A Budapest 16. kerületében található Mátyásföld ilyenkor tavasszal még a szokásosnál is szebb, ugyanis ilyenkor virágoznak a liliomfák. Azokból pedig szép számmal akad errefelé, ahogy gyönyörű villákból sincs hiány az egykori nyaralótelepen.
Tavaly éppen lemaradtam a virágzásról, pár napon múlott csak, de mire eljutottam Mátyásföldre, már csak a szirmaikat hullajtó, elnyílt virágokat találtam. A teljes pompájukban tündöklő liliomfák látványát csak rövid ideig élvezhetjük, ezért nem árt a jó időzítés.
Idén biztosra mentem, kerületben élő barátnőmet kértem meg, a kedvemért kerüljön a fák felé, miközben a gyerekekért megy az iskolába, és magnólia-tulajdonos ismerősöket faggattam arról, az ő kertjükben mi a helyzet. Elméleti alapon is megpróbáltam belőni a virágzási várható idejét. Ha Szegeden már virágoznak, de Hűvösvölgyben még csak bimbósak a fák, akkor vajon Pesten, Mátyásföldön mi lehet a helyzet? Aztán, mikor végre lett pár órányi szabadidőm, felültem a HÉV-re, és kizötyögtem az Imre utcáig, hogy saját szememmel is láthassam végre a gyönyörű fákat. Az első próbálkozás nem hozott teljes sikert, a legtöbb fa még bimbós volt, de másfél, nyáriasan meleg nap után, vasárnap végre minden klappolt. Legalábbis a környék két legnagyobb fájánál, melyek messze túlnőtték már a házat, melynek kertjében állnak.
A Táncsics utcai kertben álló egyik fa rózsaszín, a másik fehér virágokkal van tele, és nincsenek rá szavak, mennyire gyönyörűek.
A liliomfafélék a legprimitívebb zárvatermők, számos ősi sajátossággal rendelkeznek, például a virág felépítésében.
A liliomfaféléknek 200 faja van, ezek főleg a trópusi, szubtrópusi területeken elterjedtek. Dél- és Kelet-Ázsiában, Észak-Amerika atlanti partvidékén, Dél-Amerika északi partvidékén élnek.
A földtörténeti harmadkorban azonban a liliomfák az egész északi féltekén elterjedtek voltak.
Ahogy a környékbeli utcákban (Táncsics, Mészáros József, Petúnia, Imre utcán) sétálgattam, sok helyen még csak bimbósak voltak a fák, szóval, aki szeretné látni liliomfákat, még a napokban is érdemes elmennie.
De Mátyásföld nemcsak a liliomfákról híres, a városrész tele van szebbnél-szebb régi villákkal is.
A századfordulón elegáns nyaralótelep volt itt, ahol a jómódú pesti polgárok szívesen építtettek villát maguknak. Az épületek nagy része ma is gyönyörű, és a felújítás után is őrzi eredeti jellegzetességeit. Kedvenceim a faragott verandás, alpesi stílusú villák, de megtalálni itt az eklektikus stílus és a szecesszió jegyeit is.
Ez utóbbira példa a Dozzi-villa, melynek falain hemzsegnek a szecesszió motívumai, a növényi indáktól kezdve a napraforgókon át a pávákig. A villa építtetője Giuseppe Dozzi, olasz szalámigyáros volt, aki Rákospalotán alapított szalámigyárat, testvére pedig a Herz szalámigyár igazgatója volt.
A környéken nemcsak régi villákat, de még egy víztoronyból lett lakóházat is láthatunk.
Hatalmas paltánokkal is büszkélkedhet a környék, bár ezek a fák egyelőre még lombfakadás előtt állnak, hófehér törzsükkel, óriási termetükkel így is lenyűgözőek.
Mátyásföldről eddig keveset tudtam, a magnóliák kellettek hozzá, hogy eljöjjek ide, és felfedezzem Budapest egy újabb gyönyörű, de kevéssé ismert városrészét. S miközben sétálgattam az utcákon, megcsodáltam a régi villákat, és olvasgattam a Mátyásföld múltjáról, rájöttem, hogy rengeteg érdekességről lehetne még írni. Ezt a cikket azonban inkább meghagyom a gyönyörű magnóliáknak, legközelebb pedig a nem kevésbé gyönyörű villákkal kezdem majd.
A cikk először 2019 márciusában jelent meg.
