Zabar: különleges és egyedi arculatú túraterepek kapujában

Már maga a dombok között megbújó település képe is szokatlan, ugyanis a Nógrád megye északkeleti határán fekvő falu két részre tagolódik: Külső- és Belső-Zabarra. A falu fő ékessége pedig nem a meteorológiai állomás, hanem a két falurész között, a mezőn álló műemlék jellegű, a Magyarok Nagyasszonyának szentelt római katolikus templom. A templom eredete a 13. századra nyúlik vissza, de a középkori falakat a 19. század közepén jelentősebben átépítették, majd az 1930-as években új boltozat és torony is épült hozzá. A vakolat alatt rejtőző, feltételezett freskók és befalazott ablakok régóta izgatják a kutatók fantáziáját. A figyelmes szemlélőnek feltűnhetnek a templom mellett található öntöttvas keresztek is.

Zabar egyébként valóban hideg, tudományosan is, a nevéhez ugyanis minden más helyszínnél többször, az év 44 napjában tartozik országos napi hidegrekord, pedig csak mintegy két évtizede működik itt az automata mérőállomás. Zabar hazánk legalacsonyabb téli középhőmérsékletű vidéke, s ennek földrajzi okairól az alábbi cikkünkben már korábban írtunk. Meglovagolva a település hírnevét az önkormányzat még egy „hidegfesztivált” is szervezett pár évvel ezelőtt. Bár most sincs éppen meleg, de tavasszal azért inkább a környék természeti és geológiai értékeire szeretnénk felhívni a figyelmet!

Ismeretlen hegységek és hegyhátak között

Zabar valóban kevésbé szerepel a természetjárók térképén, pedig éppenséggel három, teljesen egyedi arculatú vidék kapujában helyezkedik el, amelyek mindegyike sok különlegességet rejt. Kezdjük a júniusi lapszámunkban részletesen bemutatott Vajdavár-vidékkel! Hogy az hol van? Nos, igen, ez Magyarország azon kevés helyeinek egyike, amelynek egészen mostanáig nem alakult ki egységesen elfogadott elnevezése a földrajzi szakirodalomban. A régebben leginkább Heves-Borsodi-dombságként feltüntetett terület ma már Vajdavár-vidékként ismert és sokkal inkább középhegységi arculatú, legalábbis a Zabarból is elérhető központi része mindenképpen. Mivel tucatnyi csúcsának magassága haladja meg a tengerszint feletti 500 méteres magasságot, köztük a főcsúcs, az Ökör-hegy a maga 541 méterével, továbbá mivel lejtőadatai is sokkal inkább hegységhez „méltók”, bátran tekinthetünk középhegységként e területre! Nem mellesleg az ország egyik legnagyobb összefüggő erdőségéről beszélünk: ez szintén bakancsért kiállt!

Zabar mellől, az Ózd felé vezető közút hágójáról, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye határáról indul a sárga jelzés az ismeretlen középhegységbe. Ha egészen az Ökör-hegyig el akarunk jutni, akkor egész napos, hosszú túrára készüljünk!

Ha a közút hágóján túl átgurulunk a Hangony-völgyébe, Ózd felé, akkor Domaházától egy még ismeretlenebb hegyhátat, a Gömöri-Erdőhátat fedezhetjük fel a határ mentén futó északi zöld jelzésen. Ez annyira ismeretlen vidék, hogy mi is csak tervezzük bejárását.

Míg a Tarnától keletre a Vajdavár-vidék található, attól nyugatra a Felső-Tarnai-dombság. Hogy a Tarna két oldalán milyen táj található, arról Istenmezeje kocsmájában kicsit máshogy vélekednek, ahogy az szintén a nyomtatott magazinból kiderül. Annyi bizonyos, hogy a Felső-Tarnai-dombságnak a Medves-vidékkel határos részén éppenséggel egy vulkán belsejébe is beleshetünk. Ilyen pedig nem nagyon van máshol az országban. Bár Bárna felől könnyebben elérhető a Kiskő nevezetes bazaltkúpja, nevét a Zabar melletti Szilaspogonyról kapta, ahonnan szintén becserkészhető.

A bazaltkúp igazi geológiai szenzációja a maga nemében Magyarország legnagyobbikának számító, bazaltkőzetben létrejött függőleges lávabarlangja. A természetes módon a felszínre nyíló, 15,6 m mély és mindösszesen 30 m hosszú barlang létrejöttét a kitörés során a bazaltban megrekedt gázhólyaggal magyarázzák a tudósok (azaz az egykori gázhólyag helyén van a mai barlang). A néphit szerint a különleges, de nehezen megközelíthető, lefelé kiszélesedő barlangban a törökök kincset rejtettek el. Sok kincskereső kereste fel tehát a barlangot az idők folyamán, de persze senki nem járt sikerrel. A kincs utáni hajsza egészen odáig fajult, hogy egy helyi földbirtokos, bizonyos Kemény Géza 1909–1910 táján helyi bányászokkal egy vízszintes tárót hajtatott a kemény kőzetben a barlanghoz. De persze a kincset még így sem találták meg, cserébe ma a tárón át biztonságosan felfedezhetjük a valódi kincset, magát a barlangot. A táró végén ugyanakkor nagyon óvatosak legyünk, ott ugyanis egy embernyi magas sziklalépcsőn lehet csak lejutni a barlangba!

Hát, ilyen kincsekkel van körülvéve az ország leghidegebb települése.