Keresés eredménye

Tavaly októberben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság hiánypótló intézménye, amely nemcsak az erdei iskolai foglalkozásokon és táborokban részt vevő gyermekeket és pedagógusokat, hanem a turistákat is várja. Az őrállók földje hazánk egyik mesébe illő szeglete, amelybe nagyon könnyű beleszeretni, ahová mindig jó visszatérni.

Sosem tagadtuk, a vadregényes Bükk-vidék az egyik nagy kedvencünk, ahová mindig szívesen megyünk. Februárra mindenképpen egy hangulatos erdei lakot, amolyan autentikus hegyi kuckót szerettünk volna választani, és nem is kellett sokat böngészni a térképen, hogy rátaláljunk egy ígéretes jelöltre, amely fennsíki magányában, matuzsálemi fák ölelésében várta, hogy felfedezzük.

Nyomtatott magazinunk Hónap Turistaháza rovatának 2019-es termését gyűjtöttük össze Nektek, hogy kiválaszthassátok közülük a kedvenceteket!

December–januári lapszámunk tematikájára prioritásként tekintve egy olyan alpokaljai szálláshelyre esett a választásunk, amely a Kőszegi-hegység szomszédságában található, az Országos Kéktúra nyomvonalától viszont csak centiméterek választják el. Nem véletlen hát, hogy az önkormányzati fenntartású vendégházat elsősorban a kultikus vándorutat járó gyalogtúrázók alapvető igényeit szem előtt tartva rendezték be.

Az ősz közeledtének hírére különös vonzalom ébredt bennünk az erdők iránt. És ha már erdő, miért is ne legyen vadregényes és hegyvidéki? Ezt a két fontos paramétert szem előtt tartva szemeltük ki hazánk egyik legszebb vidékét, azon belül is a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Háromhuta község turistacsalogatóját. Két éjszakát töltöttünk el a falai között.

Nyári összevont lapszámunkban Magyarország harmadik legnagyobb természetes állóvizére, a Velencei-tóra és környékére fókuszálunk, és szálláshelyajánló rovatunkkal is szerettünk volna hűek maradni a tematikához. Iskolások hadaihoz szokott kiszemeltünk egy csodálatos madárparadicsom tőszomszédságában várta, hogy felfedezzük.

Ahogy közeledik a nyár, úgy erősödik bennünk a víz iránti vonzalom, és ha az áhított őselem mellé még lenyűgöző természeti környezetet, romantikus vadonfeelinget és egy takaros lakot is kapunk, nyert ügyünk van.

Közel hat éve lesz annak, hogy a Som-hegy turistacsalogatója újjászületett. Ünnepélyes átadóján magazinunk stábja is jelen volt, minket pedig furdalt a kíváncsiság, miként alakult a sorsa a Pilisi Parkerdő Zrt. égisze alatt működő objektumnak.

A Bükk alapos bebarangolására száz nap is kevés volna, de ha megfelelően választunk csillagtúránkhoz kiindulópontot, ennek töredéke is elegendő lehet egy mélyrehatóbb ismerkedéshez. Mi Bánkutat céloztuk meg.

A Dunakanyar, a Pilis, a Börzsöny és a Visegrádi-hegység természetjárók megszámlálhatatlan sokaságát vonzza minden évszakban, legyen szó gyalogtúrázókról, bringásokról vagy lelkes hétvégi kirándulókról. Látnivaló bizony bőven akad errefelé, és szerencsére szálláshelyfronton is egyre klasszabb a helyzet. Ennek tudatában indultunk útnak, hogy egy több mint százéves múlttal büszkélkedő, kissé hányattatott sorsú, de az elmúlt években sikeresen talpra állított turistacsalogatót fedezzünk fel.

Van egy kis község a Völgység északi peremén, amelynek története szorosan összefonódott az Apponyiakkal, határában pedig egy nem mindennapi turisztikai és természetismereti központ üzemel egy gyönyörű parkerdő szívében. Szálláshelykínálatuk is igen meggyőzőnek tűnt, ezért úgy döntöttünk, Tolna megye felé vesszük az irányt, hogy két éjszaka erejéig belakjuk a kiszemeltünket.