E változatos vidéket keresztül-kasul bebarangoló két különálló, egyenként 30 km hosszú zöld sávjelzésű turistaút a hegység színe-javát tárja elénk. A túraélmény fokozásához és ismereteink gyarapításához érdemes a leágazó zöld ösvények különlegességeit is felfedezni, mert ezekkel lesz csak igazán teljes a vértesi tájjárásunk.
A Vértes mintegy 30 km hosszú és 10–15 kilométer széles, fennsíkszerű alacsony középhegység, amely egészében nézve egy szelíden hullámzó, 300-400 méter magas dombhátsorozatnak hat. A dolomittömbök által helyenként meredeken tagolt tájat számos eltérő klímájú és növénytársulással bíró völgy szabdalja.
Bármerre indulunk ezen a vidéken, még egy rövidebb kirándulás alatt is többször változhat körülöttünk a természeti díszlet, mintha nem is ugyanabban a tájegységben járnánk.
Sokszínűségét a magasabb hegységekre jellemző bükkösök és a mediterrán tájakat idéző karsztbokorerdők, valamint sziklagyepek váltakozása adja, amit számos helyen panorámás, fehérlő sziklatájak tarkítanak. Mindehhez hozzájönnek még a különféle, ember alkotta értékek: idilli falvak, mesés erdei pihenőhelyek, ódon várak, melyek szintén széles palettán kínálnak látnivalót, egészében pedig pazar túraélményt. A fentiek megismeréséhez megannyi túratematika közül választhatunk, közülük a zöld jelzésű utak követése adja az egyik legátfogóbb képet a Vértes kincseiről.
Észak és dél között
Az egyik ilyen zöld jelzésű út a hegység északi és déli részét köti össze, a Tatabánya külterületén fekvő Rugógyártól indulva egészen Csákvárig vezet. Mindkét végpontot sűrűn érintik buszjáratok, így lineáris túránk nem igényel különösebb logisztikát. Az egy-két kitérővel valamivel több mint 30 km-es táv látnivalóit északi irányból vesszük sorba, melyek a hosszabb távokat bíró turisták számára is kétnapi túraélménnyel szolgálnak. A Rugógyár szürke betonkerítésétől csak néhány percnyi séta választ el minket az erdei tájtól, alig 2 km-es kényelmes emelkedést követően pedig máris elérjük a Vértes egyik legizgalmasabb történelmi emlékéhez leágazó zöld romjelzést.
Romantikus várrom az erdő közepén
Alig pár száz méteres kitérőt kell csak tennünk a panorámás hegykúpon álló Vitányvár romjaihoz. A mély völgyekkel övezett erdős helyszín csak a kaptatót követő utolsó métereken tárja elénk az egyébként méretes, fehérlő falmaradványokat. Hasonlóan a környék többi erősségéhez, ezt a 13. századi várat is a Csák nemzetség egyik tagja építette, és több legenda is kapcsolódik hozzá. A vár lényegében két négyszögletű toronyból állt, és elsődleges feladata volt megvédeni a környező falvakat és utakat a rablóktól. A török először 1529-ben ostromolta.
Többször is gazdát cserélt, míg 1597-ben Pálffy Miklós végleg visszafoglalta, de a következő évben felrobbantották, hogy többé ne kerüljön török kézre. Aztán a 18. században a helyiek különböző építkezésekre széthordták köveit. A 2012-ben megkezdett és időszakosan zajló ásatások sok állatcsontot és edénytöredéket hoztak felszínre, de találtak itt ezüstpénzt és egy díszes kést is. A régészeti feltárással párhuzamosan a várfalak megerősítése, a romok állagmegóvása is megtörtént. Az ódon falakról a közeli magaslatokra látunk rá, valamint a panoráma észak felé nagyobb távlatokat is enged.
Változatos terepen
Kihagyhatatlan kitérőnk után a Zsidó-hegy alatti árokba ereszkedünk be, illetve ki, majd érintjük a Rockenbauer Pál-emlékfát. A természetjárást népszerűsítő, nagy hatású televíziós emlékhely a közelmúltban némi megtisztításon esett át, ugyanis az arcképfaragványt magában foglaló bükkfát már túlzottan ellepték az emlékezők által itt hagyott természetjáró ereklyék, jelvények és kabalák. Széles utunk elegyes pagonnyal és sziklás hegyoldallal kísérve vezet el a zöld jelzés mellett fekvő Szép Ilonka-forrás hangulatos kiépített pihenőjéhez. Az itt feltörő víz iható, de sajnos a klímaváltozás következtében mostanában egyre többször elapad.
A forrástól kisvártatva ezüstös törzsű bükkösben lendülünk át egy hegyháton, majd egy sűrű fiatalos alagútján átkelve újabb hegyhátak irtásfoltjain és elegyerdein keresztül érjük el túránk egyik leghangulatosabb szakaszát. A Sárkánylyuk-völgy ezen része csupán néhány száz méter, különleges földtani képződményei sincsenek, ennek ellenére
roppant látványos, ahogy a vályúban kanyargó utunk fölé tetőként záródó rengeteg borul.
A bedőlt fáktól néhol nehezen járható, vadregényesnek ható völgy a névadó barlangüreg alatt már szurdokszerűvé szűkül. Nemsokára kiérünk a sziklafalak között húzódó gyöngyvirágos Fáni-völgy aszfaltjára. Nevének eredetét egy vérteskozmai legenda is őrzi, miszerint Fáni (Stefánia) a falu templomának oltárára szedett itt virágot, mikor a csáki vár erre vadászó ifjú ura szemet vetett rá, majd erőszakkal elrabolta. A falubéliek hiába keresték a lányt, másnap reggel csak a véres ruháit találták meg a gyöngyvirágok között.
Az út mentén álló, Ördögszószéknek nevezett 10 méteres sziklaoromnál hagyjuk el a völgyet, amelyhez szintén tartozik egy Vérteskozmáról származó legenda. Úgy tartja a mondás, annak idején maga az ördög szónokolt itt, illetve buzdította a kozmai férfiakat, akik már három napja verték egymást, mert nem tudtak megállapodni, ki legyen a falu bírája. Végül az asszonyok megelégelték a hadakozást: énekszóval, templomi zászlókkal, szenteltvízzel kivonultak a sziklához, és elűzték az ördögöt. Az ördög eltakarodott, és a helyet azóta Ördögszószéknek hívják.
Dombok között megbújó idilli falu
Vérteskozma határában már 14. kilométerünket járjuk. Ne mulasszuk el a zöld négyzeten kitérőt tenni hazánk egyik legszebb falujába. Az egykoron virágzó német nemzetiségű település sorsát a 20. század legnagyobb vihara pecsételte meg, ugyanis a második világháború után a magyar törvények a kollektív bűnösség elvén gyakorlatilag az egész falut kitelepítették Németországba. 1946. május 18-án 68 német ajkú családnak, pontosabban 318 személynek, köztük 181 gyereknek kellett elhagynia a szülőfaluját, csupán annyi holmival, amit egy család a két kezével el bírt cipelni. Mindössze négy család maradhatott a faluban, amelyek korábban magyarnak vallották magukat.
A gyönyörű környezetben megbúvó kis település ma mesés üdülőfalu. A takaros porták közt akad egy, ahol a hátizsákos turista is megszállhat a Vértes Meteor Természetbarát Sport Egyesületnek köszönhetően, amely 1969 óta üzemelteti az egyesület alapító tagjáról elnevezett Németh Gyula turistaházat.
A délkeleti oldalon
A Meszes-völgy lankás ligetében emelkedünk közel 400 méteres magasságba. Kanyargó ösvényünk a Kotló-hegy nyergében, majd meredek oldalában tart déli irányba. Elérjük a Csákvárt Oroszlánnyal összekötő országutat, amelyen meg is teszünk pár száz métert, de még nem térünk be közeli végállomásunkra. Előtte még nyugat felé, Gánt irányába kerüljük a várost a Vértes déli részeire jellemző, síknak ható tájban, majd felhágunk a Gém-hegy 300 méteres platójára, melynek sztyepprétjéről elsősorban a hegység belseje felé élvezhetünk kilátást.
Ehhez a látványhoz azonban kicsit le kell trénünk a zöld háromszög jelzésre, amely egyébként az egykoron bauxittermelésről elhíresült Gántra vezet le. Az alumíniumgyártáshoz elengedhetetlen ásványkincs kitermelésére a környék igen látványos marsbéli tájsebei, illetve múzeum is emlékeztetnek, de a falu mai hangulata már egyáltalán nem az ipari tevékenység határozza meg. Elragadó és turistabarát környezete igazi oázisnak számít főként a kéktúrázók körében, akik itt általában nemcsak bélyegezni állnak meg, hanem kiélvezik a Vértes Vendéglő és Fogadó, valamint a turistaház színvonalas és pénztárcabarát szolgáltatásait is. Hasonló kényeztetést majd Csákváron is élvezhetünk, ezért felfrissülésért nem muszáj megtennünk a nagyobb gánti kitérőt. A Gém-hegy, avagy Öreg-hegy platóján folytatjuk az utat, majd kényelmes ereszkedésben, kis kertekkel és présházakkal kísérve megérkezzünk Csákvárra.
A város határában azonban újabb kitérő hív felfedezésre. A leágazó zöld barlangjelzés egy fantasztikus sziklaodúhoz vezet, amit vétek lenne kihagyni. Az Esterházy-, avagy Báracháza-barlang középső triász kori dolomitban létrejött barlang elsősorban nem a víz munkájának – bár ennek is szerepe volt benne –, hanem a tektonikus mozgás következtében kialakult törésvonalnak köszönheti kialakulását. Hajdanán ősállatok laktak benne, a római időkben a vadászat istennőjének szentélyeként is használták,
ma pedig a Vértes talán leglátványosabb barlangja.
A sziklatömbbel szemben állva (amibe ma is olvasható római feliratot véstek) három látványos szádát, azaz bejáratot figyelhetünk meg, melyek közül a középső főhasadékot nevezzük barlangnak, aminek cseppkőlefolyásokkal tarkított folyosója közel 40 métert hatol be a hegy gyomrába. A hasadék belsejében a cseppkőképződmények mellett egyedi látványt nyújtanak a belógó gyökerek is, melyek a sötétben, illetve az elemlámpa fényében kimondottan kísérteties hangulatot árasztanak.
Csákvár központjában áll a hatalmas park övezte, lenyűgöző méretű Esterházy-kastély, amely ma kórházként funkcionál, de ennek ellenére látogatási időben megtekinthető. A mögötte elterülő gyönyörű angolparkban viszont bármikor sétálhatunk: megéri felfedezni a birtokhoz tartozó Szent Ferenc-kápolnánál, amelyet a helyiek vadászkápolnaként is emlegetnek. Csákváron és környékén egyébként érdemes jobban szétnézni. A város nyugati határában emelkedő Haraszt-hegy 3,5 km hosszú tanösvénye különösen tavasszal nyújt megkapó látványt, illetve a sziklagyepes szirtekről csodás panorámát is élvezhetünk az alattunk elterülő Zámolyi-medence síkjára. A település keleti végében a Vértesi Natúrpark Látogatóközpont kínál programot.
Zöldön a Vértes nyugati oldalában
Ez a Mórról induló és Pusztavámon végződő 30 km-es kaland is megannyi látnivalót tartogat, a gyaloglás díszletét pedig a táj egyszerre ipar formálta és vadregényes egyvelege alkotja. A boráról híres ezerjó városából induló zöld út egyenesen a hegység belseje felé veszi az irányt, de ettől még indulás előtt egy kicsit szétnézhetünk a nagy múltú településen, amely több kiemelkedő történelmi épülettel is bír. A városból lassan felkapaszkodunk a hegység sziklaszirtes déli platójára, melynek mediterrán vidékeket idéző sziklafalára legközelebb mi csupán Csókakő vagy Csákberény környékén fogunk rálátni, addig pedig kényelmes ligetesben haladunk hol ösvényen, hol széles erdészeti úton. A zöld észak felől mellőzi Csókakőt, de számunkra majdhogynem bűn lenne kihagyni a leágazó várjelzésen a község újjáépült erősségét.
A kihagyhatatlan csókakői vár
A Vértes délnyugati sziklaplatójának oldalába „tapasztott” csókakői vár robusztus középkori és újonnan hozzáépített hófehér falai már messziről világítanak. Azok, akik a hegység belseje felől, egy vadregényes völgyön keresztül közelítik meg az erősséget, mit sem sejthetnek erről a méltóságteljes látványról. Ebből az irányból ugyanis szinte láthatatlan a 13. században emelt erősség, melynek fehérre meszelt falairól a Zámolyi-medence végtelennek ható síkjára és a Bakony keleti vonulatára láthatunk rá.
Csókakő részben renovált és hozzáépített falai látványos egyveleget alkotnak, ahol a történelem könnyebben megelevenedhet előttünk, szemben a Vértes többi, romos állapotú erősségével.
Az ingyenesen látogatható vár helyreállított felvonótoronnyal, gyilokjáróval és egyedi várkápolnával bír, legendái pedig szintén segítenek elképzelni Csókakő hajdani történelmét.
Sziklatájak és árvalányhajas hegyoldalak
Miután visszatértünk a fő csapásvonalunkat jelentő zöld sávra, Csákberény felé vesszük az irányt A Gémtörés-völgyön keresztül közelítjük meg a települést, melynek határában a természeti látnivalók bősége könnyen zavarba hozhat minket: az utunktól délre eső Kopasz-hegy izgalmas sasbércét vagy az északra fekvő Panoráma-tanösvény sziklagyepes dolomithalmait és látványos kőkatlanjait fedezzük fel? Mindkét csodás tájrészletet zölddel jelzett utakon lehet bejárni, amelyek összességében túl nagy kitérőt jelentenek eredeti útvonalunkról, ezért érdemes mérlegelni vagy talonban tartani az itt ránk váró élményeket.
Amikor átkelünk a földből előtörő metrószerelvényről is ismert Csákberényen, már megtettünk 15 km-t (a csókakői kitérővel együtt). Keletnek, majd északnak tartva fenyves, majd lomberdő szegélyezi a Horog-völgy fölé vezető utat, melynek árvalányhajas hegyoldalából egy dombhátakon elterülő egybefüggő erdőtájra látunk rá. Megpihenhetünk itt is vagy az innen nem messze ránk váró Géza-pihenőnél, ahonnan szintén pazar kilátást élvezhetünk.
Erdőtájban megbújó romok
Szálerdőben haladva érjük el Szentgyörgyvár erdészházát, illetve a szomszédjában éppen csak kimagasló Templom-hegyet, ahol elfeledett, a csalánból alig kilátszó romok árulkodnak a helynév eredetéről. Történelmi látnivaló tekintetében következő állomásaink sokkal érdekesebbek lesznek. Az innen kevesebb mint három kilométerre fekvő Gerencsérvár sem mutat magából sokat, de története annál izgalmasabb. A vár hajdanán 9 méter széles és 13 méter hosszú épülete két-, de más feltevések szerint háromemeletes is lehetett, alig megmaradt fala között pedig a Szent Korona is megfordult.
A vár maradványai közelében paddal és tűzrakóval ellátott pihenőhelyet, továbbá egy forrást is találunk, amelynek hűsítő nedűje igazi kincsnek számít a vízben szegény Vértesben. A vártól nem messze zöld sávunkról leágazik egy másik zöld romjelzés is, amely a romjaiban is impozáns látványt keltő hajdani vértesszentkereszti apátsághoz vezetnek. (Ez a letérő oda-vissza 4 km-t tesz ki, de megéri a fáradozást.) A 13. századi kolostort sánc és árok övezte, és először bencés, később Domonkos-rendi szerzetesek lakták. 1543-ban a környéket feldúló törökök elől elmenekültek a szerzetesek. A magára hagyott épületet a török felgyújtotta. Ezt követően sose épült újjá, köveit építkezésekre hordták el,
a díszes, faragott részleteket pedig az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba foglalták bele.
(A kolostorrom belépő ellenében és nyitvatartási időben látogatható!)
A Gerencsérvártól már csupán 5 km választ el minket a pusztavámi végállomásunktól. Az út során megismerhetjük a Vértes egy másik arcát, amelyet a 20. századi szénbányászat és az ezt követő rekultivációs folyamatok formáltak. A telepített fenyvesek, a maguktól visszatérő növényfajok mára szépen belepték a nem is oly régen még kopár, teljes egészében a bányászatnak alárendelt tájat, így a mit sem sejtő erre járó azt is hihetné, hogy ez a környék mindig is így festett. A tájsebekből egyébként a zöld úton haladók keveset érzékelhetnek, tekintve, hogy a volt Márkus-hegyi bányaüzemtől már aszfalton érkeznek meg Pusztavámra, ahol a Malomerdő panzió és ökoturisztikai központ, valamint a település központjában található Német Nemzetiségi Néprajzi Kiállítás szolgáltat kikapcsolódást, illetve látnivalót.
A cikk a Turista Magazin 2023 májusi számában jelent meg.
