Rejtőzködő palota a fellegváron túl
A fellegvárat alighanem mindenki ismeri Visegrádon, most oda nézünk be, ahol nem a kurtafarkú malac, hanem annak idején Schulek János kutakodott.
A fellegvárat alighanem mindenki ismeri Visegrádon, most oda nézünk be, ahol nem a kurtafarkú malac, hanem annak idején Schulek János kutakodott.
A természetet járni és azt megfigyelni csak óvatosan, körültekintően, áhítattal érdemes – ahogy év végi összevont lapszámunk címlapjának szereplője, a vörösbegy közelíti meg az etetőket, vagy, ahogy az ember egy 800 éves templomba lép.
...a Riviéra! Ja, nem: nekem a Balaton az ország egyik legjobb túraterepe, szezonon kívül is, sőt, talán éppen akkor. Mind az északi, mind a déli part. Bemutatjuk novemberi, tematikus lapszámunkat.
A bakonyi névrokonánál jóval kevésbé ismert képződményt a mintegy 15 km hosszú, erdővel fedett Rudabányai-hegység rejti.
Fontos feladatunk, hogy kevésbé ismert terepeket ajánljunk az Olvasónak, új lapszámunkba pedig igazi meglepetéseket sikerült becsempésznünk.
A ma már sajnos csak mutatóban megmaradt talpasházakkal többek között az Ormánságban lehet találkozni, ahova emellett a 18. századi, festett fakazettás templomokért is feltétlenül érdemes ellátogatni.
Összevont lapszámunkban négy olyan, kevésbé ismert vízitúrahelyszínt járunk be, amelyek rendre előkelő helyen szerepelnek az evezősök ranglistáin, s ezek apropóján egyúttal megidézzük a mára jórészt eltűnt árterek gazdag vízi világát is.
Az első kérdés persze rögtön az, hogy hol található az az összefüggő szikla, amelynek legnagyobb magassága egyes helyeken eléri a 80 métert is? Bükk? Bakony? Esetleg Gerecse? Meglepő módon egyik sem….
A tágabb értelemben vett Palócföld minden szépségét nem tudtuk bemutatni tematikus lapszámunkban, szokásunkhoz híven ezért inkább a kevésbé ismert helyszínekre és túratematikákra fókuszáltunk. Szerintünk roppant érdekes, több esetben hiánypótló anyag jött össze.
Ez persze egy kicsit szubjektív, de a Mátrát járó túrázók közül sokan a kissé félreeső Világos-hegyet tartják a legkülönlegesebb csúcsnak, és legszebbnek a tetejéről nyíló látványt.
Vérbeli természetjáróként egész évben rójuk az ösvényeket, de mégis, így április elején vadul nekiállunk a tavaszi és nyári túrák tervezésének. Új lapszámunk ehhez kíván segítséget nyújtani.
Egy felfedezőút története, ami mindazok számára tanulságos és egyben inspiráló lehet, akik az izgalmas látnivalókért szívesen letérnek a jelzett turistaösvényekről.
→ TovábbAz ünnepek lecsengtek, a bejgli elfogyott, a meseszép téli hótakarótól sok helyütt mentes táj a csikorgó fagyban pedig mindennél szürkébbnek tűnhet. De csak elsőre! Ahogy az kiderül első idei lapszámunkból is.
A zömében dolomitból álló Keszthelyi-hegység kissé félreeső bazaltvidékének talán legkülönlegesebb tagja a Kovácsi-hegy. A hegy lábánál fekvő Vindornya-láptól a Zala megye egyik természeti csodájának megválasztott Bazaltutcán át a Zalaszántó feletti Béke-sztúpáig túráztunk.
A Hortobágyot valószínűleg mindenki ismeri. De hallottál-e már második legnagyobb területű pusztánkról, a Kis-Hortobágyról? Nyári lapszámunk Rejtett Kincseink rovatában ezt a különleges vidéket tesszük fel a természetjárás térképére.
Összevont nyári lapszámunkban az Alföldre, azon belül is a sajátos arculatú Békés megyébe invitáljuk a magazin természetjáró közönségét. A nagy melegben van azért ebben némi kihívás, beismerjük, de az Alföld szokatlan perspektívából való bemutatása és a rengeteg vízpart reméljük, sokakat buzdít egy izgalmas, természetjáró alföldi nyaralásra.
A Medves-Vajdavár-vidék egyes helyein igencsak meglepő, szabályos gömb formájú sziklákra bukkanhatunk. Vajon mik lehetnek és hogyan keletkeztek ezek a néphiedelem szerint ágyúgolyóknak tartott különleges kövek?
Új tájakat bejárni és értő szemmel megismerni: ez minden természetjáró vágya. Ebből a szempontból igazán furcsa, hogy van egy lényegében ismeretlen középhegységünk, amely nem mellesleg kiváló túraterep.