Víz felett kanyargó tanösvény a Tisza-tavon

Szinte minden zegét-zugát bejártam már a Tisza-tónak, megmásztam az összes kilátóját, voltam minden létező tanösvényén és az Ökocentrumban is, így tapasztalatból mondhatom, hogy a víz felett kanyargó Tisza-tavi Vízi Sétány az, ahol garantáltan a legtöbbet megtudhatunk a tó élővilágáról. A cölöpökre épített pallósoron sétálva lépten-nyomon fajismertető táblákba botlunk, a madárvártákban a tónál előforduló összes madarat megismerhetjük, 2020-ban pedig új, interaktív táblák, játékok kerültek elhelyezésre a sétány több pontjára, így a kicsik és a nagyok is rengeteg érdekességet megtudhatnak erről a különleges élőhelyről. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben több növényt, madarat és egyéb állatot saját szemünkkel is megleshetünk.

Már a sétányra való eljutás is izgalmas, hiszen csak vízen keresztül közelíthető meg a tanösvény bejárata, mégpedig kishajókkal, amelyek a Fűzfa kikötőből indulnak. A kikötőt a Tisza-tó felett áthaladó 33-as főút hídjának lábánál, Poroszlón találjuk. Hivatalosan 20 percenként járnak a hajók, de a gyakorlatban azonnal indul is velünk a tanösvény felé, amint megváltottuk a jegyünket.

Ahogy a bejárathoz érünk, egy kis fedett várakozóban találjuk magunkat, ahol már meg is kezdődik az okosodás, megismerhetünk néhány jellemző helyi növényt, például a tavasszal virágzó réti kakukktormát. De induljunk is tovább a pallóúton, és pár méter után, az útkereszteződésnél balra folytassuk az utat, ahogy azt a bejáratnál a tanösvény fiatal munkatársa is javasolja mindenkinek.

A hangulatos pallósor gyékényesen és nádason keresztül vezet az első megállóhelyhez, és miközben lépkedünk, nádi énekesek hangjában gyönyörködhetünk, egy idő után pedig lehet, hogy meg tudjuk különböztetni a nádirigók recsegő hangját a nádi tücsökmadarak ciripelő hangjától.

A levegőben szitakötők repkednek körülöttünk és robusztus lápi acsák helikoptereznek el mellettünk, akik területüket őrzik. A nádas felett rikoltozó hangú madarak repkednek, de hogy pontosan milyenek, azt az első megállónál tudhatjuk meg, amely egy madármegfigyelő kis házikó. Itt szinte az összes Tisza-tónál előforduló madárról láthatunk fotót részletes leírással, de több interaktív játék is segíti az ismerkedést.

A tó négy arcát is felfedi előttünk az egyik tábla, azaz megtudhatjuk, hogy a négy évszakban hogyan változik a tó, mikor milyen a növényzet és milyen állatokat figyelhetünk meg. De ami a legizgalmasabb, hogy ebből a madárlesből még fészkelő madarakat is láthatunk, mégpedig a tónál igen ritkának számító küszvágó cséreket. A rikoltozó madarak pedig nemcsak csérek, hanem akár dankasirályok is lehetnek, hiszen ők is nagyon kedvelik az ide kihelyezett mesterséges költőszigeteket, így együtt nevelgetik fiókáikat a csérekkel.

A házikóba folyamatosan repkednek ki-be a füstifecskék, akik ott raktak fészket, amikor pedig legutóbb a sétányon jártam, a les előtt lefektetett nádtáblákon barázdabillegetők fürdőztek vidáman.

Miután alaposan kikupálódtunk a Tisza-tó madaraiból, irány tovább az izgalmas pallósor, amely egy hosszabb séta után ismét útelágazáshoz ér.

Az újabb elágazásnál egy pihenősziget vár minket jobbra, de mivel még nagyon az út elején vagyunk, ne engedjünk a csábításnak, hogy már most piknikbe fogunk, mert utunk végén úgyis ide fogunk visszaérkezni. De persze ha valaki nem akarja másfél-két óra alatt ledarálni a sétányt, akkor nyugodtan szusszanjon egyet, és próbálja ki az itt elhelyezett interaktív játékokat, így legalább azt is tesztelheti, hogy mennyivel tud majd többet a Tisza-tó élővilágáról az út végén.

A pihenőszigetet elhagyva ismét jön egy kitérő, de mielőtt a jó tanács szerint balra tartanánk, érdemes itt is megállni egy pillanatra, hogy megtudjuk, milyen halak úszkálnak a Tisza-tóban. Ezt érthető okokból itt csak rajzokon tudjuk megnézni, de akik szeretnék élőben látni, azoknak érdemes ellátogatni a Tisza-tavi Ökocentrumba, ahol mindet megleshetik, sőt, Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszerében még hatalmas vizákat is megcsodálhatunk, amint a fejünk felett úsznak el.

A sétány következő kitérője egy újabb madármegfigyelőhöz vezet, ahonnan ismét a tóra és a költő madarakra kapunk remek rálátást. A vízből kiálló pihenőfákon szárnyaikat kitáró és szárítkozó kormoránokat is láthatunk.

A madárlesben újabb ismeretek várnak, megtudhatjuk például, hogyan alakult a Tisza menti táj a 18. századtól a folyószabályozás következtében, és egy interaktív szókereső játékban a Tisza-tóval kapcsolatos tudásunkat is tesztelhetjük.

Az újabb madárleses kitérő után ismét a pallósoron folytatjuk, a következő balra tarts pedig egy kilátóhoz vezet. Az út most egy ártéri erdő mellett halad el, így ha épp egy meleg nyári napon érkeztünk, akkor igazi felüdülést fog jelenteni a fák hűs árnyéka.

Természetesen most sem maradunk fajleíró képes táblák nélkül, és az a szuper, hogy van olyan faj, ami többször is előfordul, csak más-más módon, és mivel az ismétlés a tudás anyja, így biztosan jobban beleég a tudatunkba az újonnan szerzett ismeret. Ráadásul a növénybemutató táblák zömét a konkrét növény mellé helyezték el, így egyből az élőhelyén vehettem szemügyre például az épp nyíló virágkákát, vagy az ebszőlő csucsort.

A 15 méteres kilátó mellett a Tisza-tó kialakulásáról tudhatunk meg többet, ugyanis ez egy mesterséges tó, amelyet alig fél évszázada hoztak létre. A kilátó tetejéről a hatalmas gyékényesre és nádasra láthatunk rá, amelyben eddig barangoltunk, kicsit messzebb maga a tó, egészen távol pedig a 33-as út hídja is látható, a bicikliút hídjának jellegzetes hullámaival. De a másik irányba tekintve felbukkan a Kis-Tisza is, ami épp a kilátó mellett kanyarog el. Lefelé jövet ajánlom, hogy keressétek meg a vöröshasú unka meséjét, a tanulságos történet mellett pedig a mese több jelenetét is kirakhatjátok a gyerekekkel egy kiforgatós játékban.

És még mindig nincs vége az élményeknek. A kilátót és az ártéri erdőt elhagyva, és persze az útelágazásnál balra folytatva az utat, feltárul előttünk a Görbe nevű tó, amely mellett már a pihenősziget óta sétálunk, csak a növényzettől nem láthattuk. Itt már-már egy tündérmesében érezhetjük magunkat, ahogy a pallósoron kanyargunk, mellettünk a kis tavacskával, majd egy hídon keresztül megérkezünk a pihenőszigetre.

Most már tényleg szusszanjunk egyet, és ha hoztunk magunkkal némi harapnivalót, akkor a padok egyikén elfogyaszthatjuk ebben a csodás környezetben.

A pihenő után semmiképp ne hagyjátok ki a Tisza-tavi szerencsekereket, ami egyben egy társasjáték is, és amelyből kiderül, kinek sikerült a legjobban megismerni a Tisza-tó csodás élővilágát.

A vízi sétaút végül visszatér a bejárathoz, ahonnan újra csónakokba szállva juthatunk vissza a partra. Ha olyan napon érkeztünk, amikor kevés látogató van, mondjuk hétköznap, vagy tavaszi, őszi időszakban, akkor ne várjunk a rendszeres hajójáratra, jelezzük inkább a bejáratnál lévő információs táblán megadott telefonszámon, hogy befejeztük a sétát, és akkor már jönnek is értünk.

A Tisza-tavi Vízi Sétányt mindenkinek ajánlom, akár először jár a tavon, akár visszatérő vendég, hiszen rengeteg növényt és állatot ismerhet itt meg. Így, amikor legközelebb barangol a tavon, már tudni fogja, hogy egy bakcsó vagy inkább egy szürke gém ácsorog esténként a nádas szélén, hogy az éles hangú kék pontocska, ami szélsebesen húz el a víz felett, az egy jégmadár, hogy épp keskenylevelű gyékény vagy nádas mellett csónakázik-e el, vagy hogy a vízen tündérfátyolt, tündérrózsát, vízitököt, békatutajt, vagy épp a húsevő közönséges rencét látja.

Képtelenség felsorolni azt a rengeteg természeti értéket, amelyet e gyönyörű tó rejt, ráadásul minden évszakban más arcát tárja fel előttünk, de ami biztos, hogy mi itt csak vendégek vagyunk, így nagyon vigyázzunk rá, hogy minél tovább gyönyörködhessünk ebben a csodavilágban, amit az ember hozott létre, de a természet alkotta ilyen páratlan élőhellyé.