Vannak olyan fajok, amelyek ilyenkor is aktívak maradnak, mások elvermelnek és nem is táplálkoznak, és olyan ragadozó fajok is akadnak, amelyek követik a vermelő csapatokat, hogy ha megéheznek, ne kelljen messzire úszni a betevőért.
A lápi póc régen olyan gyakori hal volt az országban, hogy még a disznókat is etették vele. Mára a faj a kipusztulás szélére sodródott. Hazánk egyik legveszélyeztetettebb halfajának megmentéséért számos intézmény és civil szervezet fogott össze.
Tudtad, hogy létezik egy halfaj, amely röptében képes elkapni a fecskéket? Ha a válasz nem, akkor most bemutatjuk neked az afrikai tigrishalat.
Szerencsére ezúttal egy növényevő változat került horogra. Érdekesség, hogy ez már a harmadik bizonyított esett a faj hazai előfordulására.
Halőrök gyűjtötték össze a folyó árteréből az ott rekedt halakat, megmentve őket a várható pusztulástól.
Több száz busa gyűlt össze a Tassi-zsilipben, és kezdtek el tömegével kiugrálni a vízből. A látványos jelenséget meg is örökítették.
Ha ezt a kérdést, mondjuk hatvan vagy hetven évvel ezelőtt tettük volna fel, akkor más lett volna a helyes válasz.
Egynyaras csukákat telepítettek a Hévíz-tó lefolyásába, hogy azok gyérítsék a meleg vízben elszaporodott idegenhonos díszhalféléket.
A vizát a királyok halának is nevezték, mert nagyon értékes halnak számít, és az uralkodók is rendszeresen nézői voltak a vizahalászatoknak. Mindez azonban már a múlté. Magyarországon 1987-ben fogták ki az utolsó vizát a Dunából Paksnál.
Az idén Év Halának választott réticsík már a megjelenésével is különlegességnek számít, ám van egy zseniális túlélési technikája is.
A Magyar Haltani Társaság 14. alkalommal írta ki az "Év hala" szavazást. Mindhárom idei jelölt őshonos, két faj védett, de egyikük fogható faj. Erre a kemény mezőnyre az év végéig lehet szavazni.
Hihetetlen látvány fogadta a Tisza-parton Újszegednél az arra járókat. Busák tucatjai ugráltak ki a vízből. A nem mindennapi jelenséget sikerült megörökíteni.
A Dél-Amerikában őshonos ragadozóhal egy akváriumból került a romániai folyóba. Egy horgász fogta ki.
Új lelőhelyek bizonyítják a védett halfaj terjedését Magyarországon.
Ritkán beszerezhető őshonos halfajok (márna, domolykó, balin) ezrei kerültek a Rábába és a Mosoni-Dunába. A telepítés célja a halállomány frissítése volt.
A horgászok rendszeresen fognak nehezen beazonosítható fajokat a Hévízi-lefolyóban. A most kifogott furcsa kinézetű halról is nehéz megállapítani, hogy pontosan micsoda.
Szendőfi Balázs egyórás filmje után garantáltan másként fogunk nézni a fővárosban csörgedező kisebb-nagyobb patakokra, állóvizekre és magára a Dunára is.
Így jelenik meg a haltalan kerti tóban egyszer csak egy seregnyi invazív hal.
Az északi félgömbön általánosan elterjedt csukafélék mindössze hét fajt számláló családjának egyetlen európai képviselője hazánk vizeiben is gyakori. Az év túlnyomó részében aktívan táplálkozó, robbanékony mozgású, félelmetes fogazattal felvértezett, falánk ragadozó lesből támad áldozatára, de azt nem üldözi, ha célt téveszt. A sporthorgászok nagy becsben tartott hala nem vermel télen, így jég alól is fogható.
„Az angolna egy ufó”- jelentette ki halkutató ismerősöm, amikor e hal fura ívási szokásáról érdeklődtem. De hogy mi köze a hosszúra nyúlt angolnának a Bermuda-háromszöghöz, azt most megtudhatjátok.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
