Keresés eredménye

Bár a fülemülék ritkán kerülnek szem elé, gyönyörű éneküket hamarosan sokfelé lehet hallani. A legkorábban érkezők már megszólaltak, a többség azonban április végén, május elején érkezik. A hímek a nagy út után nem pihennek sokat, hamar énekelni kezdenek, remélve, hogy hangjukkal meghódíthatnak egy arra repülő tojót.

Egzotikus küllemével a hazai madárvilág egyik legjellegzetesebb képviselője. A búbosbankák nem csak külsőségekben térnek el az átlagtól, tojásaik és fiókáik védelmére is sajátos módszereik vannak.

A kékbegyek az év nagy részében észrevétlenül élik életüket, kivéve a költési időszakot, amikor a kékmellű hímek kiülnek éneklőhelyükre, és onnan kiáltják világgá szerelmüket.

Még alig rügyeznek a fák, de egy gyönyörűséges tarka lepke már ide-oda röpdös. Kifejlett lepkeként aludta át a telet, és az első tavaszi napsugarakkal már visszatér a virágok közé.

Az őszapók nagyon összetartóak és rendkívül társaságkedvelőek. Télen a családok együtt mozognak, és előfordul az is, hogy tavasszal besegítenek a szomszédoknak a fiókanevelésbe.

A csuszka gyakran hallatja a hangját, és könnyű felismerni jellegzetes helyváltoztató technikájáról, nevezetesen arról, hogy fejjel lefelé is tud csúszni-kúszni a fákon.

Miért hívják vörösbegynek, ha egyszer narancs színű a begye? Mi köze a karácsonyhoz és az angol postásokhoz? És valóban olyan szelíd, mint amilyennek látszik? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is válaszolunk, és az is kiderül, miből lesz a vörösbegy, avagy hasonlítanak-e a fiókák szüleikre.

Már az ókor embere is felfigyelt arra, hogy a karvaly és a kakukk színezete nagyon hasonló. De vajon ez csak véletlen egybeesés, vagy a két madár közül valamelyik előnyt kovácsol mindebből?

A madárvilágban vannak olyan fajok, amelyek mesteri szintre emelték a hangutánzás képességét, és nemcsak más madárfajokat, de környezetük egyéb hangjait is remekül tudják utánozni.

Kicsit olyan, mint egy egér, emlékeztet a mókusra is, de sem egyik, sem másik, ez a szürke állat a hazai pelefélék legnagyobbika.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeztek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

Április végétől már sokfelé felhangzik az Afrikából hazatérő kakukkok hangja. A közelben fészkeléshez készülődő nádirigók és vörösbegyek ekkor még nem sejtik, hogy hamarosan lehet, hogy pont az ő fészkükben landol majd egy kakukktojás. Hogyan tudja átejteni a kakukk a gazdamadarakat? És van olyan madárfaj, amelynek sikerült már túljárni a kakukk eszén?

Már itt a május, de a madárvonulás még mindig tart, a kései vonulók, mint a kék vércse, a szalakóta, a gyurgyalag, a kakukk vagy a sárgarigó mostanában érkeznek vissza telelőhelyeikről.

Sorozatunkban gyereknek mesélünk a természet érdekes, különleges és olykor meglepő jelenségeiről, amelyeknek egy erdei séta alkalmával akár mi magunk is szem-és fültanúi lehetünk. Itt van mindjárt egy érdekes építmény, ami határozottan fészeknek néz ki, pedig nem madár lakja.

A jégmadárból leggyakrabban csak egy villanást látunk, ahogy sebesen, cincogás-szerű hangjával kísérve, átsuhan a víz felett. Aki szerencsésebb, megfigyelheti, ahogy egy víz fölé benyúló ágon türelmesen várakozva les a halakra vagy kolibriként, apró szárnyaival verdesve egy helyben lebeg a víz felett.

Ha akarom olyan, mint egy zacskó, egy kifordított bundakesztyű vagy egy jó meleg gyapjúzokni. Akárminek is nézzük, az biztos, hogy a függőcinege fészke egy építészeti remekmű és semmi mással nem lehet összetéveszteni.

Az egerészölyvet gyakran látni az útszéli fákon üldögélni, ahogy türelmesen várja, hátha terem valami potyatáplálék a közelben. Sokan sasnak nézik, annak ellenére, hogy jóval kisebb, mint nagy termetű ragadozó társai.