Ennek az érdekes növénynek a termését régen csemegeként sütve vagy főzve fogyasztották, lisztjéből pedig kenyeret sütöttek. Mára egyes helyeken nagyon megritkult, veszélyeztetett növénnyé vált, Magyarországon védelem alatt áll.
„A sulyom (Trapa L.) azok közé a gyümölcsök közé tartozik, melyeket a természet magától, az ember fáradozása nélkül termel, még pedig álló vizekben. Ehető, jobbfajta gyümölcs vizekben ritkábban terem. A sulyom ős növénytípus, régesrégi gyümölcs; már a geológiai harmadkorból ismeretes.” E sorokkal kezdte dr. Borbás Vince, a 19. század egyik legmeghatározóbb magyar botanikusa „A sulyom pusztuló félben” című, az 1894. júniusi Természettudományi Közlönyben megjelent cikkét, amelynek üzenete – noha közel 130 év telt el azóta – ma is megdöbbentően aktuális.
A sulyom jellegzetes alakú tüskés termése
A mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjének füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó sulyom, avagy csemegesulyom (Trapa natans) egy eurázsiai elterjedésű, egyéves vízinövény, amely Nyugat- és Észak-Európa jelentős részéről mára kihalt, és bár a Tisza, illetve a Dráva mellékfolyóinak vízrendszerében jelentős, erős állományai élnek, hazánkban is visszaszorulása figyelhető meg.
A sulyom a tápanyagokban dús, legfeljebb lassan folyó, gyorsan felmelegedő, iszapos fenekű felszíni vizeink lakója, amellyel elsősorban holtágakban találkozhatunk.
A sulyom a tápanyagokban dús, legfeljebb lassan folyó, gyorsan felmelegedő, iszapos fenekű felszíni vizeink lakója, amellyel elsősorban holtágakban találkozhatunk. Lágy szárú, 50–300 centiméter hosszúságú, az iszapban gyökerező vízinövény, amely a vízfelszínen kiterülő – rombusz alakú, fogazott szélű, hólyagszerűen felfújt levélnyelű levelek alkotta – levélrózsa kifejlődését követően úszó hínárrá válik. Nemcsak felszínen úszó, hanem víz alatti levelei is vannak, ezek azonban gyökérszerűek, fésűsen szeldeltek. Négytagú, fehér virágai a víz színén úszó levelek hónaljában magányosan fejlődnek.
Sulyomlapu, sólyomcsemege, istennyila, vízidió, vízigesztenye, vízimogyoró, jezsuitadió, szamártövis – az idők folyamán számos névvel illette a nép a sulymot (csemegesulymot) hazánk különböző vidékein.
Jellegzetes alakú, rendszerint 4 hegyes, szarvszerű nyúlványt viselő, szürkésfekete színű,
szeptemberre beérő terméseit hosszú évszázadokon keresztül (egészen a 20. század elejéig) csemegeként, sütve vagy főzve fogyasztották, lisztjéből pedig kenyeret is sütöttek.
Az ízletes növényi részek begyűjtésének többféle módszere is ismeretes volt hazánkban: volt, hogy közvetlenül a növényről szedték le a terméseket, alámerülésüket követően viszont a vízfenékről kellett összegyűjteni azokat, amely feladathoz egy hosszú bot végére kötött subadarabot használtak, amelybe beleragadtak a „szarvacskás csemegék”. A sulyomtermés egykoron keresett cikk volt a piacokon, különösen Nyíregyházán, Debrecenben, Miskolcon és Szolnokon.
A helyzet azonban megváltozott, amelynek hátterében az ember élőhely-átalakító (és -romboló) tevékenysége áll. „Irtja hazánkban az emberi fogyasztás, a mocsarak kiszárítása, a vízszabályozás, a kiöntések korlátozása stb. A sulyom lisztes magva más jobbfajta gyümölcsökkel szemben közönségesebb és inkább a népnek marad. A mai önző világban a sulyom régi termőhelye: a lecsapolt, elrekesztett és kiszárított régi árterület, a gabonával sokkal jobban fizet, mint a parasztos sulyom, azért ennek kimélésére és megmentésére senki se gondol, hanem a szántással-vetéssel, meg a kultúra tökéletesbedésével az ősvizek növényzetének ez a nevezetes és hasznos maradéka és emléke is pusztul, mint Egyiptomból eltünt idővel az ott meghonosított igazi lotuszvirág vagy a papiruszkáka, úgy hogy a sok tekintetben nevezetes sulyom ma-holnap majd csak a tudománynak szentelt helyeken fog tengődeni” – Borbás szavai ma is aktuálisak. Függetlenül attól, hogy a sulyom a Tisza vízrendszerében még nem veszélyeztetett, a Tisza-tavon ráadásul olyan mennyiségben tenyészik, hogy évről évre gyéríteni kell. A munkálatokat speciális eszközökkel, hínárkaszáló berendezésekkel végzik: idén mintegy 800 hektárnyi terület sulyommentesítése a cél június és július között.
A sulyom (Trapa natans) a védett növényfajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 5000 forint. E hazánkban más fajjal nem összetéveszthető vízinövény a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is szerepel – besorolása LC (Least Concern), azaz „legkevésbé aggasztó helyzetű”.
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy majd jól lecsipeget vagy kihalászik egy kosárra való sulyomtermést, szólunk: ez törvénybe ütközik.
A sulyom egy védett növényfaj, védett növényfaj egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez pedig a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges. Csüggednünk mégsem kell, a látványos sulyomfotók készítéséhez nincsen szükség engedélyre, és azt sem tiltja semmi, hogy megkóstoljunk egy isteni sulyomkrémes csokoládét, egy sulyommal ízesített sört vagy egy sulyomsalátát, ha a Tisza-tó térségében járunk.
A cikk a Turista Magazin 2022. július-augusztusi számában jelent meg.
