Többek között attraktív megjelenése okán nevezték el Adoniszról, de érzéstelenséget okozó hatóanyaga miatt a legelő állatok elkerülik, nagy sárga virágait pedig nem lehet nem észrevenni, mi az?
Virágzik a tavaszi hérics, és ha csak nem lesz nagyon meleg a tavasz, ez egészen május közepéig eltart, így még hosszú ideig élvezhetjük az egymástól elkülönülten növekvő héricsek látványát. A tél végével feléledő természet egyik ékességének 3-6 cm-es, aranysárga sziromleveléből 30 is kifejlődhet, a bokrosodó növény meghaladhatja a 30 centiméteres magasságot, ráadásul száraz gyepeken, legelőkön, karsztbokorerdőkben, tehát nyílt területeken fordul elő, ezért aki arra jár, mindenképpen kiszúrja.
Ékes megjelenése a tudományos nevével is összefüggésben áll: Adonis vernalis. A görög és latin mitológiában megjelenő Adonisz a férfi szépség, valamint az ősszel meghaló, majd tavasszal feltámadó természet megtestesítője, aki története szerint minden ősszel leszáll az alvilágba, hogy aztán tavasszal visszatérjen a földre. A tavaszi hérics tehát vonzó küllemének, valamint kora tavaszi megjelenésének is köszönheti a nevét.
Se zölden, se szárítva ne fogyasszuk, ugyanis erősen mérgező hatású. Éppen ezért a legelő állatok is elkerülik, és még a széna közül is kiválogatják a szárát. Ettől persze a gyógyszeriparban még hasznosítható, a belőle kivont hatóanyag időskori szívpanaszok kezelésére alkalmazott készítményekben fordul elő. Régebben gennyszívó hatása miatt állatok kúrálására, tályoggyökérként alkalmazták, de vizelethajtó képességeinek hasznát vették vesebetegségek gyógyításában is. Tyúkszemvirágként pedig azért ismerték, mert leveleit tyúkszemek puhítására használták.
Mivel gyógynövényként népszerű volt, előszeretettel gyűjtötték, ami komoly nyomot hagyott az állományon: az Alföld jelentős részéről és a Nyugat-Dunántúlról is eltűnt. A szép sztyeppnövény élőhelyei (pl. legelők, rétek) is fogyatkoznak, ezért Magyarországon védelmet élvez, természetvédelmi értéke 5000 forint.
