Akárhogy is nézzük, a Polyána (Poľana) előkelő helyet foglal el a Kárpátok koszorúján: a hegység Európa legnagyobb kialudt vulkánjai közé sorolható, kalderája pedig a Kárpátok egyik legnagyobb és legépebben megmaradt ilyen képződménye. Mintegy 500 méterrel magasabb kisebb rokonánál, a Börzsönynél, amellyel kapcsolatban egyéb párhuzamok is felfedezhetők.
A legfontosabb hasonlóság az, hogy mindkét, a földtörténeti harmadidőszakban kialakult, mára kialudt vulkán esetében még laikus szemmel is beazonosítható módon megmaradt a vulkáni beszakadás, a kaldera. Ez a Börzsönyben a Magas-Börzsöny főgerince által szegélyezett, körülbelül 3-4 kilométer átmérőjű katlanban fedezhető fel, míg a Polyánában egyrészt még könnyebben kivehető, másrészt sokkal grandiózusabb: legszélesebb pontján 20 kilométer átmérőjű, 800 méter mély és mintegy 30 négyzetkilométer területű. A geomorfológiai adottságok kiváló túratereppé avatják mindkét hegységet, hiszen a kaldera nagy kiterjedésű, elzárt erdőségeket rejt, gazdag vadvilággal.
A Polyána kalderájának peremén, illetve magasabb részein, különösen a nehezebben elérhető főcsúcs környékén lényegében érintetlen őserdőfoltokat, erdőrezervátumokat találunk.
Polyána = rét
Bár a főcsúcs közelében épült hegyi hotelnek (Horskŷ Hotel Poľana) és az odavezető, aszfaltozott útnak köszönhetően az 1458 méter magas főcsúcs, így a páratlan kilátás a kalderára viszonylag könnyen elérhető, a Polyána jóval többet nyújt egy egynapos kalandnál. Már a fővárostól közúton mindössze 180 kilométer távolságra elhelyezkedő hegység megközelítése is érdekes, különösen akkor, ha a határtól Nagykürtös (Veľky Krtíš) felé vesszük az irányt, és az ismeretlen Jávoros hegységen (Javorie) keresztül érkezünk meg Gyetvára (Detva), a hegység déli kapujába.
A Jávorosról legurulva ugyanis igazi, sajnos már Szlovákiában is egyre ritkábban látható hegyi táj fogad: szórványtelepülések kaszálórétekkel, a havasi pásztorkodás nyomaival.
Így már érthető, hogy a kaldera érintetlen, meglehetősen nagy területen elhelyezkedő vadonja ellenére miért is a hegyi kaszálókról kapta nevét a hegység.
Szlovákiában a csomópontokban szinte mindenhol irányjelző táblákat találunk
A környék egyébként fontos szlovák néprajzi központ: bár ezt a már messziről feltűnő, gyetvai paneltengerről nem gondolnánk elsőre, de a városban, illetve a Polyána déli oldalán elterülő irtványtelepüléseken rendezik meg Szlovákia egyik legrangosabb folklórfesztiválját. A hoteltől indulva adja magát egy körtúra lehetősége a kalderában, de végigvándorolhatunk a Rudná magistrála – egy Közép-Szlovákiában haladó, hosszabb túraútvonal – piros jelzésén is, így felfedezhetjük a központi tömbtől távolabb eső, alig járt részeket.
Michal és Maximus, avagy irány az őserdő!
A főcsúcs felé Gyetva felől érkezve felkereshetjük a sziklamászók által igen kedvelt Kaľamárka andezitszikláit, Herencsvölgy (Hriňová) felől közelítve pedig a Bisztra-vízesést (Vodopád Bystré) cserkészhetjük be, amely 23 méteres magasságával az Északnyugati-Kárpátok egyik legmagasabb zuhataga.
Túra a kárpáti őserdő szentélyében, valahol a kaldera peremén
A hegyi hotel egyébként több meglepetéssel is szolgál: egyrészt sokaknak erős déjà vu érzete támadhat, hiszen gyermekkorunk sítáboraiból ismerhetjük a jellegzetes, hatalmas sátorra emlékeztető épületet. A ma sajnos csak büféként üzemelő hegyi hotelbe belépve rögtön meggyőződhetünk továbbá arról is, hogy ez bizony itt őserdő, s nem vagyunk egyedül benne: hatalmas tabló mutatja be ugyanis név szerint a hegységben élő medvéket, kezdve a mintegy 300 kilogrammos Michaltól és Maximustól a kisebb nőstényekig, a körülbelül 100 kilogrammos Zitáig vagy a 70 kilogrammos Terezáig.
Ha megcsodáltuk a hotel felett található hagyományos, népi díszítésű keresztet és a szomszédságában álló, vörös csillagos partizánemlékművet is, a mackóhoz címzett (U macíka) nyári büfét elhagyva rögtön hamisítatlan kárpáti vidéken találjuk magunkat: az ösvény először fenyőcsoportok és vizenyős rétek között kanyarodik fel a közeli Priehybina nyeregbe, majd rögtön be is érünk az első erdőrezervátumba.
Egyaránt nehéz leírni, illetve lefotózni a látványt: néhol hatalmas, a földnek éppen „visszaadódó”, kidőlt fenyőfák között cikcakkozik az ösvény, olyannyira, hogy már azt hihetnénk, valaki fűrésszel nekünk vágta az utat (amúgy tényleg ez történt). Máshol pedig ligetszerű fenyőerdőben kapaszkodunk fel a hegység főcsúcsára.
A (kárpáti) őserdőben talán az álló és fekvő holt fa kifejezetten nagy mennyisége a legszembetűnőbb jelenség, különösen, hogy a párás mikroklímában ezek gyönyörű, vastag mohatakaró alatt bújnak meg.
Sőt, sokszor magán a korhadó fatörzseken indulnak neki a magoncok a növekedésnek! A faóriások is látványosak, a szél által kevésbé érintett hegyoldalakban és völgyekben akár 50 méter magas példányokat is láthatunk. A kidőlő óriások pedig úgynevezett lékeket hoznak létre a lombsátorban, ahol egyből megindul a verseny a fény felé. Ezért olyan ligetes az összhatás, szemben például egy ültetett „bükk-katedrálissal”.
Szembetűnő az is, hogy a lombkoronaszintben mindig több fafaj képviselteti magát, kérgük, lombozatuk más és más, tovább gazdagítva a változatos összképet, eltérő magasságuk pedig látványos szintezettséget hoz létre az erdőben. Abba az elméleti vitába most ne menjünk bele, hogy létezik-e a globális klímaváltozás közepette valóban érintetlen hely a világon, mindenesetre kevesen tudják, hogy hazánkban is – és persze különösen a Kárpátokban – szép számban találunk még őserdőnek tekinthető erdőrészeket. De amíg Magyarországon a legtöbb erdőrezervátumot elkerülik a turistautak, Szlovákiában több őserdőt is felkereshetünk legálisan, jelzéseket követve.
A főcsúcsról a kilátás korlátozott, így a nyugatra eső kalderára sem látunk rá.
Utunk azonban innentől kezdve jó ideig a kaldera peremén halad, több ponton kisebb ösvények vezetnek ki egy-egy szikla tetejére, például rögtön a főcsúcs után a Katruskánál, illetve a Strungánál, ahonnan rácsodálkozhatunk a kaldera lenyűgöző méreteire.
A Börzsönyhöz hasonlóan a kaldera egy ponton törik meg: nyugat felé vágott magának utat az egyetlen vízfolyás. A főcsúcstól egy darabig „lazán hullámvasutazunk” az elvarázsolt erdőkben, kisebb csúcsokat érintünk, de alapvetően szintben haladunk, majd végül leereszkedünk a Jasenová nyeregbe, ahol véget ér a varázs.
Ha a kaldera bejárását választjuk, akkor innen nyugatra tartva a zöld jelzésen leereszkedhetünk annak belsejébe, s jelentős szinteséssel másfél óra alatt érjük el Kyslinky hegyi telepét. Innen aztán mintegy 2 óra alatt, 450 méter szintet leküzdve jutunk vissza a Polyána hoteléhez. Ha többnapos gerincvándorlásra szánjuk magunkat, akkor ezen a ponton lépünk be a turisták által jórészt elkerült vadonba. A piros jelzés már inkább lombos erdőben vezet a hegység másik jellegzetes csúcsára, a már messziről látható Lubietovsky Vepor (1277 m) táblahegyére, amely nem keverendő össze a szomszédos, a Polyánától keletre található, a hegységnek is nevet adó Klenóci-Vepor (Klenovský Vepor, 1 338 m) csúccsal. Mindkét hegynek hasonló, jellegzetes formája van, nevüket egyaránt a vaddisznóról kapták (arra hasonlítanak állítólag).
A rekonstruált őskohó mellett fedett pihenőhelyet és egy erdészházat is találunk
Nem is maga a csúcs itt a látnivaló, hanem a táblahegy északi kiszögellése, a Szlovákia földrajzi középpontjának számító, alacsonyabb csúcs, az 1255 méter magas Hrb, ahonnan gyönyörű panorámát élvezhetünk az Alacsony-Tátra gerincére és a Nagy-Fátrára, de minden bizonnyal a hegyet körbeölelő erdőrengeteg a legmegkapóbb látvány. Mélyen alattunk a gyönyörű környezetben fekvő Hrb menedékház (Chata pod Hrbom), ahova roppant sziklamonstrumok között kanyarog le az út, s ahova jó eséllyel nem jutunk majd be, mert az magánkézben van (s velem az elmúlt években kifejezetten barátságtalanok voltak). Marad a sátrazás, amelyre a Vepor előtti kaszálórétek a legalkalmasabbak, főleg azért, mert közvetlenül a gerincút mellett még egy jelzett forrást is találunk.
A Hrb tetejéről az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra vonulatai egyaránt feltűnnek
Az újmassai Fazola-kohó felvidéki testvére
Sok természetjáró ismeri a bükki Garadna-völgyben található, 1812-ben épült, faszéntüzelésű nagyolvasztót, a Fazola-kohót. A Hrb-nyeregből könnyen elérhető Tri vody ma már csendes hegyi telepén álló őskohó sok mindenben hasonlít az Európában is ritkaságnak számító bükki testvérére. A szomszédos Cserpatak (Osrblie) mellett 1793-ban bukkantak vasércre, s a három patak összefolyásánál található kohót 1795-ben hozták létre. A környező erdők fáinak tüzével hevítették az ércet és állították elő a nyersvasat, a víz pedig a vashámorok üzemeltetéséhez kellett (a vízimalmokhoz hasonlóan a víz itt nehéz kalapácsokat mozgatott meg).
A kohó mellett szintén öntödék működtek, s így született meg a Tri Vody–Bujakovo vasműkomplexum.
A vasgyárban egykoron csöveket, kályhákat, vasedényeket és ágyúgolyókat is öntöttek. 1846-ban a kohó 483 tonna nyersvasat és 201 tonna öntött vasat állított elő. 1867 és 1868 között az egész komplexumot korszerűsítették, majd a vasmű 1882-ben sajnálatos módon leégett, később pedig a keskeny nyomtávú vasút építése során el is távolították maradványait. Szerencsére a kemence 8,5 méter magas köpenyét megőrizték, majd 1974-ben rekonstruálták. Ez látható ma a hangulatos erdei tisztáson.
Az ősiség nyomában
A kohótól kissé monoton erdei utakon gyalogolhatunk át Hronček erdei telepéig, ahonnan egy combos mászás repít vissza bennünket a magaslatok világába.
A Zakľuky kaszálórétekkel tarkított, gyönyörű csúcsa nálam abszolút dobogós egész Szlovákia szintjén, már ami a körpanorámát illeti.
A tájképet a csúcs körüli kaszálórétek és a keletre látható Klenóci-Vepor uralja, nyugati irányba visszatekintve pedig a Polyána tekintélyes központi tömbje látható. Északon az Alacsony-Tátra csúcsait azonosíthatjuk be.
A Zakľuky „mindössze” 1012 méteres magaslatáról teljes körpanorámát és a hegyi kaszálórétek mára elcsendesült magányát is élvezhetjük
A Zakľuky csúcsáról a piros sáv jelzés végig a gerincen, jól követhető szekérúton, gyönyörű kaszálórétek között kanyarog a Herencsvölgy és Feketebalog (Čierny Balog) között vezető 529-es útig, a Tlsty javor nevezetű turistaút-csomópontba. Itt még mintha élne a havasi pásztorkodás hagyománya, legalábbis a kaszálórétek láthatóan használatban vannak, bár már mintha traktor is dolgozna rajtuk. A történelmi Felvidék egykoron híres volt hegyi kultúrájáról, gondoljunk csak a hagyományos szlovák konyhára.
Kevesen tudják ugyanakkor, hogy a juhtenyésztést – s a tejtermékekből készült, finomabbnál finomabb ételeket – az Erdélyből, illetve a Kárpátokon túli területekről a 14. századtól kezdve bevándorolt, majd gyorsan asszimilálódott vlach pásztorok honosították meg az egyébként főleg földműveléssel foglalkozó szlovákság körében.
A legismertebb termék minden bizonnyal a liptói juhtúró, a brindza, amely nemcsak Magyarországon vált kedvelt csemegévé az idők során, hanem még Bécsben is keresett árucikk volt.
A Zakľuky hegycsoport kaszálórétjei
S ha már hasonlatok és Bükk, akkor a túra végén érdemes felkeresni az egykor partizánok búvóhelyeként ismertté vált Feketebalog települését, ahova manapság már inkább Szlovákia legismertebb, a környéken kanyargó, fekete-Garam-völgyi vasúthálózata vonzza a látogatókat. A faluból kisvasúttal utazhatunk el a fenyvesek által övezett, festői Vidra-völgybe (Vydrovská dolina), ahol a szlovák erdészet szabadtéri múzeuma (Lesníczky skanzen) működik, s ahol az erdészet mesterségéhez kapcsolódó megannyi tárgyat, szokást és tudást ismerhetjük meg a különböző tanösvényeket követve. Sőt, az amúgy szigorúan őrzött, elzárt Dobrocsi-őserdőbe (Dobročský prales) is itt kérhetünk szakmai vezetést: ez a Felvidék egyik legrégebb óta (1913) védett természetvédelmi területe. Természetvédelmi szentély, ahogy a szakemberek mondják. Ahogy az egész Polyána is az…
Térkép: Bába Imre
Őserdőnek a nagy kiterjedésű, a rendszeres emberi tevékenységektől mentes, öreg erdőket nevezzük. A szakemberek általában csak a nagyobb, több tíz hektár nagyságú, összefüggő erdőket tartják számon őserdőkként. Általánosságban elmondható, hogy egy kárpáti őserdő fejlődési ciklusa több száz évig tart. Persze a valóban több száz éve nem bolygatott erdők még a Kárpátokban is ritkák, de azért bőven találunk mindenféle fűrésztől valóban több évtizede megkímélt erdőket.
Érdekes adat amúgy, hogy a Föld eredeti erdőborítottságának közel fele maradt fent mára, ebből pedig mintegy 40% őserdő. Igaz, az őserdők nagy része ma már a trópusokra és az északi tájakra koncentrálódik, Európában a megmaradt erdőterület mindössze 1%-a tekinthető őserdőnek. Szlovákiában összesen több tízezer hektár őserdőt tartanak nyilván, az egyik legnagyobb kiterjedésű terület a szlovák–ukrán–lengyel határ közelében található Stužica, de a Polyána őserdeje (Zadná Poľana) is tekintélyes méretű (855 ha) országos viszonylatban. A Stužica egyébként az UNESCO világörökségi listáján is szerepel „A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei” nevű helyszínegyüttes részeként.
Az elsőként jegyzett felvidéki őserdőt, a Körmöci-hegységben található Erdőbádonyi-őserdőt (Badínsky prales) pedig még a magyar közigazgatás idején, 1913-ban helyeztek védelem alá. A Balkán-félsziget és a Kárpátok mellett egyébként a sokkal inkább járt Alpokban is található őserdő, például a stájerországi Rothwald. A hazai erdőrezervátum-hálózatot jelenleg 63 erdőrezervátum alkotja mintegy 13 hektár összterülettel (az összes erdő 0,7%-a).
Az őserdők nagyon fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak az embereknek. A gazdasági erdőkkel ellentétben nyersanyagokat szerencsére már nem (fa) vagy csak közvetetten (pl. víz) biztosítanak, kulturális (természetjárás, környezeti nevelés) szolgáltatásaik pedig széles körben ismertek. Ugyanakkor az elmúlt években, éppen a globális klímaváltozás fokozódása kapcsán is különösen nagy hangsúlyt kaptak az őserdők szabályozó (pl. jobban ellenállnak a klímaváltozás okozta stressznek, ellenállóbbak a kórokozókkal szemben) és támogató (pl. szerepük a biológiai sokszínűség megőrzésében) szolgáltatásai.
A cikk a Turista Magazin 2022. júniusi számában jelent meg.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
