Egyre több magyar vízben jelenik meg az észak-amerikai eredetű cifrarák. Legutóbb Tolna és Baranya vármegye vizes élőhelyeit lakta be meglehetősen gyorsan. Komoly veszélyt jelentve ezzel többek között a hazai őshonos rákfajokra, a folyami rák és a kecskerák állományaira.
Sokan rovarnak hiszik őket, és nem kevesen undorodnak tőlük, pedig valójában nagyon fontos szerepük van, és egyáltalán nem kártékonyak.
Először a Városligeti-tóban fogták ki 2015-ben a vörös mocsárrákot, azóta a Duna fő- és számos mellékágát belakta. Legutóbb a Hosszúréti-patakban jelent meg.
Veszélyt jelent az őshonos folyami rákra és a kecskerákra nézve, mert terjeszti a rákpestist.
Ahol megjelenik a cifrarák, ott előbb-utóbb bajba kerülnek az őshonos rákok. Egy most publikált kutatás szerint számos halfaj étrendjén már ott van a cifrarák, ezáltal pedig ezek a halak talán az állományok kordában tartásában is segíthetnek.
Ez azt jelenti, hogy ezen a területen a világ élvonalába tartozunk, ami nem jó hír.
Nemrég nyilvánították védetté a dunai Táti-szigetcsoportot, melynek egyik legérdekesebb élőlényéről, az élő fosszíliáról, azaz a pajzsosrákról lesz most szó.
A légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségének növekedése nemcsak a klíma melegedését hozza magával, de az óceánok savasodását is, amiről jóval kevesebbet hallunk. Pedig a folyamat komoly veszélyt jelent a tengeri élővilág számára.
A méhekről, az ugróvillásokról, az invazív rákokról, a dunavirágokról, folyóink, erdeink ökológiájáról tudhattak meg sok új információt azok, akik ellátogattak a Magyar Tudomány Ünnepén az MTA Duna-kutató Intézetébe.
