Aki szívesen megkoronázná a túráját egy több mint 900 éves kulturális érdekességgel, annak csak annyit mondunk: irány Pétfürdő és Öskü!
Pétfürdő említésekor sokaknak biztosan a Balaton-felvidéki Kéktúra kezdőpontja ugrik be. A mi kirándulásunk is innen indult, a vasútállomástól, de egy könnyedebb túra keretein belül az ösküi rotundát céloztuk meg. Bár eredetileg nem terveztük, mégis, ha már itt voltunk, elsőként a település tavához sétáltunk el, amelyet néhány éve újra teljes pompájában lehet megcsodálni. Jó ötven-hatvan évvel ezelőtt, egy mocsaras területen alakították ki az Ifjúsági-tavat, amely egy darabig a társasági élet egyik központjaként szolgált, aztán szépen lassan az enyészeté lett, és még illegális szemétlerakóként is használták. Fokozatosan, évek alatt állították vissza az eredeti állapotát, és felújították a Szabadság híd kis szigetre vezető másolatát is. Most nagyon hangulatosan fest, és bár hétköznap lévén csak néhányan sétáltak errefelé, mi ezt budapestiként a Feneketlen-tó vagy éppen a Városliget nonstop nyüzsgése után nagyon is tudtuk értékelni, és egy padra letelepedve, békésen hangolódtunk az előttünk álló túrára.
Az ösküin kívül Magyarországon még körülbelül 15 kerektemplom található
Biztosan nem maradsz látnivaló nélkül
Az erdőhöz a kertek alatt sétálva jutottunk el, ahol négy méretes, kettéosztott tábla hívta fel a figyelmünket arra, hogy akár a Tányérfenyő tanösvényt is végigjárhatnánk (egyébként egy jó darabig nagyjából együtt is haladtunk vele). Aki kedvet érez magában, annak a kék virág jelzést kell követnie, és 30-40 perc kényelmes sétával láthatja mindazt - az évszaknak megfelelően -, amiről a táblák bőbeszédűen mesélnek. Spórolnék egy kis időt az erre járóknak, a lényeges információk dióhéjban: a környék állat- és növényvilága rendkívül sokszínű; földtani érdekességeket is rejteget; végül pedig felesleges virágot hazavinni, mert jó eséllyel védett, de úgysem marad életben, akkor sem, ha hagymástól próbálod kiültetni a kertbe.
Az Ifjúsági-tó a Szabadság híd kis másolatával
A viccet félretéve, a táblák nem hazudnak, nagy eséllyel belebotlunk majd olyan növényekbe, ha pedig szerencsénk van, akár állatokba is, amelyeket érdemes megfigyelni. Él itt tavaszi hérics, fürtös gyöngyike, szellőrózsa, odvas keltike, leánykökörcsin, apró nőszirom, őz, vaddisznó, mezei nyúl, róka, kék cinege, meggyvágó, őszapó, kardoslepke - hogy csak néhányat emeljünk ki a táblák végeláthatatlan leírásából. Amelyeken egyébként arról is tájékozódhatunk, hogy az emberi tevékenység szintén tetten érhető a területen, felfedezhetjük például felhagyott dolomitfejtések gödreit, épületmaradványokat, nem is beszélve a motoros járművek hagyta nyomokról. Sajnos a gyepet sok helyen keresztbe-kasul felszántották, annyira, hogy ezeket a tájsebeket már műholdfelvételeken is látni lehet.
Öngyilkos orvos nevét őrzi egy szikla
Az Albert-pihenő esőbeállója jól jöhet a szeszélyes időben
Utunk tehát az Albert-pihenőtől indult, ahol játszóteret és esőbeállót találtunk. Az előbbi most nem ragadta meg annyira a fantáziánkat, az utóbbit viszont jól megjegyeztük, hátha hasznát vesszük a nyár eleji szeszélyes időjárás miatt, de szerencsére erre nem került sor. A Doktor-sziklát a sárga jelzést követve értük el. Nem csodatévő helyre kell gondolni, a nevét onnan kapta, hogy állítólag a világháború ideje alatt egy orvos a mélybe vetette magát a szikláról. Bár nem foglalták bele a hely nevébe, a történet szerint a kutyája is utánaugrott. A szóbeszéd úgy tartja, az öngyilkosság oka az lehetett, hogy a férfi nem akart megszálló németeket gyógyítani. Mindenesetre az orvos egészen romantikus helyszínt választott a végzetes tetthez, bár ő még nem láthatta például a nyugati irányban fekvő vizes területet, amely 2010 környékén alakult ki, és azóta a vízimadarak (kócsagok, récék) is belakták. A már említett táblák szerint hajdanán tőzegmező terült el a szikla alatt, de az egykori bányászati vízkiemelésnek köszönhetően lesüllyedt a vízszint, a tőzeg pedig az utóbbi néhány évtized során öngyulladás miatt kiégett.
A Doktor-szikla onnan kapta a nevét, hogy állítólag egy orvos a mélybe vetette magát innen
Megérkezünk a háttérkép közepébe
A kisebb-nagyobb magaslatokkal tarkított, erdős terület nem nagy, ám annál több jelzett és jelzetlen ösvény szeli át szinte pókhálószerűen. Bolyongtunk egy kicsit, majd kilyukadtunk a híres-nevezetes tányérfenyőnél, amelyről a tanösvény a nevét kapta. Pétfürdő szimbóluma büszkén feszít egy dombtetőn, fittyet hányva arra, hogy eredetileg nem éppen így kellene festenie. A fának egyszer levágták a csúcsát, és felfelé nem tudott tovább nőni, úgyhogy ezt bepótolta oldalirányban. Az egyébként tájidegen feketefenyők 20-25 évig zavartalanul növekedtek a területen, az elmúlt évtizedekben azonban rohamosan pusztul az állomány.
A tanösvény névadója, a tányérfenyő
Utoljára még felkapaszkodtunk arra a magaslatra, ahonnan már az ösküi körtemplom is látszik, szusszantunk egyet, aztán belevesztünk a Windows XP kultikussá vált hátterébe: kiértünk az erdőből, és dimbes-dombos területen vezetett az utunk a fehér felhőkkel tarkított, kéklő ég alatt. Klasszikus látnivalóból, amelyekről túlzó jelzők nélkül lehet mesélni, itt már nem sok akad (a Péti-hegyen álló geodéziai mérőtornyot leszámítva), a táj viszont bármelyik költőnket megihletné, főleg így kora nyáron, amikor minden szép zöld, illetve tele van hullámzó hosszúlevelű árvalányhajjal. Amellett, hogy a növény ebben az elképesztő mennyiségben nagyon jól mutat, ráadásul védett is (természetvédelmi értéke 5000 Ft).
Kilátás az utolsó nagyobb magaslatról, vár minket a Windows-háttérkép
A majd ezeréves épület még most is rejt titkokat
Az ösküi rotundánál már várt ránk Nemes Ferenc, aki nemcsak a körtemplomról, de a település helytörténetéről is rengeteget tud, és szívesen mesél bárkinek, aki jelzi neki ez irányú igényét a +36-20/563-9115-ös telefonszámon. A körtemplomok közül a legtöbben a szilvásváradit ismerik, de Magyarországon még körülbelül 15 hasonló található. Ezek egyike az ösküi, amely több mint 900 éve áll, bár azt nem tudni pontosan, hogy mikor épült. Annyi bizonyos, hogy egy korabeli oklevél szerint maga Öskü már 1082-ben létezett. A templommal kapcsolatban jó pár részlet homályba vész, már a keletkezésével kapcsolatban is számos monda kering. Régebben azt tartották a legvalószínűbbnek, hogy egy római őrtorony alapjaira épülhetett, de felmerült az is, hogy esetleg török mecset volt, mára viszont bebizonyosodott, hogy ezek a feltételezések nem állják meg a helyüket, és az épület valószínűleg eleve templomnak készült.
Az ösküi körtemplomot majdnem ezer évvel ezelőtt emelték
Egy időben úgy vélték, Újlaki Miklós 1450-es években emelt, közeli várkastélya és a templom között kapcsolat lehetett, ám ezt régészeti kutatások nem támasztották alá. A hajdani kastély az út túloldalán még ma is áll, bár eléggé lepusztult állapotban. Jelenlegi tulajdonosai próbálnak továbbadni rajta, de egyelőre még nem jártak sikerrel. A törökök pusztítását természetesen az ösküi templom sem úszta meg, 1543-ban felégették, elpusztították a falut, és ezután 150 évig senki nem lakott itt. A rotundát 1703-ben építették újjá a Zichyek, néhány év múlva pedig tótokkal telepítették be Ösküt.
Újlaki Miklós 1450-es években emelt, közeli várkastélya ma már nem nyújt túlságosan impozáns látványt
Eltelt több mint száz év, és a körtemplomot lassan kinőtte a lakosság. 1847-re felépítették az új plébániatemplomot, a rotunda pedig kiesett a hétköznapi életből, elhanyagolták. Nagy szerencse, hogy Sztáray Antal gróf és Batthyányi Franciska nem hagyta elpusztulni, és 1878-ban tataroztatták. Ha akkor ezt nem teszik meg, ma már valószínűleg csak egy romot csodálhatnánk az Öskü felé magasodó dombon. A templom később is átesett felújításokon, például a 30-as években, majd 75-76-ban, legutóbb pedig 5 évvel ezelőtt hozták rendbe.
Egyszerű, mégis szép
Ma már csak ünnepi alkalmakkor használják a templomot: Keresztelő Szent János napján, azaz június 24-én, augusztus 19-én vagy 20-án pedig Szent István király tiszteletére tartanak misét. Egyébként kulcsra zárják, védekezésül a vandálok ellen, de előzetes egyeztetéssel (szintén Nemes Ferencnél) bárki bejuthat.
Mi is körbenéztünk a puritán, fehérre meszelt templomban, ahol most berendezésként többnyire csak székeket találunk. Nem tudni, hogy voltak-e egykor freskók a fehérre festett falakon, jelenleg díszítésként csupán egy majdnem felismerhetetlenségig lekopott Zichy-címer árválkodik a magasban. Az épület területe nem nagy, belmagassága viszont 8,5 méter, fölötte 6 méteres padlástérrel.
A templom belmagassága a kupolánál 8 és fél méter
Megtudtuk, hogy hajdanán - nagyjából kétméteres magasságban - egy ablaknál nagyobbméretű nyílás volt látható, amelyet a 20. századi felújítások alkalmával teljesen befalaztak, és senki nem tudja, mi célt szolgálhatott egykor. Óvatos találgatások szerint a török idők után a palotai vár őrsége esetleg megfigyelőhelyként használhatta a templomot, és egy ideiglenes emeletet építettek, amelyhez egy megemelt bejárat tartozott - de további kutatásokra lenne szükség, hogy ezt ki lehessen deríteni. Homályos foltok ide vagy oda, a templom és a környezete magával ragadó, pláne azért, mert már-már giccsbe hajló, képeslapra illő naplementében búcsúztunk tőle.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. júniusi számában.
