Virágnéző túra a Mecsekben – Galéria!

A bánáti bazsarózsa a Kárpát-medence jégkorszak előtti endemikus reliktumfaja, ami azt jelenti, hogy elszigetelten csak ezen a területen találunk ilyen növényeket, nincs más élőhelyük az egész bolygón. A bánáti bazsarózsák 90 százaléka a Kelet-Mecsek meredek, kitett déli hegyoldalain él, de fontos előfordulási helyük még a romániai Bihar-hegység illetve a Temes és az Alduna vidéke. Korábban a szerbiai Delibláti-homokpusztán is nagyobb állományuk élt, itt azóta néhány tucat egyedre csökkent a bazsarózsa-állomány, a horvátországi Tarcal-hegységben pedig már évek óta nem találtak egy növényt sem. A 2000-es években a Zengőre tervezett NATO-lokátor tervezett építkezése miatt a hazai állomány is végveszélybe került, a környezetpusztítást azonban hős civilek összefogásával végül sikerült megakadályozni.

A bánáti bazsarózsa egy nagyjából térdig érő lágyszárú növény, amelynek csupasz szárán páratlanul szárnyalt összetett levelek fejlődnek, és a hajtáscsúcson egy virág nő. A virág 5 csészelevélből, 5-8 sziromlevélből, 3-5 bibéből és számos porzóból áll. A sziromlevelek 4-5 cm hosszúak, a lilás-bordótól a rózsaszínen át a halvány pirosig mozog a színük a skálán. A porzók élénksárgája hozza csodás egyensúlyba a zsenge zöld háttér előtt a virág színét. A virágzás ideje az éghajlatváltozással mostanában inkább áprilisra tehető, hűvösebb tavasz után azonban ez májusra vagy akár június elejére is tolódhat. A fokozottan védett növény természetvédelmi értéke 250 000 Ft,

Ha bazsarózsanézőbe indulnál, eljött a te időd! Néhány virág már kibontotta szirmait, az általunk látott bánáti bazsarózsák többsége pedig már duzzadó bimbókkal készül erre erősen. Az alábbiakban ajánlunk egy kellemes és kiadós körtúrát, ahol a bazsarózsa mellett még jó pár látnivalóval is gazdagodhattok! Nagyjából 17 km hosszan sétálunk, lesz 640 méternyi szintemelkedés is, cserébe a Zengő tetejéről is körülnézhetünk. Érintjük Püspökszentlászlót és Törpapa házikóját is, aki pedig még tenne egy kis kitérőt, a Réka-kunyhó és a mellette levő Etelka-forrás egy remek pihenőhely.

Pécsváradról a református templom mellől indulunk, ha autóval jöttök, akkor a környéken le lehet parkolni. Ha busszal, akkor viszont már idáig is egy jócskán meredek utcán kell feljönnötök, a S jelzéseket kell követni a központ felől a hegy irányába. A starthelyről tehát a P+ és a Z+ jelzésű turistaúton indulunk el délnyugati irányba Pécsvárad utolsó utcáin. Utunk egy km után fordul el jobbra, a P+ jelzéseket kell figyelni – illetve a térképeket, mert a jelzések igencsak foghíjasak errefelé. Valójában innentől a szebb időket megélt Bazsarózsa tanösvényen járunk, de ez a helyszínen nem derül ki: az ínfótáblák eltűntek, kidőltek, teljesen tönkrementek sajnos. A városszéli rétek után egy laza, ligetes erdőben haladunk tovább, és bár emelkedik az utunk, még nem vészes a helyzet, nem kell lihegni.

Kisvártatva megpillanthatjuk az út mellett pompázó első bazsarózsát, majd miután elkészítettük róla az ötezredik fotót, tovább is léphetünk, és észrevehetjük a további számos, pompásan virágzó növényt – nem hiába vezet erre a tanösvény! Kisvártatva becsatlakozunk az Üvegesek útjára, ami a bazsarózsáéval szemben egy kiválóan karbantartott útvonal a Kelet-Mecsekben. Informatív, háromnyelvű táblák vezetnek végig a néhai üvegműves településeken, Hosszúhetényen, Óbányán, Kisújbányán, Pusztabányán.

A P+ jelzéseket egészen a turistaút-csomópontig követjük, idáig már nagyjából 3,5 km-t tettünk meg az indulás óta. Láttunk egy csomó bazsarózsát, úgyhogy nyugodt szívvel tekinthetünk az előttünk tornyosuló Zengő teteje felé! Balra fordulunk a S jelzésű úton, és a következő bő kilométeren a tüdőnk kiköpése mellett ha oldalra sandítunk, további bazsarózsákra lehetünk figyelmesek. A hegy aljában élő egyedek hamarabb virágoznak, így aki végigjön ezen az útvonalon így április vége felé, szinte biztosan fog látni szépen kinyílt virágokat a bimbók és a már leharcoltabb példányok mellett.

A Viki-pihenőnél szusszanhatunk egyet, de innen már nagyon közel van a csúcs, és a hegy is barátságosabb, kevésbé meredek ösvény vezet fel a Zengő kilátójához. A 682 m magas hegycsúcson a geodéziai torony köré 2020-ban egy 22 m magas kilátót emeltek, amelyről elképesztő körpanorámát kapunk, ahonnan a fél Dunántúlt belátjuk. A Mecsek jellegzetes hegyei mellett a Szársomlyó és a Tenkes a könnyű célpont, de tiszta időben a horvát Papuk-hegység is karnyújtásnyira van. A közeli Komlón túl benézhetünk a Zselicbe, a völgységi falvakba, a Geresdi- és a Szekszárdi-dombság lankáira. Talán a kilátó első szintjéről a legjobb egy alapos pillantást venni a néhai Zengővár romjaira, ami ma már néhány faldarab, illetve a csúcsot körbeölelő sáncárok.

Ha kinézelődtük magunkat, a K▲ jelzésű ösvényen kezdjük meg 3 km-en át tartó ereszkedésünket a Zengő nyugati oldalán. A bazsarózsák helyét fokozatosan veszik át a medvehagymák, ahogy mind sűrűbb, sötétebb erdőbe érünk. Bár a szezon még tart, a melegebb hagymások már virágba borultak, így hamarosan véget ér az idei medvehagymázás.

A Zengő és a Hármas-hegy közti Hosszúhetényi-vízfolyás völgyébe érkezünk meg, és bár utunk majd jobbra vezet Püspökszentlászló irányába, most egy rövid kitérőt teszünk az ellenkező irányban álló Kőmorzsoló óriás szobrához. Az órási faszobrot 2021-ben állították, és része egy óriáskereső játéknak, amely a mecseki mondavilág szereplőinek segítségével segít bebarangolni kicsiknek és nagyoknak a hegységet. A Kőmorzsoló kollégái közé tartozik a mecseknádasdi Vasgyúró, a bikali Fanyűvő és a Máré-vári gumisárkány is. A Kőmorzsoló óriás tenyerébe akár be is csücsülhetünk, de figyelem,

Utunk most az egyutcás üdülőfaluban, Püspökszentlászlón folytatódik. A kiváló karban tartott üdülőházak mellett előbb a harangtoronynál érdemes egy percre megállni – itt egy asztallal és padokkal felszerelt pihenőhelyet is találunk –, majd már a település másik végén a püspöki kastélynál és a hozzá tartozó arborétumnál lehet jócskán elidőzni. Utóbbi helyszín egy 500 ft-os beugró ellenében látogatható, a szépen tartott kert önmagában vastagon megéri ezt a pénzt.

A bejáratnál a bővizű Hetyey-forrás csobogása hallatszik, itt feltankolhatunk vízből. Utunkat Püspökszentlászlóról a K◼ jelzésű ösvényen folytatjuk az arborétum északi kerítése mentén. Némi emelkedő következik, de a túra utolsó kaptatója után már nem lesz több ilyen erőpróba. Kis szerencsével ezen az útszakaszon is megpillanthatunk néhány bazsarózsát, de intsünk nekik búcsút, az emelkedőn fölérve a sűrű erdőben tekergő Pusztabánya–Pécsvárad útra érkezünk meg, ahol már nincs a bazsarózsáknak maradása.

Hamarosan válaszút elé érünk. Vagy végigmegyünk az aszfaltos úton Pécsváradig, vagy kitérőt teszünk a Réka-kunyhóhoz. Idő és fáradtság függvényében mindenki eldöntheti, a kunyhóhoz a kerülő 1,5-2 km-t jelent, és egy kis szintet is beviszünk még az ösvényeken. Cserébe a frissen felújított kunyhónál remek pihenőhelyeket alakítottak ki, az Etelka-forrásból pedig pótolhatjuk a vízkészletünket is. Ha a kunyhóhoz is elmennétek, akkor a K◼ jelzésű ösvényen folytassátok az utat, majd a kunyhónál jobbra fordulva a P+ jelzésen értek vissza az erdészeti útra.

A Pécsvárad előtti utolsó hajtűkanyarban csücsül a Mecsek egyik legcukibb építménye, a Komlós-völgyi vadászház, amit Törpapa kunyhójaként és mézeskalácsházként is szoktak emlegetni. A mesebeli kis építményben tudták régen a vadászok megváltani a jegyüket az erdőbe – ma már nem szolgál hasznos célt a házikó. A megkapó helyszínen pihenőhelyet találunk, ha leülnénk az utolsó km-ek előtt még egy picit, akkor itt érdemes. A házikótól már egyenes úton sétálunk vissza a kiindulópontunkra.

..