Baja déli határában, az egykori vasúti töltés mezsgyéjén a védett, apró, de tetszetős tarka sáfrány néhány ezres állománya tenyészik. Már elindult az eljárás, hogy helyi védelem alá helyezzék a sáfrányok élőhelyét.
Korainak mondható ez, hiszen a tarka sáfrányok vagy más néven krókuszok leggyakrabban február közepén-végén, március elején szoktak virágozni, de az eddigi enyhe télben már nem vártak tovább.
Nagyon menő egy szelfi a krókusztenger közepéről, ám egyben nagyon drága is lehet.
A tömeges krókuszvirágzásra és az egybefüggő lila virágszőnyeg pompás látványára idén valószínűleg nem lehet számítani a Tátrában. Ennek egyik fő oka az elhúzódó tél a hegyekben.
Most, hogy nem járnak turisták a Tátra krókuszmezőin, egyes helyek talán még szebbek, mint valaha.
A lengyel Tátrai Nemzeti Park parkőrségének idén tavasszal nem kell turisták áradatát felügyelnie, ugyanis szinte teljesen üres a Tátra. Ennek az ébredező mormoták, medvék bizonyára örülnek, és a hamarosan virágzó krókuszokat sem kell félteni attól, hogy letapossák azokat.
A kisvirágú hunyor, a hóvirág és a téltemető után ébredeznek a tarka sáfrányok is.
Annak reményében indultam útnak a Dolomitokba május elején, hogy krókuszokkal borított hegyoldalakat fotózhatok. Olyan tájakat, ahol a végeláthatatlan lila virágszőnyeg összeér a horizonttal, és az ott emelkedő havas hegycsúcsokkal. Bolzano környékét szemeltem ki, ahol aktív virágkeresésbe kezdtem.
