Egy friss hazai tanulmány szerint az elmúlt 50 évben tartósan és folyamatosan növekedett a Balaton sótartalma. Ha ez a tendencia marad, akkor ez várhatóan az élővilágra is hatással lesz. Vajon tényleg magyar tenger lesz belőle?
Aki az erdőt járja, bizonyára gyakran látja ezeket a fura képződményeket, például a fák ágain, vagy a földre hullott tölgyleveleken. A gubacsok nemcsak, hogy hihetetlenül sokfélék, de külön fajgazdag, kis univerzumok is, társbérlőkkel, élősködőkkel, drámákkal és olykor horrorfilmbe illő jelenetekkel.
Extra kilátás, netán különleges randihelyszín kéne? A Bükki Nemzeti Park jópofa videójában megleshetjük, hogy mi mindenre használhatnak egy fekvő holtfát az erdő lakói.
„Állandó hőfokú forrásokban (langyos hévizekben) és azok kifolyásaiban köveken, a fenéken vagy vízi növényeken, rendesen tömegesen él, pl. a tatai angolkert forrásainak kivezető árkában a kövek már messziről sötétlenek a rájuk telepedett csigák tömegeitől” – áll Soós Lajos 1943-ban megjelent, A Kárpát-medence Mollusca-faunája című művében. Ma más a valóság: cikkünk főszereplőjének már csak négy természetes populációja él a világon, amelyek közül az egyik Kács nevével fonódott össze.
A Balatonban élő idegenhonos halfajok többsége telepítés útján került be. Volt, ami nem bírta az itteni viszonyokat, és van, ami ma is remekül érzi magát a tóban. Mi a helyzet angolna-és busafronton? Többek között erről is beszélgettünk dr. Takács Péter halbiológussal.
A Balaton legtöbbünk számára a nyarat, a szabadság felhőtlen heteit jelenti. Nem úgy a tihanyi kutatók számára, akik egész évben a tó egyik leggyönyörűbb pontján dolgoznak. Számukra a Balaton nemcsak az ország egyik legszebb helye, de kutatásaik titkokkal teli tárgya is.
Égi királyság a Felvidéken, szarvascsalád a naplementében, pataklakók, ormányosok és nagylábú madár a ködben, csillagvirág, holdsprórák, élet és halál határán a bükki erdőben.
A vadon élő állatok különféleképpen élik meg a telet. Van, amelyik elhúz délre, melegebb vidékre, mások hibernálják magukat, vagy téli álmot alszanak, és vannak, akik élőhelyükhöz ragaszkodva helyben próbálják meg különböző túlélési stratégiákkal átvészelni a téli, zord időjárást. Kreativitásból nincs hiány az állatvilágban.
A méhekről, az ugróvillásokról, az invazív rákokról, a dunavirágokról, folyóink, erdeink ökológiájáról tudhattak meg sok új információt azok, akik ellátogattak a Magyar Tudomány Ünnepén az MTA Duna-kutató Intézetébe.
A Tisza-tó nem csupán a fürdőzők vagy a kerékpárosok kedvelt célpontja, hiszen a természetszeretők és a fotósok is találhatnak itt számtalan érdekességet.
