A Zselic szelíd dombjai között, a híres csillagoségbolt-park kapujában, több mint száz éve zakatol hazánk egy kevésbé smert, különleges erdei vasútja.
A vasút, bár alig változott, sikeresen átvészelte az elmúlt évtizedek változásait: a Zselic csendje, a friss levegő, és a könnyed, hangulatos túrák lehetősége évről évre sokakat csábít a vidékre.
A vasút egyik különlegessége a megszokottnál is kisebb, 600mm-es nyomtáv. A járművei ennek ellenére ismerősek más vasutakról, hiszen az ötvenes-hatvanas évek járműtípusainak nagy része állítható, vagy könnyen cserélhető tengelyeikkel alkalmasak voltak mind a 600mm-es, zömmel bányavasúti, mind a 760mm-es erdei vasúti üzemre. Hazánkban Almamelléken kívül mára egyedül Kemencén maradt fenn 600mm nyomtávú vasútvonal.
A felső végállomás a sasréti fatelepen, a szerelvényt körüljáró C50 mozdonnyal
A kisvasút története a kezdeti időkben szorosan összeforrt a MÁV Kaposvár- Szigetvár vonalával: Az 1900-ra elkészült mellékvonal új gazdasági lehetőségeket teremtett az addig szinte érintetlen zselici tájban. A vidék tulajdonosa, Biedermann báró, felismerve a vasúti szállításban rejlő lehetőségeket, Almamellék állomásához csatlakozva már 1901-ben kisvasutat építtetett. A környékbeli erdők faanyagának kiaknázása érdekében sorra épültek a kisvasút szárnyvonalai, amelyek az érintett erdők kitermelése után sokszor fel is szedtek, sínanyagukat pedig más szárnyvonalak építéséhez használták fel. Miután a báró Sasréten iskolát alapított, a környék gyerekei is kisvasúttal utaztak, megalapozva a vasút személyforgalmát. A vonóerőt az első évtizedekben kizárólag lovak szolgáltatták, az első mozdonyok az 1950-es években érkeztek.
A vasút legnagyobb műtárgya a Lukafapusztai patak hídja
1977-ben megszűnt a Kaposvár- Szigetvár mellékvonal. Nagyvasúti kapcsolat nélkül az addig is csökkenő teherforgalom még inkább visszaesett, és egyre fontosabb lett a kirándulóforgalom minél színvonalasabb kiszolgálása. Ebben sokat segítettek a néhány évvel korábban beszerzett zárt személykocsik. A MÁV dunakeszi járműjavítójában, jelentős részben nagyvasúti kocsik maradék alkatrészeinek felhasználásával épült járművek fatüzelésű kályhával fűthetők.
A kisvasút utolsóként megmaradt mellékvonala a Likafai szárnyvonal. A falu az 1990-es évekre elnéptelenedett, a pálya azomban ma is járható. A rozsdás sínekre ma már csak évente néhány alkalommal merészkedik különvonat.
Almamellék egykori nagyvasúti állomásának épületét a tulajdonos Mecsekerdő Zrt. a rendszerváltás után megvásárolta, és látványos erdészeti, erdei vasúti múzeumot alakított ki benne. A felújítások nem sokkal később új esőbeállók építésével folytatódtak. Két régi teherkocsi alvázának felhasználásával nyitott nyári személykocsik is épültek.
Az utolsó egyenes Almamellék fölött, az ibafai országút hídjáról
A magas hegyek nélküli, első ránézésre egyszerűnek tűnő táj, alaposabban megismerve, tucatnyi látnivalót rejteget.
Sasréten a Kikerics Erdei iskola és a vadászkastély előtt elhaladva érkezünk meg a végállomásra. A végállomás fölött elterülő 11 hektáros ősbükkös az egykor szinte végtelen zselici erdők egyik utolsó, viszonylag természetes körülmények között fejlődő állománya, különleges természeti értéket képvisel. A fák alatt a húsz állomásból álló Kikerics Tanösvény kalauzolja a látogatókat, alig háromnegyed óra sétával pedig elérhető a Dél-Dunántúli Kéktúra Gálosfa és Felsőkövesd közti szakasza. Az alsó végállomáshoz közeli Ibafán nem érdemes kihagyni a híres pipamúzeum meglátogatását sem.
Hasznos linkek:
Még több kisvasút a turistamagazin.hu-n
