Zöld úton a fehérben pompázó pilisi hegyeken

A január elején megkezdett Pilis-Visegrádi Zöld jelvényszerző túránk negyedik szakaszához érkeztünk, ami az eddig bejárt útvonalak közül a leghoszabbnak számít. Ennek ellenére a 21 km-es táv szintén családinak mondható, nem tartogat túl sok szintemelkedést, emellett pedig szép tájakat, érdekes és látványos helyeket érint. Ez a zöld út a hegység közepén fekvő Pilisszentkeresztről a határ menti Esztergomba vezet, és bejárása során jóval több téli élményt tartogatott, mint a korábbi útjaink.

Túránk kiindulópontja festői környezetben, a 756 méter magas Pilis hegy keleti lábánál fekszik. Pilisszentkereszt több szempontból is remek hely, mert a túrázó akár innen indul, vagy ide érkezik, mindent megtalál a kényelméhez. Van itt étterem és cukrászda, több bolt és kocsma, szállás és látnivaló is bőven, illetve a sűrűn közlekedő buszok miatt kiváló a tömegközlekedése. Ugyanez elmondható túránk másik végpontjáról, Esztergomról is, így csak rajtunk áll, melyik irányból akarjuk bejárni zöld túramozgalmunk következő szakaszát, hiszen nincs kötelező menetirány, illetve akár több részletben is abszolválhatjuk a távot. Mi élve a lehetőséggel, megfordítottuk az igazolófüzetben ajánlott menetirányt, és úgymond „bentről kifelé” haladva mutatjuk be az útvonalat.

Elhaladunk több üzlet és vendéglátóhely mellett, továbbá a Szlovák-ház, a római katolikus templom, a polgármesteri hivatal és a Pilisi Parkerdő Zrt. irodája előtt is elhaladunk, mígnem egy kis utcába fordulva, és alig száz métert megtéve kiérünk a terepre. Egyből pazar kilátás tárul elénk a minket körülvevő hegyekre és kicsit feljebb érve az ösvényen a falura is.

Pilisszentkereszt határában találjuk a cisztercita kolostor romjait. Az 1184-ben alapított apátságnak mára épp hogy csak kivehető romjai maradtak fenn. A törökök, csak úgy, mint a térség más kolostorait, úgy ezt is felégették, köveit pedig építőanyagnak a környékbeliek széthordták. Az egykor közel 60 méter hosszú francia kori gótikus kolostor falai közt temették el II. Endre király 1213. szeptember 28-án meggyilkolt feleségét, Gertrudis királynét. Tragikus történetét Katona József híres drámája, a Bánk bán dolgozta fel.

A romoktól alig pár méterre elhaladunk a Klastrom-kút padokkal ellátott pihenőhelye mellett és a Pilis hegy alatti földek mentén egy sok száz éve épült egyedi kőútra térünk rá. A térképeken is feltüntetett „Római út” valóban izgalmas látványt nyújt mindazok számára, akik szeretnek a lábuk elé nézni. Túránk ezen szakaszán, több helyen is kiválóan megfigyelhetjük a gondosan kivitelezett útszerkezetet, valamint a szabályosan sorakozó kváderköveket.

A „Római út” építőiről és keletkezésének idejéről megoszlanak a szakemberek véleménye, de abban mindenki egyetért, hogy a válaszokat valahol a régmúltban kell keresni. Sajnos ilyenkor télvíz idején nem sokat lehet látni a jellegzetes kövekből, ám egy korábbi cikkünkben – Római utak a Pilisben – sok mindent megtudhatsz erről a kikövezett útvonalról.

Itt a Pilis hegy oldalában számos érdekes helyet találunk, melyek közül több is közvetlenül az útvonalunk mellett helyezkedik el. Ilyen például a Mária pad nevű erdei pihenőhely, a több mint 100 méter mély és több denevérfajnak is otthont adó Ördög-lyuk, illetve egy kereszt, ami Döme halálának állít emléket.

A Pilis és Visegrádi-hegységben meglepően sok halállal kapcsolatos emlékhelyet, illetve helynevet találunk, melyek tragikus történeteiről és legendáiról ide kattintva olvashatsz.
Felérünk a Kétbükkfa-nyeregbe, túránk második igazolópontjához. A névadó két bükkfát a Dobogókőre vezető út építésekor, 1935-ben vágták ki, melyek a vármegyék határát voltak hivatottak jelölni. Pest és Komárom-Esztergom megye határa most is itt húzódik, közvetlenül az ezt hirdető tábla mellett találjuk a kódot egy faoszlopra erősítve. Nem mellesleg pár méterrel odébb, a parkoló szélénél találjuk a Pilisi vándorlás igazolópecsétjét is, ami a miénkhez hasonló felfedezőútra invitál.

A Kéktbükkfa-nyeregben alig járunk valamivel 500 méter szintmagasság felett. Télen mégis könnyen előfordulhat, hogy már ilyen magasságban is teljesen más időjárási viszonyok fogadnak minket, mint ami a kiindulópontunknál tapasztaltunk, ezért érdemes minden alkalommal megfelelő ruházatban útnak indulni. Egy hirtelen jött hózápor gyönyörűen megtudja festeni a tájat, de gyorsan el is tudja áztatni az embert, ha nincs nálunk legalább a hátizsákba bekészítve egy vízhatlan réteg.

A nyeregből északnyugati irányban, egy hosszabb lejtmenettel követjük a zöldet, majd az elkerített csemetekertek között elhaladunk a térképen Mexikónak nevezet terület mellett.

Ma ezen a területen a Pilisi Parkerdő Zrt. Pro Silva-elveken alapuló fenntartható erdőgazdálkodást folytat.

A Szentléleki-tető 500 méteres platója alatt újfent a „Római úton” gyalogolunk, mígnem az Éget-hárs határában lehetőségünk nyílik egy kis kitérőre, ami a pilisszentléleki pálos kolostor látványos romjaihoz vezet. Ha korábban még nem jártunk itt, ne habozzunk. Ez egy festői hely, ahol annak idején Károly Róbert és Nagy Lajos királyunk is megfordult, és ahol pompás kilátásban lehet részünk a falura és a szemközti Fekete-hegyre, továbbá Esztergom irányába.

A már említett Éget-hárstól felkapaszkodunk a Feslő-Ecset-hegyre, ahonnan a Ráró-hegyen és a Fehér-sziklán, majd az István-tetőn és a Béla-tetőn keresztül hullámvasutazó gerinctúrázásba kezdünk. Ezen a szakaszon több alkalommal is lehetőségünk lesz a kilátásra, de ez legfőképp a környékre jellemző tarvágásos erdőgazdálkodásnak köszönhető. Sajnos az utunk a későbbiekben sem lesz túl látványos. A munkagépek által mély és kiszélesített ösvényünk vadkerítések és fairtásos részeken halad, érintve az Enyedi-halálát is, melynek szépen faragott keresztje egy 1920-as években itt meghalt erdésznek állít emléket.

A hajdani Képesfáig elég monoton az út, aminek egyhangúságát a völgybe meredeken letörő ösvényünk szakít meg. Miután leértünk rajta, átkelünk a vadkerítésen és egy kis patakon, majd hamarosan kiérünk egy kényelmes murvás útra, ami egészen a Fári-kúti ellenőrzőpontunkig vezet.

Sajnos a forrás manapság nincs túl jó állapotban. Bedőlő támfalain már évek óta éktelenkednek a sárga terelőszalagok. Csak remélni tudjuk, hogy valamikor sor kerül a felújításra.

Kanyargós emelkedésben, néhol fenyvesben vezető utunk panorámás részt is érintve jut fel a Vaskapu-erdőbe. Innen már közel az Esztergom fölé magasodó Brilli Gyula menedékház, vagy ismertebb nevén a Vaskapu turistaház, amit 1914-ben építettek. Nem mondhatni, hogy az épület azóta is folyamatosan szolgálta a természetjárókat, hisz volt, hogy a 90-es években szórakozóhelyként üzemelt, majd bezárt, és eléggé romosan várta sorsát.

2012-ben újították fel, és azóta újra eredeti funkciójában, étellel, itallal és igényes szállással fogadja a kirándulókat. A hangulatos turistaház teraszáról pazar kilátás tárul elénk az alattunk elterülő Esztergomra és Párkányra, a kanyargó Dunára és a Gerecse vonulatára. A téli párás-ködös időben nem biztos, hogy részünk lesz eme csodás panorámában, de a ház finomságai minden nap várnak minket.

A turistaháztól már csak egy kilométer választ el minket esztergomi végállomásunktól. Az elején még szűk ösvénnyel, majd helyenként meredek ereszkedéssel közelítjük meg a várost, ami számtalan történelmi és kulturális látnivalót tár elénk, melyek felfedezésére egy nap biztosan nem lesz elég. Érdemes az ikonikus város megismeréséhez egy külön túrát szervezni, aminek elsődleges úti céljai lehet a vár és a bazilika, de bőven találunk itt még más érdekességet is, illetve a Mária Valéria hídon átkelve Párkányban is szétnézhetünk.

Esztergom autóbuszállomásán felírjuk mai túránk utolsó kódját. Megtettünk több mint 21 km-t egy változatos terepen, ami téli körülmények között kimondottan varázslatosan fest. Tarts velünk a következő Pilis-Visegrádi Zöld utunkon is, ami hasonlóan a korábbi részekhez, szintén páratlan és izgalmas helyekre fog elkalauzolni.

A cikk először 2020 januárjában jelent meg.