Visegrád rejtett útjain – az Áprily-völgytől a Fekete-hegyig

Túrámat a Visegrád és Dunabogdány között fekvő, közigazgatásilag az előbbihez tartozó Szentgyörgypusztán kezdtem. A Budapest és Esztergom között közlekedő távolsági buszról a kisoroszi révnél szálltam le, majd az út túloldalán induló szűk kis völgyben indultam útnak. Ahogy azt az utcanév-és egy emléktábla is jelzi, ez itt az Áprily-völgy, ahol egykor Áprily Lajos költő élt.

„Erdélye helyett megtalálta itt a visegrádi erdő-koszorút”

„Apámmal először a harmincas évek elején jöttünk ki Budapestről Visegrádra. Megnéztük a történeti emlékeket, majd egy erdős részen bekerített bölényeket is felkerestük. A harmincas évek vége felé apám a nyugdíjas éveire gondolt. Azokat szülőföldünkre, Erdélyre, főleg pedig a gyermekkorára, Parajdra emlékeztető környezetben kívánta eltölteni” – írta fia, dr. Jékely Endre visszaemlékezésében.

A költő először a Kőszeg közelében lévő Velemre szeretett volna költözni, de gyermekei a távolság miatt ezt nem igazán támogatták. „Aztán 1937. májusában egy visegrádi hajókirándulás alkalmával nyert élménye alapján döntötte el, hogy ezen a környéken kellene letelepedni. A történelmi emlékek és az itteni erdős-völgyes hegyek csábítását – mint említette – fokozta a dunabogdányi cseresznyevirágzásba borult hegyoldal, amelyben jövet és menet is gyönyörködött. Szavaival élve »olyan volt, mint egy nagy virágcsokor«” - írja Jékely Endre.

Pár hét múlva újra eljöttek, és Áprilynak nagyon megtetszett a szentgyörgypusztai kis völgy. Fiával a ma is álló Gondűző Csárdában szálltak meg, és kiderítették azt is, hogy a kiszemelt telkek kisorosziak tulajdonában vannak, pár nap múlva pedig meg is történt az adás-vétel.

„Meggyőződésem, hogy ez a természeti környezet emlékeztette apámat leginkább a gyermekkori szeretett falujának, az Udvarhelyszéken lévő Parajdnak erdős, patakos vidékére. Ezt bizonyította az is, hogy míg erejéből telt, idős korában is csaknem minden nap elsétált a völgy erdős domboldalán lévő ösvényen addig a helyig, amíg az egy oldalvöggyel találkozik. Azt a helyet Kétág orrának nevezte el visszaemlékezve a parajdi Kétág orrára, ahol két zúgó patak /kiság és nagyág/ egyesül és Kisküküllő néven folyik tovább. A sétákon nem egyszer szarvasokat látott s volt, hogy kész verssel tért haza és azt anyámnak felolvasta”- olvashatjuk a költő fiának visszaemlékezésében.

Zordon sziklák és bájos keltikék

Az Áprily-völgy ma is gyönyörű és vadregényes. Elején néhány hangulatos nyaraló áll. A hatvanas években egyébként Gobbi Hilda is itt épített nyaralót, amit máig csak Patkó villaként emlegetnek. A ház becenevét a színésznő által összegyűjtött több ezer lópatkó után kapta, amelyeknek egy részét például a ház kerítésébe építették be.

Ha beljebb haladunk a völgyben, hamarosan már a természet az úr. A mély völgy alján patak kanyarog, a meredek völgyfalakon helyenként kibukkannak a szürke sziklák. A völgy oldalában futó út mellett odvas keltikék sokasága hoz egy kis színt a nagy tavaszi zöldülés előtt álló erdőbe. Itt-ott már pattannak a rügyek, egy-két hét és minden kizöldül, és árnyas lombsátor borul majd völgyre. Felettem mintha egerészölyv szólt volna, de kicsit azért gyanús volt a hang, nem véletlenül, mert egy szajkó beszélgetett idegen nyelven.

A völgyben nemcsak természetes sziklakibúvások vannak, de felhagyott kőbányát is találni. „Azoknak kitermelt kőmennyiségéből – az akkori öregek elbeszélése szerint – Dunáig ökörszekérrel, onnan dereglyével, főleg Vácra házépítéshez szállították az anyagot. Valószínű, hogy a kőbányai robbantások és a zajos kőszállítások okozhatták a gyönyörű völgy lakatlan voltát.” – írja dr. Jékely Endre visszaemlékezésében.

A völgy maga nem hosszú, 1,5 km-es, cserébe azonban nagyon vadregényes. A Visegrádra vezető kék négyzet jelzés mellett a Pilisi Parkerdő által kialakított Rege-termő tanösvény is a völgyben vezet. Ezen egyelőre néhány egyszerű fatáblát találunk csak, az adott állomás nevével, de ha minden igaz, tervezik az útvonal felújítását. A tanösvényhez egyelőre tanösvénykísérő füzet nem, egy mesekönyv azonban készült. A tanösvény útvonalán egyébként 2005-ig egy drótkerítés húzódott, a kerítés mögött pedig egy vadaskert volt.

Mogyoró-hegyi kavalkád

A völgyből a jelzett út a Szent Mihály erdei kápolnához vezet. Ezen a helyen az első kápolna az 1970-es évek végén épült, többek között Makovecz Imre tervei alapján. Ez az épület azonban nincs már meg, az építése után pár évvel leégett. 2017-ig nem is lehetett itt más látni, mint a korábbi épület alapjait, akkor azonban a visegrádi Építésztábor résztvevői újjáépítették a kápolnát.

Rövid pihenő után a Mogyoró-hegy felé vettem az irányt, ahol pazar panorámás erdei játszótér, vadaspark, pihenőhelyek, étterem várja a kirándulókat. Pár percre innen találjuk az 1988-ban alapított, később alapítója nevét felvevő Madas László Erdészeti Erdei Iskolát, amely Európa legelső erdei iskolája. Vele szemben egy különös épület áll, mintha a Gyűrűk Ura egyik hobbitháza varázsolódott volna ide. Az Erdei Művelődés Házát – ahogy a környék többi épületét is – Makovecz Imre tervezte. Nem véletlen, hogy itt vezet el a Makovecz utak egyik útvonala, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a Makovecz Imre épített örökségének a felfedezéséhez.

Innen a Nagy-Villám teteje felé mentem tovább, a kék háromszög jelzésen, amely egy gyönyörű panorámás úton vezet fel a hegy tetejére. Már a sípályától is pazar volt a kilátás, de később is újra és újra meg kellett állnom, hol a panoráma, hol pedig az út mellett virágzó tavaszi kankalinok látványa miatt.

Kézenfekvő lett volna, hogy felmenjek a Zsitvay-kilátóba, de az majd csak április közepén nyit, így inkább egy olyan helyre indultam, ahol korábban még soha nem jártam.

Idill a bobpálya szomszédságában

A Fekete-hegy hajdan Visegrád szőlőhegye volt, itt alakították ki a 1,2 km hosszú Fekete-hegyi körutat. Az útvonal egyik kezdőpontja a Nagy-Villám Étterem után, a bobpálya előtt található. A kereszteződésben a betonút a Zsitvay-kilátóhoz vezet, a Fekete-hegyi sétaút a barna útjelző táblával jelzett murvás úton indul. Imádom a hegyi réteket, hát ebből a Fekete-hegy fennsíkján nincs hiány.

Útközben padokat és pihenőhelyeket is találunk. Én a digitális térképem által kilátóponttal jelzett padot néztem ki magamnak, és tényleg ennél ideálisabb ebédelő helyet nem nagyon találhattam volna. Előttem a hatalmas füves rét, azon túl, körös-körül hegyek. A Dunán innen a Prédikálószék, mögötte Dobogókő, a Dunán túl a Dél-Börzsöny hegyi magasodnak. Az Apát-kúti-völgy keskeny vonalként kanyarodik be a hegyek közé, és jól kivehetők a Bertényi Miklós Füvészkert hatalmas fenyői is.

A fűben az idei tavasz alighanem utolsó leánykökörcsinjei mellett nagyon sok őszi kikericset is láttam. Természetesen nem virágokat; az ősz egyik jellegzetes virága áprilisban csak leveleket hoz, amelyek nyár végére elszáradnak, és mire ősszel kibújnak a virágok, a növény már teljesen levéltelen lesz.

Elüldögéltem itt egy darabig, aztán mivel egyre szürkébb lett felettem az ég, elindultam a Fellegvár felé, majd onnan az OKT útvonalán le Visegrádra a fák alját beborító odvaskeltike-tenger ölelésében.

A cikkben Áprily Lajos versei szerepelnek.

A cikk 2023 áprilisában jelent meg.