Színpompa az égen
Egy szivárvány feltűnése a borús égbolton mindenkinek mosolyt csal az arcára, legyen az gyermek vagy felnőtt. Örülünk, mert egy olyan égi tüneménynek lehetünk a szemtanúi, amely nem fordul elő bárhol és bármikor.
Egy szivárvány feltűnése a borús égbolton mindenkinek mosolyt csal az arcára, legyen az gyermek vagy felnőtt. Örülünk, mert egy olyan égi tüneménynek lehetünk a szemtanúi, amely nem fordul elő bárhol és bármikor.
A Miskolci Egyetem Földrajz Intézete mérte a szezon első -20°C-ot meghaladó értékét a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén található bükk-fennsíki Mohos-töbörben.
Ködös, borongós időben többnyire nincs kedvünk útnak indulni, hanem leginkább otthon aludnánk egész nap. A túrázás sem tűnik érdekesnek, hiszen alig látunk valamit a tájból, a levegőt pedig nehéznek és fullasztónak érezhetjük a magas páratartalom miatt. Pedig a köd kifejezetten varázslatos tud lenni, amelyben ráadásul ritka légköroptikai jelenségeket is lencsevégre kaphatunk.
Ha vihar közeleg, a legtöbben igyekszünk behúzódni valahová, vannak olyanok azonban, akik ilyenkor vannak elemükben. Ők a viharvadászok, akik nemcsak az Egyesült Államokban és a híres 1996-os Twister című filmben léteznek, de Magyarországon is tevékenykednek. Molnár „Storman” Ákos az ország legismertebb viharvadásza, aki gyerekkori álmát váltotta valóra azzal, hogy felnőttként látványos szupercellák és tornádók nyomában jár.
Az Antarktisz körüli jégtakaró mérete 15 százalékkal volt az átlag alatt, ami a legkisebb júliusi kiterjedés a műholdas megfigyelések kezdete óta.
Ez egy ritkán látható meteorológiai jelenség, ami ragyogó kékeslilás fényt hoz létre magasba nyúló tárgyak csúcsán, főként viharos időben.
Lenyűgöző és egyben félelmetes látványban volt része egy fotósnak augusztus végén a Balatonnál.
Míg az idei nyarunk nagy vonalakban az extrém melegről, a hőhullámokról és az aszályról szól, addig a január és a február a szélsőséges szeleiről marad emlékezetes. A viharos széllökések nem egyszer elérték a 90-110 km/óra sebességet, több napi szélrekord is megdőlt. Átlagszél tekintetében ez volt a negyedik legszelesebb februárunk az évezredforduló óta. Gaál Áron meteorológussal, az Országos Meteorológiai Szolgálat Időjárás-előrejelző Osztályának vezetőjével beszélgettünk szupercellákról, zivatarokról, viharciklonokról, időjárás-előrejelzésről és a szelek birodalmáról.
Az évről évre felmerülő kérdés most különösen sokakat foglalkoztat, hiszen az ország egy része kifehéredett az elmúlt napokban. Vajon kitart-e karácsonyig a hótakaró? Mit mond erről a meteorológia?
Ma már az aktuális előrejelzést egy kattintással elérjük az interneten, gyakran előbb nézünk rá a radarképre, mint az égre, és ahelyett, hogy kilépnénk az ajtón, sokszor inkább a neten keresünk rá arra, milyen is az idő odakint. A régi, népi megfigyelésekre azonban még ma is odafigyelünk.
Magunk mögött hagytuk az idei tél eddigi legfagyosabb éjszakáját. Az ország több pontján is –15 foknál hidegebb volt, a hóval borított Bakonyban még ennél is kevesebbet mértek. De vajon mi volt a helyzet Zabaron, amelynek neve összefonódott a hidegrekordokkal?
A napokban 34 fokot mértek az északi szélesség 73. fokánál, vagyis jóval az északi sarkkörön túl. Ilyen meleget, ennyire északon korábban még soha nem mértek.
Az 1901 óta eltelt időszak első tíz legmelegebb éve közül nyolc az ezredforduló utáni évekre esik. A melegedés mértéke a múlt század elejétől 1,3 fok, ami a globális melegedés mértékét is meghaladja.
Éppen a legnagyobb kánikulában, az égen néhány lassan gomolygó, fehér felhővel, szélcsendes időben érkeztünk az obszervatóriumhoz, viharnak se híre, se hamva nem volt. Szerencsére, mert így nyugodtan körbejárhattuk az épületet: megnéztük az udvarra telepített furábbnál furább műszereket és felmentünk a repülő csészealjba is.
A képet és a videót az Időkép Siófokon működő csillagfény-webkamerájának köszönhetjük. Az égi jelenség nagyon ritka, és még annál is ritkább, hogy sikerül lencsevégre kapni.