Van valami líraian tragikus abban, ahogy egy régi gyárépület elkezdi levetkőzni magáról az embert, és a természet visszaköltözik. Üresen tátongó, romos ipari terek, pusztuló kazánház, széljárta irodaépületek, ikonikus művelődési ház és hatalmas betonszürke hűtőtornyok emlékeztetnek arra, hogy létezett itt egy „másik kor”. A rozsdazóna romantikája.
Nehéz lenne úgy a 8-as főúton Várpalota felé utazni, hogy ne szúrjon szemet az embernek az inotai erőmű három óriás hűtőtornya. Inotai sétánk során benéztünk az ikonikus tornyok egyikének belsejébe. Elámultunk a formáján és a méretein.
Csípős, de tiszta időre ébredtünk, a csodás időjárás kitartott egész nap, így remek túrán sikerült teljesíteni a Téstől Inotáig tartó távot, ami szűk 20 km volt. Ezúttal jártunk egy kicsit Mátyás király nyomdokában, vadregényes sziklavölgyben, a hazai bányászat egyik volt fellegvárában, és a napot az Adriai-partokat idéző kopár, fehéren világító mészkősziklák között fejeztük be.
→ Tovább
