A nagy port kavart kormányrendelet kapcsán kerestük meg az Agrárminisztérium államtitkárát, hogy mire számíthatunk a gyakorlatban.
Augusztus 4-én jelent meg az a nagy visszhangot kiváltó kormányrendelet, amely – részben felülírva az erdő- és természetvédelmi törvényt – jelentősen megkönnyíti a fakitermelést magas természetességű állami erdőkben is.
Túrázók egy erdőgazdasági aszfaltúton, a Stájer-házak felé.
A rendelet kihirdetése után több környezetvédelmi szervezet és szakember jelezte aggályait, petíciót indítottak és tiltakozásokat is tartottak a „tarvágások” ellen, majd az ügy augusztus 16-án kapott egy újabb fordulatot egy miniszteri utasítás formájában.
Ez kimondja, hogy az állami tulajdonú területeken „természetvédelmi vagy Natura 2000 elsődleges rendeltetésű, őshonos fafajokból álló természetes erdőnek, természetszerű erdőnek vagy származékerdőnek minősülő természetességi állapotú, az erdőfelújítási kötelezettségre vonatkozó célállományt alapul véve természetes mageredetű erdőfelújításra alkalmas erdőben" – nem végezhető tarvágás.
Ez az új miniszteri utasítás kitér arra is, hogy „a megnövekedett tűzifa-kereslet igényt az állami erdőgazdálkodóknak elsősorban akác főfafajú átmeneti erdő vagy kultúrerdő állomány letermelésével kell teljesíteni".
A módosítás után némileg csillapodni látszanak a kedélyek, de mivel csak most kezdődnek meg az érdemi fakitermelések, ezért kíváncsiak voltunk, hogy a fentiek milyen gyakorlati következménnyel járnak majd a hazai erdőkben, így megkerestük az ügyben illetékes Agrárminisztériumot, ahonnan Zambó Péter erdőkért felelős államtitkár válaszolt kérdéseinkre.
TM.: Nyilván nem véletlenül született meg a nagy visszhangot keltett rendelet, de ennek megértéséhez nem árt tisztába lenni a hazai tűzifa piaccal. Összehasonlításképpen, miként alakult a kitermelés volumene az elmúlt években, hogyan alakultak az árak, és mire számíthatunk a jövőben az intézkedéseknek köszönhetően?
Zambó Péter: Az elmúlt tíz év átlagában nettó 6,5 millió köbméter fát termeltek Magyarországon, ami mintegy 50-60%-a az erdők éves növekményének. Vagyis minden évben jelentős faanyagtartalék képződik az erdőkben, 2010 óta összesen 45 millió köbméterrel nőtt az erdők fakészlete, amely már meghaladja a 400 millió köbmétert.
A kitermelt fából mintegy 3,5 millió köbmétert hasznosítanak tűzifaként évente, részben a lakosság, részben a lakossági távhőt szolgáltató fűtőművek. Ez a mennyiség az időjárás és az egyéb energiahordozók árának alakulása szerint akár több százezer köbmétert is ingadozhat az egyes években. 2021 óta erőteljes keresletnövekedés tapasztalható. Már a COVID idején többen elkezdtek előre vásárolni, amit az energiaválság felerősített.
Az erdőmérnök végzettségű Zambó Péter szakmai pályafutása a Pilisi Parkerdő Zrt.-hez kötődik
Az árak is növekedtek, de elsősorban a kitermelési költségek növekedését követik, így egyelőre szó sincs arról, hogy a tűzifa árának emelkedése elérné az egyéb energiahordozóknál tapasztalt mértéket.
Magyarország fenntartható erdőgazdálkodást folytat, melynek keretein belül megfelelő faanyagtartalékokkal rendelkezünk. A rendelkezések azt szolgálják, hogy amennyiben az idei évre tervezett mennyiség nem lenne elegendő a gáz kiváltásának folyamatában, úgy minél gyorsabban felhasználhassuk az erdőkben lévő tartalékokat. Mindez nem változtat az erdőgazdálkodás fenntarthatóságon alapuló hozzáállásán.
Nem irtjuk ki az erdőket, nem pusztul el az erdei életközösség, hiszen továbbra is minden tevékenységet az erdészeti és természetvédelmi hatóság engedélyez az erdőtörvény azon alap rendelkezései alapján, hogy a meglévő erdők területe és természetességi állapota nem csökkenhet.
Az erdőkre hosszú távon számítunk. És nemcsak a bennük képződő faanyagra – bár a mostani helyzetben ez került előtérbe – de klímavédelmi, természetvédelmi, vízvédelmi és egészségvédelmi, tehát a rekreációs szolgáltatásaikra is.
TM: A fakitermelés egész évben, korlátozások nélkül történhet, és csökkenti az erdők vágásérettségi korát. Ezek az intézkedések azt jelentik, hogy akár a vegetációs időszakban, illetve a madarak költési idejében is kitermelhető egy-egy erdőrészlet, illetve milyen hatásokkal járhat a vágásérettségi korhatár lejjebb vitele?
Zambó Péter: Ebben az általánosító formában nem igazak a kérdésben szereplő állítások. Először is: az új, vészhelyzeti kormányrendelet nem utasításokat, hanem lehetőségeket tartalmaz. Másrészt nem írja felül a szakmai elvárásokat az erdők területének és természetességének megőrzésével kapcsolatban. Tehát nem csökkenti például általánosságban a vágásérettségi kort, hanem lehetővé teszi, hogy megfelelő feltételek fennállása esetén csökkenthető legyen. Ez lényeges különbség. Hiszen minden ilyen változtatási igény átmegy az erdészeti és természetvédelmi hatóság szűrőjén, így az erdők természeti értékei nem sérülhetnek.
Sokan támadják és megkérdőjelezik például a vegetációs időszakban történő fakitermelések jogosságát.
A természetjáró társadalom számára viszont valószínűleg nem kell bemutatni, hogy az elmúlt teleinken alig voltak fagyos napok és vastag hótakaró sem védte a talajt, amin így kíméletesen lehetett volna szállítani a faanyagot. Ezzel szemben például a mostani aszályban olyan kemény a talaj, amelyen mindenféle károkozás nélkül tudnak mozogni a gépek.
Augusztus közepére sok helyen hullatják a lombjukat a fák, befejeződött a fészkelés és elindultak a vonuló madarak, vagyis korábban áll le a vegetáció. A természet nem veszi figyelembe a jogszabályainkban a korábbi legjobb tudásunk alapján rögzített merev dátumokat. Ezért szükséghelyzetben helye van annak, hogy a helyi adottságok ismeretében a hatóságoknak legyen lehetősége rugalmasabban, az időjáráshoz igazodva engedélyezni a faanyaghoz való hozzáférést. Ez most augusztusban 2-3 hét időnyereséget jelent, de fenntartja annak a lehetőségét, hogy például a fészkelő madarak védelme érdekében leálljon a munkavégzés.
Az új rendelkezések elsősorban az akác kitermelését könnyítették meg
Ki kell még emelni, hogy az akácosok az erdőterület 24%-át teszik ki, mintegy bruttó 55,5 millió köbméternyi élőfakészlettel, mely rendkívüli biztosítékot jelent arra, hogy az őshonos, magas természetességű erdőket ne terheljük a megnövekedett tűzifaigény kielégítésével. Elhelyezkedésük is szerencsés, mivel az akácosok aránya, a kevesebb erdőterülettel rendelkező térségekben jóval magasabb, mint az erdősültebb hegy- és dombvidéki régiókban, így az itt esetleg előforduló, szintén kimagasló természetvédelmi értékű alföldi tölgyesek sem sérülhetnek emiatt.
Az állami erdőgazdálkodók számára megfogalmazott miniszteri utasítás is nyomatékosítja, hogy a rendelkezéseket csak szükség esetén, és akkor is első lépésben az akácosok esetében lehet alkalmazni.
TM: Ugyancsak a rendelet része, hogy miniszteri engedéllyel el lehet térni az erdőtervben szereplő fakitermeléstől. Ez mit fog jelenteni a gyakorlatban, miként áll össze az erdőterv, és ez hány évre előre „köti meg” az erdőgazdálkodók kezét?
Zambó Péter: Az erdőtervek 10 évre készülnek. Az ország erdőterülete erdőtervezési körzetekre tagolódik, melyekben 10 éves visszatéréssel, jogszabályban rögzített módon készülnek el a következő 10 éves időszakra vonatkozó erdőtervek. Ezeket a gazdálkodástól független erdész szakemberek, erdőtervezők végzik szigorú szakmai kötelmek alapján, társhatóságok bevonásával. Az energia-veszélyhelyzet azonban a 10 éves ciklusnál rövidebb időtávon teheti szükségessé a tervek módosítását, amelyre így megfelelő jogi alap áll rendelkezésre.
Megmenekültek a tarvágástól a természetvédelmi vagy Natura 2000-es területen található természetes erdők
TM: Ha a következő egy-két év tűzifahiányának megoldása a fő cél, miért volt szükség arra a rendelkezésre, hogy idegenhonos fafajú erdők helyén nem kell az őshonos fajokból álló erdőtakarót visszaállítani, illetve az őshonos állományokat elég sarjasztással felújítani?
Zambó Péter: Ismét csak azt kell látnunk, hogy lehetőségekről és nem kötelezően követendő eljárásról van szó. Az 5/2022. (VIII.16.) agrárminiszteri utasítás meg is erősíti, hogy a védett vagy Natura 2000 területeken az őshonos fafajú, magasabb természetességű erdőkben nem végezhető automatikusan tarvágás. Ugyanez a helyzet az őshonos fafajú, természetes úton magról is felújítható erdők sarjaztatásával kapcsolatban.
Az idegenhonos erdők letermelése után egyébként sem beszélhetünk az „őshonos erdőtakaró visszaállításáról”, hiszen ott idegenhonos erdő volt.
Az erdőgazdálkodás és a természetvédelem közös célja az idegenhonos erdők átalakítása, ez azonban jelentős erőforrásokat igényel a gazdálkodóktól. A mostani veszélyhelyzeti rendelet kizárólag időszakos haladékot ad ennek a célnak a megvalósítására, tehát a letermelt akácos helyén átmenetileg maradhat akácerdő. De ez semmiképpen nem jelenti a meglévő őshonos állományok csökkenését vagy veszélyeztetettségét.
