A szegedi füvészkertben él Közép-Európa legnagyobb szabadtéri indiailótusz-állománya, amely július végén, augusztus elején a legszebb. Ilyenkor virágzik ugyanis a legtöbb lótusz, amit a füvészkert egyik legnagyobb rendezvénye kísér.
Legutóbb novemberben jártam a szegedi füvészkertben, ami nem a legideálisabb időpont egy füvészkerti látogatáshoz, ennek ellenére ekkor is gyönyörűnek találtam. Ezúttal nem is volt kérdés, hogy le leszek nyűgözve, hisz az indiai lótuszok csúcsvirágzásának idején jöttem.
A füvészkert büszkeségei
Mikor megérkeztem, a kert látogatóinak többségéhez hasonlóan én is rögtön a japánkert felé indultam, hogy láthassam a füvészkert leghíresebb lakóit. A tóban ülő Buddha-szobor körül zöld levélszőnyeg borítja a tavat. A lapulevél-méretű levelek és a hatalmas rózsaszín virágok magasan a víz fölé emelkednek, és ahogy az egy japánkerthez illik a tóban koi-pontyok is éldegélnek. Vannak mocsári teknősök is, de azok most nem mutatkoztak. Az indiai lótusz leveleinek nemcsak a mérete különleges, de a felülete is, amelynek speciális szerkezete víztaszítóvá teszi a levelet.
A lótusz magja akár 1000 évig is megőrzi csírázóképességét
Az indiai lótusz a nálunk is őshonos fehér tündérrózsa és sárga vízitök rokona, őshazája Ázsia mérsékelt égövi területeinek déli, délkeleti vidékén van, később a faj a buddhizmus terjeszkedésével jutott el a forró égövi és szubtrópusi területekre is. Az indiai lótusz ugyanis a buddhisták szent növénye, az idő örök körforgását és a megvalósult tökéletességet jelképezi. A növénynek Buddha életében is fontos szerepe volt, fogantatása egy lótuszokkal teli ligetben történt és gyakran ábrázolják egy lótuszvirág kelyhében ülve.
Az alapfaj rózsaszín, de a füvészkertben van egy krémszínű, hibrid változat is
Az indiai lótusznak szinte minden részét hasznosítják: a virágokkal a templomokat díszítik, a szárakat kirántva, a fiatal hajtásokat és leveleket salátaként vagy kompótként, a termést pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják.
Közel száz éve kerültek ide az első tövek
Az első indiai lótuszok 1932-ben kerültek a füvészkertbe. A növényre Győrffy István talált rá az óföldeáki Návay-kastély kertjében, és onnan hozták át lovaskocsin az első töveket. Hogy ma mennyi tő alkotja az állományt, nem lehet tudni, mondja Németh Anikó, a füvészkert igazgatója, akivel a tónál beszéltünk meg találkozót. „Közel száz éve itt van a növény, ezért nem tudjuk megmondani, hány példány lehet. A rhizómák, vagyis a föld alatti szárak télen is az iszapban vannak, és akár karvastagságúak is lehetnek és 5-10 méterre is elágaznak. Tavasszal ezekből jönnek fel az újabb levelek és a virágok, úgyhogy ez az egész egy nagy szövevény.”
Az indiai lótuszt, amely dísz- táplálék és gyógynövényként is jelentős, ma már sokfelé hatalmas vízi ültetvényeken termesztik
Az állomány gyarapodásában volt egy mélypont a 70-es években, akkor a pézsmapockokat okolták a lótuszok pusztulásáért, de valószínű, hogy több tényező szerencsétlen együttállása okozta azt. A 80-as évektől a szakemberek erőfeszítéseinek köszönhető újra növekedésnek indult az állomány.
A növény első levelei már májusban megjelennek a víz felszínén, igazi szépségét azonban július-augusztus folyamán mutatja meg
Zuhanyrózsák a vízben
A virágzás már június közepén elkezdődött és egész szeptemberig tarthat, így most bimbós, virágzó és már elvirágzott példányokat is lehet látni. „Ha megsüti a nap a virágokat, akkor kinyílnak, ha árnyékba kerülnek, akkor összecsukódnak. Nagyjából 2-3 napig nyílik egy virág, aztán lehullanak a szirmok és láthatóvá válik a zuhanyrózsára emlékeztető termés, amely valójában az elfásodott termőtáj, amelyben a termések ülnek.”
A lótuszok Szegeden jól érzik magukat, és a telet is át tudják vészelni. „Télen az artézi víz, amivel tápláljuk a tavat, nagyjából fagypont fölött tartja az iszapot. 20-21- fokos vízbetáplálás történik, mire ideér a víz, persze már alacsonyabb a hőmérséklete, de lenn az iszap meg az alsóbb vízrétegek sosem fagynak be, így át tudnak telelni a rhizómák, annak ellenére, hogy tartós hidegben a tó felszíne befagyhat.”
Tenyérnyi pillangók között
A lótuszok mellett a szegedi füvészkertben július végén, augusztus elején még sok más szépséget is lehet látni. „Ilyenkor egyébként is nagyon impozáns a kert. A rózsakertben nagyon sok rózsa virít még, több mint 200 rózsafajtánk van, és az egynyári ágyások is gyönyörűek. Van egy tanyaudvarunk, ahol a Szeged környéki tanyák virágos és veteményeskertjét mutatjuk be, a növényi portékák gyűjteményében pedig a festő-, rost és olajnövényekkel, illetve a távoli tájak tápláléknövényeivel lehet megismerkedni. Érdemes az üvegházakat is megnézni. Van trópusi, szubtrópusi, mediterrán és sivatagi, valamint orchidea-és páfránygyűjteményünk is.”
A lótuszok mellett nagyon kíváncsi voltam a Trópusi lepkeházra is. A havonta érkező bábok fenntartható lepkefarmokról jönnek, és megérkezésük után egy héttel kelnek ki a lepkeházban található bábszekrényben. A nagyobb fajok, mint az azúrlepkék vagy denevérlepkék 2-3 hónapig élnek, a kisebb termetű Júlia-vagy zebralepkék rövidebb ideig, 2-3 hétig. Jó néhány elképesztő méretű példány röpködött körülöttünk, némelyik faj tenyérnyire megnő.
2022-ben július 30-én és 31-én tartják a Lótusznapokat. A kétnapos rendezvény immár a 15. a sorban, és a látogatókat a főszereplő indiai lótuszok mellett sok izgalmas, Ázsiát idéző programmal várják majd. A zenei és táncbemutatók mellett többek között lesz közös jógázás, origami hajtogatás és koreai teaszertartás. A növények szerelmesei a Lótusz-túrán ismerkedhetnek meg Ázsia növényvilágával és külön sétán merülhetünk el Japán növényvilágában is.
Idén egyébként jubilál a füvészkert, hisz 2022-ben ünnepli alapításának 100. évfordulóját.
További információk: A Szegedi Tudományegyetem-Füvészkert és a Lótusznapok oldalán.
A cikk 2020 júliusában jelent meg először.
