikerességét csökkenti az állat, épp ezért a szárazföldön eltökélten masírozó teknősöket csak akkor vegyük fel, ha azzal a közvetlen életveszélytől mentjük meg őket, például egy úttesten vagy egy kerékpárúton. Bár az utak mellett mindenekelőtt magunkra vigyázzunk, ha van mód a mentésre, ilyenkor a teknőst abba az irányba vigyük, amerre maga is tartott, mert jó eséllyel tudja, hogy hová akar eljutni. Ha erre nincs lehetőség, akkor elvihetjük a legközelebbi vizes élőhelyhez. Ha csak nem sérült az állat, akkor ne vigyük el autóval máshová, mert így távol kerül az élőhelyétől.

Különösen a településeken és azok közelében a folyamatosan változó környezet, az ilyen-olyan építkezések a teknősök megszokott útvonalait is átalakíthatják. Ha épül példádul egy kibetonozott, mély csapadékelvezető árok, az a teknősök számára áthatolhatatlan akadályt jelent. Ha ilyen helyen találunk teknőst, akkor azt vegyük ki, és vigyük egy biztonságos, közeli helyre, mert a beton vályúból saját erejéből nem fog tudni kimászni.

A kis rókák kedvenc csemegéje

Halpern Bálint és kollégái régóta vizsgálnak egy olyan élőhelyet, ahol sok teknős szokott tojást rakni. A tapasztalatuk az, hogy ezen a helyen a kis teknősöknek csak egyharmada jön elő még abban az évben. Egy május eleji lerakású fészekből, ha az jó meleg homokdombon van, akár már augusztus elején előjöhetnek a kis teknősök. A nagy átlag azonban jóval később, inkább október végén, november elején jelenik meg a felszínen. A vizsgált élőhelyen a kis teknősök kétharmada bár kikel, nem jön elő, hanem áttelel a fészekben. Ezek a kis teknősök majd csak a következő év tavaszán, március végén vagy április elején jönnek fel a felszínre. Ez az arány természetesen élőhelyenként változhat, a klimatikus adottságoktól függően.

A teknősök tojásrakását nem csak az odavezető út tudja megnehezíteni, de a már fészekben lévő tojások sincsenek feltétlenül biztonságban.

„Sokszor előfordul, hogy a teknősök szántóföldekre rakják a tojásaikat. Egy kukoricatáblában, amit viszonylag későn aratnak, akár még lehet is esélye a kis teknősöknek, de abban a pillanatban, hogy újra felszántják a területet, a fészkek elpusztulnak. Ez egy ökológiai csapda számukra.”

A teknősfészkekre az állatok is rájárnak, vannak olyan helyek, ahol az összes fészket megsemmisítik. „Az általunk vizsgált élőhelyen azt tapasztaltuk, hogy a róka és a borz akár a fészkek 99 %-át is kifoszthatja. Ráadásul kis teknősöket az aranysakál, a hozzánk nyugati irányból érkező mosómedve és a keleti irányból érkező nyestkutya is szívesen eszik.”

A Bálinték által vizsgált élőhelyen évente 200-230 fészket találnak. Ezeket megpróbálják a ragadozóktól megvédeni, volt, hogy 100-130 fészek is megmenekült ennek köszönhetően. A fészkelőhelyeket egy fémhálóval borítják le, ami a rókák többségét távol tartja, de vannak olyan intelligens példányok, amelyek megtanulják, hogy érhetik el mégis a tojásokat.

Az ékszerteknősök is világgá mennek

Ebben az időszakban nem csak a mocsári teknősök indulnak útnak, hanem a nálunk élő idegenhonos teknősök is.

Korábban úgy gondolták, hogy a vörös-és sárgafülű ékszerteknős nem szaporodik a mi éghajlati viszonyaink között, azonban ez mára már megdőlt. A tojásrakás náluk is hasonlóan zajlik, a fiatal teknősök azonban a hideg vizet kevésbé tolerálják, emiatt sok elpusztul közülük, de azért mindig látni olyan korú egyedeket, amelyek már a szabadban keltek ki.

Haza inkább ne vigyük, ugyanis a jogszabályok értelmében azt nem szabad megtenni. Az ékszerteknős is rajta van a veszélyes inváziós fajok EU-s listáján, ennek értelmében pedig csak az tarthat otthon ilyen állatot, akinek már a jogszabály életbe lépése előtt is volt. Emiatt nem is lehet már kapni azt a díszállat kereskedésekben. Ennek egyébként már érzékelhető a hatása, mondja Bálint, ugyanis egyre kevesebb a természetbe kirakott sárga-és vörösfülű ékszerteknős. Helyettük viszont egyre-másra jelennek meg olyan fajok, amelyeket még lehet otthon tartani, mint például a hieroglifás ékszerteknős.

Épp ezért nem lehet elégszer elmondani, hogy csak olyan fajt vegyünk, amiről tudjuk, hogy mekkorára nő meg, és biztosak vagyunk abban, hogy pár év múlva is tudjuk tartani azt. Az, aki szabad vizekbe rakja ki a megunt vagy túl nagyra nőtt teknősét, lehet, hogy a saját problémáját megoldja, helyette azonban generál egy sokkal összetettebb másikat a természetben, amelynek kezelése már korántsem lesz olyan egyszerű.