Évszázadokkal ezelőtt még a hullámzó Balaton medre volt, ma pedig részben mezőgazdasági terület, részben a természet menedéke: a Balaton zsúfolt déli parjától alig néhány kilométerre egy egészen más világba utazhatunk
A Balatonfenyves központjából induló kisvasút hazánk utolsó fennmaradt gazdasági vasútja. Ezek az egyszerű kisvasutak egykor szinte az egész országot behálózták, kapcsolatot teremtve a majorok, bányák, és a nagyvasút között. Itt ugyan nincsenek hullámzó dombok, és vadakkal teli erdők, sőt a környező földek terményei helyett már csak a kirándulók és helybéliek utaznak a síneken, az állomások, és főként maga a táj ma is őrzi a huszadik század első felének sajátságos vidéki romantikáját, amivel a népszerű kirándulóhelyek és turisztikai látnivalók környékén ma már nem találkozhatunk.
Zakatolás a Berekben
Hogyan került a nyüzgő Balaton part mellé egy ilyen különlegesség? A válaszhoz tegyük azt, amire a Nagy-Berek egésze invitál: utazzunk kicsit vissza az időben! A Balaton vízszintje a XIX. század közepéig lényegesen magasabb volt a mainál. A hullámok Balatonakarattya hófehér löszfalainak tövét nyaldosták, a szigligeti hegyeket is csillogó víz vette körül. A tó déli partja a szó szoros értelmében nem is létezett, a nyílt víz határán álló mocsárvilág egészen a somogyi dombokig terjedt, a vízjárta vidék kiterjedése a csapadék függvényében folyamatosan változott. Az ember a tó siófoki természetes lefolyásának átalakításával, több ütemben csökkentette a vízszintet, és művelésbe vonta az így szárazzá vált területeket. A Balatonfenyvestől délre eső területek intenzívebb kihasználásáért az 1950-es években épült a Balatonfenyvesi Gazdasági vasút.
Balatonfenyves határában...
A hálózat legnagyobb kiterjedése idején elérte az ötven kilométert. A főként a környék földiről származó árut, tőzeget és mésziszapot lovakkal, vagy kisebb mozdonyokkal vontatva, lórékon továbbították. Ezek a bányacsillénél nagyobb, de normál teherkocsinál kisebb, sokszor fa szerkezetű járművek elég könnyűek voltak ahhoz, hogy rövidebb szakaszokon akár egy ember is tolhatta őket.
A hetvenes-nyolcvanas évek közúti fejlesztései nyomán a hálózat mellékvonalit megszüntették, a teherszállítás pedig lassan teljesen megszűnt, de a környékbeli falvak lakóinak egy része továbbra is a kisvasutat használta mindennapi utazásaihoz.
A 80-as évek közepére a jelentős részben német turisták által fellendített turizmus igényeinek kielégítésére, a vasútra érkezett a frissen felújított 490,039 gőzmozdony, ami a felújításakor a megszokott fekete helyett a német vasutakon elterjedt, részben zöld festést kapott, és a nyári szezonban népszerű nosztalgiavonatok vontatójárműve lett.
Különvonat a nyugati övcsatora hídján
Bár a gőzmozdony 2000-től a budai Gyermekvasúton dolgozik tovább, a vidék külonleges hangulata miatt mindenképp érdemes betérni: a vasút egész évben várja az utasokat.
A kocsiállomány, a nagyobb forgalmú kisvasutakra jellemző, kényelmes BAX személykocsikól és a kisebb, BAK sorozatokból áll, amik vontatásához a legtöbbször a gazdasági vasutakon elterjedt C50-es mozdonyok ötven lóerős teljesítménye is elegendő a szinte teljesen sík pályán. Nagyobb vonatok élére MK48-as mozdonyok is rendelkezésre állnak.
Visszatérés a jelenbe: a 7-es főút keresztezése közvetlenül Balatonfenyves végállomás előtt
Távolról érkezés után, érdemes beiktetni egy kis akklimatizációt a vonatra szállás előtt: egy rövid séta a faluban, ebédelés, vagy csak egy kis üldögélés a Balaton partján: bár a sebesség kisvasutas mércével mérve is alacsony, ez nem az a hely, ahol sietni kell. A hatalmas szántóföldek, távolodó tanúhegyek, fasorok, felbukkanó állatok látványa, vagy az esti vonatok izzólámpa-fénye különleges élménnyel ajándékozza meg az erre járókat.
