A Júliai-Alpok legszebb menedékházában aludtunk
Fenyőillat, frissen csörgedező patakok, távoli kolompszó a hajnali ködben – talán hasonló kifejezésekkel kezdené Jókai, ha a Júliai-Alpokról kellene tájleírást adnia. Kora nyári túránk esetében azonban a kevésbé giccses „szaharai por” és a „mentőhelikopter-berregés” kulcsszavakat is muszáj lesz használnunk. Ottalvós csúcsmászás via ferratával, haladóknak.
→ Tovább
Őszi túra a Júliai-Alpok legizgalmasabb csúcsán
Miután idestova húsz éve járom a Júliai-Alpok hegyvilágát, és feljutottam már csaknem az összes elérhető csúcsára, ha valaki megkérdezné, melyik jut eszembe elsőre közülük, rögtön rávágnám, hogy nem, nekem nem a Triglav, hanem a Prísank. Hogy miért? Mert itt vannak a hegység talán legjobb turistaútjai, ahol az erőnket, ügyességünket is próbára tehetjük a hatalmas mélységek fölött, törmelékes, kitett ösvényeken, drótkötéllel biztosított falakon.
A Júliai-Alpokban a kilátás minden fáradságot megér
Fenséges hegycsúcsok, szénatárolókkal és tehenekkel tarkított, üde hegyi legelők oldalában gondosan ápolt apró konyhakertek, amerre a szem ellát. Elsőre ez a kép fogadja az autópályáról letérő, hegyi utakon tekergő turistát, aki Szlovénia északnyugati része fele veszi az irányt.
