A hazai madárvilág egzotikus küllemű és rejtőzködő nagymesterei tértek vissza telelőhelyükről a Körös-Maros Nemzeti Park részterületeire.
Az első bölömbikát március 6-án figyelték meg a Kardoskúti Fehértó környékén, március 12-én pedig a Sóstói Állattartóteleptől északra fekvő gyepeken és kisparcellás szántókon láttak búbosbankát – adta hírül oldalán a Körös-Maros Nemzeti Park.
Búbosbanka, a büdös tarajos
Ez az egzotikus megjelenésű madár nem csupán küllemével vívta ki a hazai madárvilág legjellegzetesebb képviselője címet: tojásaik és fiókáik védelmére is sajátos módszereik vannak. Tollbóbitáját gyakran mozgatja, és általában izgalmi állapotában mereszti fel.
Költési időszakban gyakran hallatja más madárral össze nem téveszthető, huppogó hangját. A búbosbanka tudományos latin nevét, Upupa epops, is jellegzetes „up-up-up” hangja után kapta.
A faj egyedisége továbbá, hogy a fiókák és a tojó veszélyérzet esetén bűzös ürüléket juttatnak vélt, vagy valós támadójukra, illetve a fészek eleve igen intenzív szagot áraszt. Népi neveinek többsége is erre a jellemzőre utal, mint a büdös banka, büdös dod, ganajmadár és fostos bugybóka.
Ez a rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár márciustól augusztusig költ. A fákkal, fasorokkal tarkított, nyílt alföldi térségeket kedveli. Gyakran foglalja el harkályok odúit. A talajfelszínen és a laza talajban hosszú, enyhén lefelé ívelt csőrével kutat rovarok után. Az állomány nagy része szeptemberben elvonul az afrikai telelőhelyekre. Magyarországon védett: természetvédelmi érték: 50 000 Ft.
Bölömbika, a búgó hangú rejtőzködő
A gémfélék családjának egy különleges képviselője a bölömbika (Botaurus stellaris), mely életmódjában, megjelenésében és egyedi hangjával is különbözik a többi gémfélétől. Enyhe telek esetén már február végén visszaérkezhetnek hazánkba az ősszel elvonult példányok, hogy a nádasok sűrűjében komótosan, nesztelenül ténykedve éljék mindennapjaikat.
Nem könnyű megpillantani ezt a zömök testű, rejtőszínű madarat, a hímek különleges, mély hangjára ugyanakkor kilométerekről is felfigyelhetünk, ha tavak, mocsarak vagy csatornák közelében járunk. A régebbi időkben előforduló népi nevei - vízibika, nádibika, dobosgém, vízibornyú -, is a hangjára utalnak, amit az alábbi videóban lehet meghallgatni. Érdemes fülhallgatót használni, mert így még jobban ki lehet venni a madár jellegzetes hangját, ami kicsit olyan, mint egy rezgésre állított mobiltelefon kétségbeesett próbálkozása hívás közben.
A sűrű nádasban jóformán láthatatlan, szinte csak a levegőben lehet megpillantani. Ha megriasztják, csőrét magasan az égnek szegezve megmerevedik, s tollazatának rejtőszínében bízva, különös „bölömbikapózban” várja, hogy körülötte minden újból nyugodt legyen.
Jelenlétéről leggyakrabban csak a hangja alapján szerezhetünk tudomást: a hím bölömbika hajókürtszerű, nagyon mély, általában 3-5-ször ismételt búgását akár 5 km távolságból is hallani lehet.
Költési ideje áprilistól júliusig tart. A poligám hímek akár öt nősténnyel is párosodhatnak. Más gémféléktől eltérően a bölömbikák leggyakrabban nem telepesen, hanem magányosan fészkelnek. Az avas mocsári növényekből készült, ovális formájú, nádasban megbújó fészekbe 4–6 tojást rak le a tojó.
A bölömbikák étlapján halak, kétéltűek és rovarok, valamint madárfiókák és kisemlősöket is szerepelnek. Őszi elvonulásukra szeptember–októberben kerül sor, de évről évre akadnak olyan egyedek, amelyek nálunk telelnek át. A bölömbika Magyarországon fokozottan védett faj: természetvédelmi értéke 100 000 forint egyedenként.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
