Viperamarás a Magas-Tátrában

Az alábbi történet azért is tanulságos, mert még viszonylag magasan túrázva is előfordulhat, hogy egy keresztes viperával találkozunk. Bár ennek a fajnak a mérge csak ritkán okoz tragédiát, jobb megelőzni bajt.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Adobe Stock (Kiemelt kép - Illusztráció)
2024. augusztus 2.

Az alábbi történet azért is tanulságos, mert még viszonylag magasan túrázva is előfordulhat, hogy egy keresztes viperával találkozunk. Bár ennek a fajnak a mérge csak ritkán okoz tragédiát, jobb megelőzni bajt.

Az alábbi történetet Böky Gábor osztotta meg egy túrázós Facebook-csoportban, és most az engedélyével mi is lehozzuk, mert ha nem is gyakori, de mindenképpen tanulságos esetről van szó. Gábornak annyi kérése lenne mindenkihez, hogy az eset kapcsán „senki se essen neki lapáttal a kígyóknak, elfogadja a hegyek-erdők szabályait”.

„Egy júliusi tátrai túrámon történt egy „kis” bökkenő: még az erdős részen haladtunk a Kacsa-völgyi-tó alatt, amikor – egy dagonyát kikerülve – letértem az aljnövényzet irányába a kővel kirakott útvonalról. Az ösvény mellé lépve egy ütésszerű szúrást éreztem a jobb vádlimon, gondoltam, egy ágra léptem, az meg felcsapott, volt már ilyen.

Azután égni és csípni kezdett, de nem volt jelentősége, lenéztem, kicsit vérzett talán, éppenhogy tűhegynyi sebet láttam csak.

Aztán, ahogy haladtunk feljebb, izzadni kezdtem, mint a ló, a pólóm alján csöpögött az izzadságom. Ez is előfordul, de itt, mintha locsoltak volna, ráadásul az egyensúlyérzékem sem volt az igazi. Ez azért volt gond, mert sok helyen nagy kövekből van az ösvény kirakva a Tátrában, néhol térdmagasságig kell emelni a lábat hogy, fellépjen az ember. Ezeken a részeken bajban voltam, volt, hogy négykézlábra ereszkedtem, és úgy másztam.

A Lengyel-nyereg alatt, ahol a K-, jelzés elmegy a Rovátka felé, és a Z-, jelzés az új, irányt adó út, van egy láncos, kapaszkodós szakasz. Ott úgy éreztem, minta egy kővel megrakott hátizsákkal másznám a hágót. Akkor betudtam a párának, de valójában ezt már akkor sem hittem el magamnak, jól bírom a magasságot, és a párás levegőt is.

Elérve a Lengyel-nyerget azt vettem észre, hogy a karom fel van puffadva, a csukómon lévő órám szinte belevágta magát a bőrömbe, pedig amikor elindultunk, még majdnem zavaróan lötyögött a kezemen. Lefele menet Tátraszéplakig, majd hazafele a közel négyórás úton is nehéznek éreztem a mozgást, a kocsiban alig tudtam tartani a fejem. Utána itthon jobb lett.

Másnap este vettem észre a jobb vádlim hátsó részén a két apró sebhelyet és duzzanatot.

Azonnal gyanakodni kezdtem, így rákerestem a marásokra, és miután lemértem, egyezett a méret. A vádlim a két pont környékén égett, duzzadt volt, talán 3-4 órán keresztül, majd ahogy szűnni kezdett a duzzanat, és az égő érzés elkezdett zsibbadni. Na, ez volt az a pont, amikor felhívtam a 112-őt, és közöltem, hogy megmart egy keresztes vipera.

A diszpécser azonnal megkérdezte, hogy terráriumom van-e, esetleg kiszökött, de mondtam, hogy két napja a Magas-Tátrában voltunk, és ott történt. Elmeséltem neki az esetet, erre megkérdezte, hogy kérek-e mentőt. Mondom semmiképp, tudtommal a keresztes viperák marása után az első hat órában szokás a megmart személyt megfigyelni, de én már a 48. órámban járok, de megköszönöm, ha segít abban, hogy ha rosszabb lenne, hova, melyik korházba menjek. Itt átkapcsoltak a mentőknek, akiknek szintén elmeséltem a sztorit.

A leírtak alapján ők megerősítették a marást, és hogy viszonylag jól reagálta le a szervezetem, de az is lehet, hogy csak figyelmeztetésként kapott oda a kígyó, kevés mérget használva. Mentőt továbbra sem kértem, de a pontos címemet megadtam arra az esetre, ha mégsem lenne minden rendben. Este a szomszédok adtak allergia elleni gyógyszert, azóta szerencsére semmi gond.”

Az eset kapcsán több kérdéssel is megkerestük Péntek Attila Lászlót, az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának titkárát.

TM.: A fenti esetben milyen kígyóval találkozhatott a túrázó? A keresztes viperán kívül él még más mérgeskígyó-faj is a Magas-Tátrában?

Szinte biztosan keresztes vipera (Vipera berus) marta meg a túrázót, erre utalnak a leírt tünetek, és az a tény sem mellékes, hogy a Magas-Tátrában (és egész Szlovákiában) nem él másféle mérges kígyó. A keresztes vipera szórványosan Magyarországon is előfordul, megtalálható a Zemplénben, Szatmári- és a Beregi-síkon, valamint Belső-Somogyban és Dél-Zalában. Hazánkban fokozottan védett, ritka állat. Ha a Kárpátok teljes vonulatát nézzük, akkor Románia területén a Déli-Kárpátokban helyenként már előfordul a homoki vipera (Vipera ammodytes) is, mely nevével ellentétben jellemzően sziklás élőhelyeken előforduló mérges kígyó.

A balszerencséből fakadó viperamarások nagyon ritkák, a legtöbb marás az állat szándékos piszkálása vagy megfogása után következik be.

A keresztes vipera rejtőzködő életmódot folytató, félénk állat, ha teheti menekül az ember elől. A legfontosabb tehát, hogyha viperát látunk, akkor ne essünk pánikba, kerüljük ki, és hagyjuk menni a dolgára.

TM.: Hogyan kerülhetjük el a hasonló eseteket?

A véletlen balesetek elkerülése végett viperás helyeken kirándulva maradjunk a jelölt ösvényeken, kerüljük az áttekinthetetlen, sűrű aljnövényzetet. Adott esetben a magasszárú lábbeli és a hosszúnadrág viselése is segíthet megelőzni a bajt. Ha pihenésképpen leülünk valahova, akkor nézzük át előtte alaposan a terepet, nehogy véletlenül ráüljünk vagy rátenyereljünk a viperára, ilyen esetben ugyanis az állat veszélyben érzi az életét, és védekezésképpen jó eséllyel marni fog. Erdők szegélyén, cserjés foltok peremén, valamint bokrokkal, félcserjékkel többé-kevésbé benőtt sziklák környékén fokozott óvatosság javasolt, ezek ugyanis kedvelt tanyái a viperának.

TM.: Milyen erős a vipera mérge, és milyen tünetekkel járhat egy marás?

A keresztes vipera mérge alapvetően a fő táplálékául szolgáló kisemlősök gyors elejtésére szolgál, védekezésre nem szívesen pazarolja. A marások egy része éppen ezért úgynevezett száraz marás, ilyenkor a vipera csak figyelmeztetésképpen mar, de mérget nem juttat be az ember szervezetébe. Ilyenkor a fognyomokon kívül egyéb tünet nem tapasztalható.

Gyakori az is, hogy csak kevés mérget juttat be a marás során, ilyenkor a marás helyének környékén fájdalmas, feszes duzzanat (ödéma) alakul ki rövid időn belül.

Súlyosabb esetben az egész szervezetre kiterjedő tüneteket is tapasztalhatunk, gyakori tünet a hányinger, a szédülés, valamint a nyirokcsomók fájdalmas duzzanata. A keresztes vipera mérge alapvetően a keringési rendszert támadja, veszélyesen alacsony vérnyomást és szívritmuszavarokat is okozhat. Egyes populációk mérge a perifériális idegrendszerre ható komponenseket is tartalmaz, ilyen esetekben a marás látászavarokkal vagy nehézlégzéssel is együtt járhat. Viperamarással mindenképpen érdemes mihamarabb orvoshoz fordulni, a súlyosabb mérgezések ugyanis kórházi ellátást igényelnek. Magashegységben túrázva marás esetén akár a hegyimentők beavatkozása is szükségessé válhat.

TM.: Ezek szerint nem szükséges minden esetben az ellenszérum beadása?

Bár a keresztes vipera marása igen kellemetlen tünetekkel járhat, de csak nagyon ritkán halálos kimenetelű. Az ellenszérumot csak különösen súlyos esetekben adják be, ugyanis maga is nagyon veszélyes, komoly allergiás reakciókat okozhat, sőt, akár anafilaxiás sokkot is kiválthat. Van tehát olyan eset, mikor többet árt, mint használ. Megfelelő orvosi felügyelet mellett a páciensek általában ellenszérum nélkül is tökéletesen felépülnek. Viperamarás esetén Magyarországon a 112-es segélyhívó számot érdemes hívni, azon a vonalon tudnak segíteni a továbbiakat illetően.

A Magas Tátra infó egy korábbi cikkéből az derül ki, hogy a keresztes vipera akár 2000 méter tengerszint feletti magasságban is előfordulhat. A Tátrai Nemzeti Park (TPN) egyik szakemberének elmondása szerint évente egy-két alkalommal történik, hogy megmart turistákhoz riasztják a hegyimentőket. A keresztes viperákról az MME oldalán találhattok több információt, a legfontosabb azonban az, hogy Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 250 000 Ft.



Cikkajánló