Ha Zsámbék, akkor mindenkinek kapásból a romtemplom jut eszébe, de a város bőven tartogat még látnivalókat. Sétáltunk egy nagyot, hogy feltérképezzük a bodzáról elnevezett kellemes kis települést.
A Turista Magazin soron következő print számának História rovatában a bajnai Sándor-Metternich-kastély lesz a főszereplő, így adta magát, hogy ha már úgyis útba esik, körbenézzünk Zsámbékon. Az egyértelmű volt, hogy a romtemplom kihagyhatatlan látnivaló, így ott kezdtük meg a város felderítését. Évekkel ezelőtt már jártam itt, de az emlékeimben valahogy kisebbként élt az épület, ami még így, romjaiban is lenyűgöző.
A templomot a premontrei rendnek építették a 13. század elején. Mára ennyi maradt belőle
A legnagyobb hazai földrengés pusztította el
Már az 1050-es években állt egy kőtemplom a mai helyén, de a most (részben) látható épületet 1220 és 1234 között emelték. Építtetőiről azt lehet tudni, hogy annak az Aynard lovagnak a leszármazottai voltak, aki III. Béla feleségének bizalmasaként kapta meg a birtokot a 12. században. A Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt román bazilikát és a hozzá csatlakozó premontrei kolostort először körülbelül 20 szerzetes lakta.
A 15. századan a kolostor leégett, majd a premontreiektől Mátyás király közbenjárásával a pálosokhoz került, akik gótikus stílusban építették át, és ki is bővítették. Amikor a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, Zsámbék is hozzájuk került. A pálosok elmenekültek, a templomból pedig erődítmény lett, ami legalább abból a szempontból jó hír, hogy így volt esélye túlélni a korszakot. 1689-ben a Zichy családé lett.
Román és gótikus stílusjegyeket is felfedezhetünk az épületen
Az 1763-as nagy komáromi földrengés során leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. Az eseményt a legnagyobb magyarországi földmozgásként tartják számon. A szakértők szerint a Richter-skálán 6,3-as erősségűre becsülhető (összehasonlításképp: hazánkban a 2,5-3,0 magnitúdójú földrengés a maximum, ez még nem okoz károkat). A rengés 63 halálos áldozatot követelt, és több mint 120-an megsérültek. Komárom épületeinek harmada a földdel vált egyenlővé. Győrben és Zsámbékon szintén nagy volt a pusztulás.
Úgy tűnik, hamarosan sor kerül a templom és kolostor teljes visszaépítésére, mert jelenlegi állapotában nem tud a végtelenségig fennmaradni
Ezután sokáig senki nem foglalkozott a rommal, aminek még mozdítható köveit is széthordták. A hazai műemlékvédelem úttörői, Henszlmann Imre és Rómer Flóris hívták fel rá a figyelmet az 1870-es években. Ezután Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter megbízta Möller István építészmérnököt a templomrom megmentésével. Az épületet a szakember romos állapotban konzerválta.
Tény, hogy ha nem nyúlnak hozzá, kb. ötven év alatt teljesen el fog pusztulni, abban azonban nem értettek egyet a műemlékes, múzeumi és turisztikai szakemberek, illetve a lakosság, hogy milyen formában célszerű megőrizni a templomot. 2023-ban végül a zsámbéki önkormányzat pályázatot írt ki a visszaépítésére. A felújítás után a tervek szerint a szerzetesek ismét birtokba vehetik az épületet. És hogy hogyan nézhetett ki teljes valójában? Kevesen tudják, de a budapesti Lehel-téri templom a zsámbéki megfelelője, Möller István következtetései és tervei alapján építették meg 1933-ban.
Most még bemehetünk a romok közé, mellette pedig egy kőtárat is találunk
Jelenleg azonban még romként látogatható a templom és kolostor, mellette pedig kőtárat is találunk egy kis kiállítással.
A Zichyek hagyatéka
A Zsámbéki-medence északnyugati szélén, Budapesttől 35 km-re fekvő település régészeti leletek tanúsága szerint már a pattintottkő-korszakban is lakott volt. Találtak itt kelta postakocsi-maradványokat (ma ez a Magyar Nemzeti Múzeumban található), de 2. századi bronz harsonát is, ami az egyik legkorábbi hazai zenei vonatkozású emlékünk. Zsámbékon jelenleg körülbelül 5800-an laknak, a területe 34 km2, a legnagyobb épülete pedig a Zichy-kastély, amiben ma iskola működik.
A Zichy-kastélyban ma gimnázium működik
Miután a Zichyek a 17. század vége felé hozzájutottak Zsámbékhoz, eltakarították a lepusztult kővár maradványait, és barokk kastélyt húztak fel a helyén. Nagyjából száz évig ők birtokolták a területet, de amikor vérvonaluk megszakadt, a koronához került. 1904-ben az Irgalmas Nővérek vásárolták meg, átalakították, majd kétszintesre bővítették. 1924-től leányiskola, aztán tanítóképző működött benne. 2003-ban leégett a tető és a felső szint. Felújították, ma gimnáziumként funkcionál.
Ha körbesétáljuk a Zichy Miklós teret, több érdekességbe is belebotlunk. Először is itt található a Pestis-szobor, ami
az első ilyenek egyike Magyarországon.
A tér névadója állíttatta még 1739-ben a járvány megszűntekor. Zsámbékon a lakosság fele, 828 ember hunyt el pestisben. Az emlékmű ma már hiányos (például a Szűz Mária szobor is hiányzik róla), és nincs jó állapotban.
Nem túl üdítő látvány, mégis érdekes. A szobor a pestisjárvány zsámbéki áldozatainak állít emléket
Jézus Krisztus óriási homokfeje
Ha kicsit továbbsétálunk, a tenyeréből ivó ifjú szobrával szemben az Akadémia utcában váratlan látnivalóba botlunk: egy hatalmas, homokból épült Krisztusfejre. Monostori Ferenc homokszobrász alkotását május közepén adták át. A város a turisztikai vonzerejét kívánták növelni vele. Bár homokból készült, úgy tűnik, eddig egész jól bírja az időjárás viszontagságait.
Meglepő látvány: májusban építették a Krisztus-homokszobrot a Zichy-téren
Mögötte már a zárdakert húzódik, anno ezt is az Irgalmas nővérek használták, itt imádkoztak és tanultak. Részben középkori kőfal veszi körül, bent fák, virágok, idilli tavacskák, sétányok. Ma különféle szabadtéri rendezvényeket is tartanak itt. 2009 óta műemlékként tartják számon. Tavai a Török-kútból nyerik a vizüket. A látványra nem túl szexi, de meglepő méretekkel rendelkező, 12,5 x 10 méteres medence a kert mellett található, és a nevét onnan kapta, hogy vélhetően a törökök alakították ki. Az 1960-es évek végéig látta el a települést ivóvízzel, azóta ipari víznyerőhelyként szolgál.
Zárdakert: kis oázis a városban
Az eldugott pincefalu
Tudtad, hogy Zsámbék neve a latin Sambucus szóból alakult ki, ami bodzát jelent? A növény a Józsefvárosi Pinceterületen található meg a legnagyobb számban a településen. Mielőtt elbúcsúztunk Zsámbéktól, a mi utunk is ide vezetett. Bár a Google Maps pontosan jelöli a helyet, mivel másik irányból érkeztünk, sokáig azt hittük, eltévedtünk, ott ugyanis, ahol pincéknek kellett volna lenniük, házak sűrű sora állt. Amikor azonban ráleltünk a bejáratra, minden világossá vált: egy viszonylag kicsi, másfél hektáros területről van szó, ami valóban teljesen megbújik a házak között.
Jelenleg 20-30 pince található a Józsefvárosi Pinceterületen
Története összefonódik a pestisjárvánnyal, az ezután a településre érkező németek ástak itt „gödröt”, és a kibányászott anyagból építettek aztán házakat maguknak. A jókora mélyedés falába ekkor kezdtek el pincéket vájni. A 19. századra hetven borospince állt itt, a legtöbbhöz présház is tartozott.
Ma ezek közül már csak néhány látható, és a pincék száma is 20-30-ra fogyatkozott.
1946-ban kitelepítették az itt élő sváb családokat. A terület pusztulni kezdett, és ez nem is változott egészen 2005-ig, amikor megalakult a Lamgrub (agyaggödör) Egyesület, akik rehabilitálták a tájat és rekonstruálták a pincéket. 2006 óta műemléki terület. 2010-ben emlékparkot és tanösvényt hoztak itt létre, illetve felavatták Máhr Ferenc szobrászművész alkotását, a Német Nemzetiségi Emlékművet.
Mint egy lombok között megbújó hobbitlak
A pincék területe nemcsak történeti jelentőséggel bír, az élővilága is rendkívül gazdag. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szerint rendkívül változatos élőhely, ami sok védett állatfajnak biztosít menedéket. És egy kis időre az idetérő turistának is.
