Az eddigi leglátványosabb, Magyarországról is jól megfigyelhető világító felhők jelentek meg az égen június 21-én este. Sokan képeken és videókon rögzítették a nem mindennapi jelenséget, ezeket mutatjuk most be nektek. Annak is utánajártunk, vajon mi is ez a jelenség, és van-e összefüggés az egyre intenzívebb megjelenésük és a globális klímaváltozás között.
Amikor meglátja az ember ezt a jelenséget, természetesen tátott szájjal csodálja, hiszen egyszerű tudásunk szerint a felhők nem világítanak. Június 21-e este, a nyári napforduló estéjén, amikor legrövidebb volt az éjszaka, mégis káprázatos fényekben úszott az égbolt, amit sokan meg is örökítettek.
Fotó Tökölyi Csabától, aki Budapest III. kerületéből figyelte a jelenséget. Csaba további természetfotóit ide kattintva nézheted meg
Szerencsés volt, aki tanúja lehetett ennek a látványnak, amely természetesen nem egy égi csoda, hanem egy tudományosan is magyarázható jelenség. Az úgynevezett világító felhők, vagy NLC (Noctilucent clouds) a megfigyelések szerint egyre gyakoribb és intenzívebb megjelenést mutatnak, és a Föld egyre nagyobb területeiről figyelhetőek meg, ami kellemes a szemnek, de lehet, hogy valamilyen globális szintű változást is jeleznek.
Schmall Rafael videófelvétele a Zselici Csillagparkból:
Rafael további felvételeit fotós oldalán nézheted meg
Megkerestük Farkas Alexandra légköroptikai kutatót, aki 2007 óta figyeli a világító felhők jelenséget, hogy segítsen nekünk megérteni az NLC kialakulását és megjelenésének okait. Elmondása szerint a mostani Szent Iván-éji észlelés valóban különleges volt, ugyanis Magyarországon eddig ez volt az egyik legintenzívebb és legmagasabbra felkúszó világító felhős jelenség. Ugyanis leggyakrabban és leglátványosabban a 60° földrajzi szélesség környékéről lehet megfigyelni ezeket a felhőket, mi pedig 47° szélességen vagyunk, így Magyarország nem nevezhető a legideálisabbnak ebből a szempontból. Mégis úgy tűnik, az évek alatt egyre délebbre kúszik ez a terület, így nyaranta néhány alkalommal Magyarországról is megcsodálhatjuk ezt a szép jelenséget.
Farkas Alexandra Mogyoródról figyelte a világító felhőket és természetesen több képet is készítettt a jelenségről
Alexandra fotóján jól látszik a felhők gazdag formavilága. A most látott világító felhők kialakulását az is segítette, hogy éppen napfoltminimum időszaka van
Mikor és honnan figyelhetőek meg a világító felhők?
- nyári hónapokban (északi féltekéről június-július, déliről január-december), leginkább a nyári napforduló környékén, az északi horizont környezetében (déli félteke esetén déli horizontnál)
- naplemente után és napfelkelte előtt, amikor a Nap a megfigyelés helyétől viszonyítva a látóhatár alatt -6° és -16° között járva megvilágítja azokat
- derült égbolt esetén
- 45-80° földrajzi szélességű régiókból
- alacsony naptevékenység idején, ugyanis a világító felhőket alkotó vízmolekulák fokozott naptevékenység, azaz napfoltmaximum idején szétbomlanak a fokozott UV sugárzás miatt
- kisebb fényszennyezettségű helyről jobban jobban megfigyelhetőek
A mostani világító felhők fényének erősségét jól mutatja Juhász Gábor felvétele, akelyet egy erősen fényszennyezett helyről, az egyik népszerű fővárosi szórakozóhelyről készített koncert közben, egy mobiltelefonnal
Valóban felhők?
Bár kinézetre úgy tűnnek, ezek mégsem nevezhetőek klasszikus értelemben felhőknek, hiszen azok főként a Föld légkörének legalsó és legsűrűbb rétegében, a troposzférában jönnek létre. A világító felhők a sztratoszféránál is magasabban, a mezoszféra felső rétegében, körülbelül 85 kilométer magasságban alakulnak ki, és az itt felhalmozódó apró vízjégkristályok milliói azok, amelyek természetesen nem világítanak, hanem a horizont alatt járó Nap fényét tükörként verik vissza.
Az éjszakai világító felhők kialakulásának vázlata - Goda Zoltán grafikája, legkoroptika.hu
Juhász Zoltán Székesfehérváron készült fotóján jól látható a már árnyékban lévő troposzférikus felhők, és a tőlük jóval magasabban, a mezoszférában kialakult világító felhők
Mi kell ahhoz, hogy a mezoszférában felhőképződés menjen végbe?
- víz jelenléte
- megfelelően alacsony hőmérséklet
- alacsony naptevékenység
A troposzféra és a mezoszféra hőmérséklete ellenkező irányba változik így minél magasabb a hőmérséklet a földfelszín közelében, annál alacsonyabb a mezoszférában. Ezért is figyelhető meg csak a nyári hónapokban ez a jelenség, mert a téli időszakban a kialakulásához szükséges -140°C-nál melegebb van a magaslégkörben.
Németh Péter Herceghalom mellől készített fotókat a jelenségről
Péter egyéb témájú képeit ide kattintva nézheted meg
Fotó: Németh Péter
Sokan az üvegházhatás (CO2 szint emelkedésének) számlájára írják a világító felhők egyre gyakoribb és fényesebb megjelenését, hiszen a földfelszín melegedésével egyidőben a mezoszférában egyre gyakrabban mérhetünk -140°C alatti hőmérsékletet, ami segíti a víz kifagyását. A legfrissebb kutatások szerint azonban pusztán a CO2 szint növekedésével nem lett több NLC. Ennek az lehet az oka, hogy bár alacsonyabb hőmérsékleten valóban könnyebben fagy ki a légkör víztartalma, a kristályszemcsék alacsonyabb hőmérsékleten kisebbek lesznek, így kevésbé láthatóak. Ez alapján úgy tűnik, hogy pusztán a magaslégkör klímaváltozás okozta hűlése nem magyarázza az NLC-k gyakoribbá válását, a kutatók szerint inkább a mezoszféra víztartalmának növekedése állhat a háttérben. Ha ugyanis nagyobb a mezoszféra víztartalma, akkor nagyobb jégkristályok alakulhatnak ki, így azok látványosabb felhőket alkothatnak.
Ami viszont ebben az egészben különös, hogy a mezoszférában elvileg nem nagyon található meg víz. Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis hogy kerül oda? A troposzférában bőven jelenlévő felhőket okozó víz gyakorlatilag nem tud felemelkedni a mezoszférába, már csak azért sem, mert a kettő között lévő ritka levegőjű sztratoszféra stabil rétegződésű levegőjében nem nagyon van függőleges áramlás, tehát a mezoszférában megjelenő víz valamilyen emberi tevékenységre vagy természeti jelenség következményére utal.
Gölle Levente videója az éjszakai világító felhőkről Újpalotáról nézve:
„Mikor először észrevettem, olyan magasan és távol a napnyugtától látszott, hogy azt hittem kondenzcsík maradék, de mikor lejjebb ment a nap, láttam, hogy ez bizony nem az.”
A jégképződéshez szükséges részecskék többféleképpen kerülhetnek a mezoszférába: származhatnak a földi légkörbe érkező meteoritokból, vagy akár vulkánkitörések aprószemcsés termékeiként. Emberi tevékenységként az űrhajózás által is, az űrrakéták hajtóanyagainak égésekor ugyanis egyéb anyagok mellett víz is keletkezik, és ez bekerülhet ebbe a rétegbe.
Szűcs Ágoston Mogyoródról fotózta a jelenséget
„Régi vágyam volt lefotózni egy ilyet és bár úgy tűnt, hogy lemaradok róla, mégis sikerült idejében kamerát ragadnom és elcsípnem a horizont feletti utolsó vékony, ám mégis rendkívül fényes felhősávokat”
Fotó: Szűcs Ágoston, további képeit ide kattintva nézheted meg
Az első hivatalos megfigyelést egy vulkántevékenység után jegyezték le. Az indonéziai Krakatau vulkán 1883-as pusztító kitörését követően szokatlan égi fényekre figyeltek föl az emberek. A tüneményt elsőként a kitörést követő második évben, 1885. június 8-án Thomas W. Backhouse észlelte a németországi Kissingenből. Hiteles felfedezőnek ennek ellenére Robert Leslie-t tartják, aki közel egy hónappal később, 1885. július 6-án látott éjszakai világító felhőket az angliai Southamptonból. Az első rendszeres megfigyelés pedig Otto Jesse, a Berlini Obszervatórium csillagászának nevéhez fűződik. Ő adta a jelenségnek a „Leuchtende Nachtwolke”, azaz az éjszakai világító felhő elnevezést, amit angolul noctilucent cloud-nak hívnak, és az észlelők azóta az NLC rövidítést használják.
Szabó Andrea felvétele a mostani látványos felhőkről Pécs városából nézve
Azóta is többször előfordult már, hogy egy-egy erősebb vulkánkitörés után több és fényesebb világító felhőt észleltek, viszont az utóbbi 50-60 évben nem nőtt meg jelentősen a kitörések száma, a jelenség mégis egyre sűrűbb és intenzívebb lett. Az okot nagy valószínűség szerint az emberi tevékenységben kell keresni. Kutatások szerint ugyanis összefüggés lehet a mezőgazdasági és ipari tevékenyégek által a légkörbe kibocsátott metán (CH4) és a mezoszférában megjelenő több víz közt.
A metán molekulák az évek során egyre magasabb rétegekbe szivárognak fel és a napsugárzás hatására szétbomlanak, a keletkező hidrogénatomok pedig a légköri oxigénnel vízmolekulákká alakulnak, így nő ennek a rétegnek a víztartalma és ezáltal a világító felhők kialakulásának esélye.
Pintér András a Győr-Moson-Sopron megyében lévő Mihályiból fotózta a jelenséget
András további képeit ide kattintva nézheted meg
Fotó: Pintér András
Azt tudni kell, hogy a mezoszféra és a világító felhők körül még sok a rejtély, többen is kutatják, és bár sok mindenre fény derült már eddig, még rengeteg a kérdés e különös légköri jelenség körül. Mindenesetre érdemes nyári estéken vagy hajnalokon az északi horizontot kémlelni, hátha mi is megcsodálhatunk a mostanihoz hasonló éjszakai világító felhős jelenséget.
Ezt a képet egyik rendszeres olvasónktól, Lakotárné Lőrincz Edittől kaptuk, aki Keszthelyről csodálhatta meg ezt az szép légköroptikai jelenséget
Köszönjük a fotókat és a videókat a készítőiknek!
Köszönet a szöveghez nyújtott segítségért Farkas Alexandra légköroptikai kutatónak, aki az ELTE doktorjelöltje és a SZIE tartalommenedzsere.
Források:
Farkas Alexandra: Nyári éjszakák látványos légköroptikai jelenségei: az éjszakai világító felhők. Fizikai Szemle 2011/4.
http://legkoroptika.hu
http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/kornyezettan9/www/out/html-chunks/ch17s02.html
https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1029/2018GL077719
Kapcsolódó cikkek:
Földiekkel játszó égi tünemények
Látványos napkoszorút fotóztak
Elképesztően szép halojelenség Budapest fölött
Látványos légköroptikai jelenségeket fotóztak
