Magyarországon teljesen bevett gyakorlat az ősszel lehulló levelek összegereblyézése és felgyújtása, ami hiába borzasztóan káros, a mai napig nem sikerült teljesen betiltani. Elmondjuk, miért nem jó ötlet ezt a gyakorlatot követni, és hogy mit lehet tenni helyette.
Mindenki tudja mi az a komposztálás, de van egy másik módszer is, amivel a növényi hulladék nem csupán újrahasznosítható, de növeli a kerti biodiverzitást és még térelválasztónak is remek lehet.
Létünk egyik alapfeltétele a termékeny talaj. Ahogy azonban sok minden mást, úgy a talajt sem becsüljük. Túlhasználjuk és kizsigereljük, és bele sem gondolunk, hogy néhány centiméternyi talaj képződése akár ezer évbe is beletelhet.
A konyhai és a kerti szerves hulladék sok helyen még ma is a kukában végzi. Pedig ahelyett, hogy egyszerűen csak megszabadulunk a karalábélevéltől, a krumplihéjtól és a kertben álló meggyfa lehulló lombjától, akár hasznosíthatnánk is ezeket az anyagokat.
A jó gazda tavasszal nagytakarít a kertben, összegyűjti a télről megmaradt lombmaradványokat, és azon töri a fejét, hogy mitévő is legyen a felhalmozott zöldhulladékkal. Nagyjából 3 eshetőség áll előtte: elküldi zsákokban a hulladékkezelőnek, komposztálja házilag, vagy enged a kísértésnek, és nem túl környezetbarát módon felgyújtja. De az utóbbit megteheti-e az új szabályok szerint?
A fenti felvetésre, bármennyire is furcsának tűnik, határozottan igen a válasz. Bizony lehet komposztálni a lakásban is, mégpedig gilisztákkal, ráadásul úgy, hogy optimális esetben, a vendégeknek fel sem tűnik, hogy még úgy ezerrel több élőlény van a lakásban, mint amiről ők tudnak.
