A főváros peremén fekvő Zugliget volt királyi vadaskert, termeltek itt szőlőt, később a városi polgárok kedvelt kirándulóhelye, majd budai elitnegyed lett. Sétánk az erdő és a város határán halad, miközben sokat látott épületek mesélnek Zugliget évszázadokon átívelő történetéről.
A XII. kerület a főváros legzöldebb része, ahol egymást érik a népszerű kirándulóhelyek, mint a Normafa, a János-hegy vagy Zugliget. Ez utóbbi, Svábhegy és Kútvölgy között fekvő városrészt szűk völgyek és meredek hegyoldalak tagolják. Az 1847-es dűlőkeresztelőn, amikor sok budai terület az addig használt német vagy németből képzett magyar elnevezés helyett új nevet kapott, Zugligetet is átkeresztelték. Egy ilyen szép és vadregényes tájhoz ugyanis nem tartották méltónak ezt a nevet. A virágos rétek ihlette Virányos név azonban a köznyelvben csak a városrész lankás, keleti részére volt használatos, a nyugati, zugos területeket továbbra is Zugligetnek hívták.
A Béla király kútja az 1847-es dűlőkeresztelőn kapta nevét. Eredetileg Királyok kútjának hívták
Sétánkat Béla király kútjánál kezdtük, amely a közeli Városkúthoz hasonlóan a középkorban fontos szerepet játszott Buda várának vízellátásában. A forrásvizet csővezetéken keresztül juttatták el a várba.
Ez a vidék a középkorban királyi vadaskert volt, egy közel négy kilométer átmérőjű, kerítéssel körbezárt terület.
Mátyás király gyakran járt ide vadászni, ennek emlékét ma is őrzik a helynevek, mint például a Fácános, ahol hajdan a király fácánoskertje volt, vagy a közeli Szépjuhászné, amely Mátyás király közismert kalandjára utal. Béla király kútjától a zöld kereszt jelzésen indulunk útnak, majd az erődszerű villákkal szegélyezett Mátyás király úton betérünk az erdőbe.
A Disznófő vendéglő fénykorában. Ma már sajnos rá sem lehet ismerni
Vendéglő a fák között
A Normafa-lejtő alatt haladunk el, keresztezzük a sípályaként is használt Csillag-völgyet, amelynek lejtőit most virágos rétek borítják. Az erdei úton érdemes oldalra is tekingetni, ugyanis a Mátyáshegyi és a Tündérhegyi út találkozásánál, a fák között, az ország első Kossuth-emlékműve bújik meg.
Az 1913-ban elkészült szoboralkotás Kossuth Lajos 1837-es letartóztatásának emlékét őrzi.
Kossuth a közeli Isten Szeme fogadóban pihent, amikor 1837. május 5-én hajnalban a császári katonák letartóztatták. A vád egy időszaki lap, a korábban betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése volt. Kossuthot négy évre börtönre ítélték, végül 1840-ben szabadult a fogságból.
A Fácán üdülőtelep egykori reprezentatív fogadóépülete, a későbbi Horthy-villa
Nem messze innen áll Zugliget egyik hajdani, emblematikus vendéglője, a Disznófő vendéglő, amely 1837-ben nyitotta meg kapuit.
A vendéglő és a hasonló nevű forrás az itteni, vaddisznóban gazdag erdőkről kapta a nevét.
A forrás a Budakeszit Budával összekötő kereskedelmi út mentén már régóta fontos pihenőhelynek számított. A vendéglő hosszú ideig működött, az épületet azonban a rendszerváltozás után magára hagyták – azóta csendben pusztul az erdőben.
Mesélő épületek
Zugligetben, a Budakeszi és Buda között húzódó hegyi út mentén fekvő majorságokból alakult ki az első összefüggő településmag az 1700-as évek második felében. Az első lakóházak a 18. század közepén épültek. Ezek közül kettő még ma is áll.
A legidősebb a Janka utcában található Czillich-major, amely az 1770-es években épülhetett.
A ház Czillich (Zillich) Ferenc budai ügyvéd tulajdona volt, akinek birtoka a Normafáig felhúzódott. A birtok határát jelölő határkő „F. Z. 1773” felirattal ma is látható az Anna-rét és a Normafa között kanyargó sétaút mentén.
A közelben egy másik régi épület, az egykori Isten Szeme fogadó is áll még, bár meglehetősen romos állapotban. Ebben a Szilassy utcai épületben tartóztatták le 1837-ben Kossuth Lajost. Itt már az 1760-as évektől kezdve vendégfogadó működött.
Nevét az egyik elképzelés szerint a klasszicista épület timpanonjában látható sugarakkal körülvett szemről (Isten szeméről), más vélemények szerint a fogadó kertjének tengerszemekhez hasonló taváról kapta.
A tó ma már nincs meg, az épület az 1950-es évektől gyermekotthon volt, az ezredforduló óta azonban üresen áll. A sűrű növényzet miatt az utcáról semmi nem látszik, de néha ki lehet fogni olyan helytörténeti sétákat, amelyek során kivételesen be lehet jutni a kertbe.
A Zugligeti Általános Iskolával szemközti, hatalmas telken egy újabb neves épületegyüttest találunk, ahol jelenleg gőzerővel zajlanak a felújítási, átépítési munkálatok.
A hajdani Fácán üdülőtelep legnagyobb épülete a Fácán nagyvendéglő, amely az 1830-as évektől kezdve Zugliget egyik legfelkapottabb nyári mulatóhelye volt.
Nemcsak étteremként működött, Hild József tervei alapján egy harmincszobás hotel is kapcsolódott hozzá. Később szanatórium működött itt, majd a Horthy család nyaralóhelye is volt. A II. világháborúban lengyel tiszteket szállásoltak el az itteni épületekben, de a Gestapo is kiszemelte magának a helyet. A 20. század második felében a hírszerzés és a kémelhárítás oktatóközpontját alakították itt ki. A rendszerváltozás óta üresen álló épületeket Hegyvidék önkormányzata újítja fel. Az elkészült egykori Horthy-villa épületét a szomszédos, helyszűkével küszködő Zugligeti Általános Iskola kapta meg.
Omnibusz, lóvasút, libegő
Ahogy a Fácánost magunk mögött hagyjuk, az 1847-es dűlőkeresztelőnek is helyet adó Tündér-hegy lábánál jutunk le a szűk völgy aljába. A közút átvisz az itt kialakított kemping fölött, amelynek kisvendéglője az egykori 58-as villamos végállomásának épületében működik. Innen pár lépés a libegő alsó állomása.
Az ország első személyszállító kötélpályájának ötlete már az 1930-as években felmerült, de csak 1970-ben vált valósággá.
Az elnevezésre névpályázatot írtak ki, amelyre olyan ötletek érkeztek, mint például Andalgó, Budai-szellővasút, Fityegő, Hegyi-batár, Mókushinta, Sodronyvasút, Szellő-szán vagy Tájdrót.
A hajdani zugligeti villamos végállomása, ahol ma kemping üzemel
Pár perces sétára találjuk a környék legszebb épületét, a lóvasút hajdani végállomását. Zugliget már a 19. században a város egyik legkedveltebb kirándulóhelye volt, de sokáig csak gyalog, lóháton, omnibusszal, vagyis ló vontatta társaskocsival lehetett megközelíteni. Esőben, sárban eléggé nehéz volt a fel- és a lejutás, és már a 19. század közepén felmerült Zugliget kötött pályán való elérésének az ötlete.
1870-re Pesten már közel 26 km hosszú sínpályán közlekedtek ló vontatta kocsik.
A Lánchíd budai hídfőjétől Zugligetbe 1868 nyarán indult el lóvasút, és hamarosan nagyon népszerű lett a zugligeti kirándulók között.
Az Isten Szeme fogadó épülete is áll még, de a jövője bizonytalan
A zugligeti lóvasút végállomása 1886-ra készült el, a kor divatos alpesi-svájci stílusú fürdőházainak és nyaralóinak stílusában. A nyitott, nyári várócsarnok két végén lévő pavilonokban távírda, posta és trafik is működött. A lóvasutat a század végétől fokozatosan felváltotta a villamosközlekedés, az utolsó lóvasút 1928-ban a Margit-szigeten közlekedett.
A zugligeti vonalat 1896-ban villamosították, de 1900. június 4-én egy halálos áldozatokat is követelő baleset történt: a lejtős terepen egy elszabadult szerelvény több száz métert száguldott.
A Zugligeti Szent Család-templom hatalmas épülete
A döntéshozók ezért úgy határoztak, a Tündér-szikla alatt új végállomást hoznak létre.
A zugligeti végállomás oldalait az 1930-as években befalazták, és szolgálati lakásokat alakítottak ki, amelyekben még a 2000-es évek elején is laktak. Az épület aztán évekig üresen állt, de még teljes lepusztultságában is megőrizte szépségét. A felújításhoz az utolsó pillanatban fogtak hozzá. A gyönyörű épület 2017 óta rendezvényközpontként működik, de van itt kávézó, és a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény is itt kapott helyet.
A berlini fal darabjai Zugligetben
Sátortábor a templomkertben
Zugliget hajdanán híres vendéglőinek sorában előkelő helyet foglalt el a Laszlovszky-majorban működő kocsma is. A terület 1793-tól Buda egyik leggazdagabb polgárának, Laszlovszky Józsefnek a tulajdonában volt. A majorsághoz a Hunyad-oromtól a mai Szent János Kórházig húzódó, hatalmas szőlőterület tartozott. A Szarvas Gábor úti telek legidősebb, 1820-as évekre datálható épületében, amelyben a vendéglő működött, ma a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos központja található. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt Görgey Artúr néhány napra ide helyezte a főhadiszállását, mivel azonban a majorból nem lehetett a hadszíntérre látni, átköltözött a svábhegyi Óra-villába. A majorság területén áll még a Laszlovszkyk német reneszánsz stílusú villája is, amelyben ma idősek otthona működik.
A Laszlovszky-major felújított épületében a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központja működik, mellette a Befogadás emlékműve áll
A Laszlovszky család 1901-ben a major egy részét eladta az angolkisasszonyok rendjének, amelynek tagjai egy kis kápolnát is építtették. Ez azonban idővel kicsinek bizonyult, így 1912-ben egy nagyobb templom építésébe kezdtek.
A neoromán-neogótikus stílusban emelt Zugligeti Szent Család-templom 1917-re készült el, és szentélyét Közép-Európa legnagyobb mozaikalkotása díszíti.
A plébánia 1989 augusztusától a templom körüli kertben ideiglenes sátortábort alakított ki, ahol három hónapon át közel 50 ezer, az NDK-ból érkezett menekültről gondoskodtak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat udvarán egy emlékmű tiszteleg az akkori Európa legnagyobb humanitárius segélyakciója előtt, a kerítés mellett pedig a berlini fal darabjait is láthatjuk, stílszerűen egy Trabant mellett.
Térkép: Bába Imre
Két és fél órás zugligeti sétánkon 7 kilométert tettünk meg, de időben évszázadokat utaztunk. Aki további érdekességeket szeretne megtudni Zugligetről, annak érdemes ellátogatnia a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény kiállításaira. Bővebb információ ide kattintva.
Forrás: Balázs Attila: Zugliget története
A cikk a Turista Magazin 2019. szeptemberi számában jelent meg. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
