Egy korszak és egy stílus(irányzat) a két világháború között, amely szereti a szimmetriát, a letisztult formákat és a cikcakkos dekorációt. Áramvonalas, elegáns, de nem minimalista. Ez az art deco. Érdekes épületeket mutatunk a főváros pesti oldalán, amelyeket egy sétára felfűzve olyan arcát fedezhetjük fel a városnak, amiről nem is hittük volna, hogy létezik.
Városi sétánk ezúttal kicsit rendhagyó, ugyanis a mostani Tabán, amelyet bejárunk, már nem az a Tabán, amelyről mesélni fogunk. A két világ közti átjáráshoz a régi képek és a történetek mellett a képzeletünkre is szükség lesz.
Ebben a gyönyörű fekvésű városban találjuk az egyetlen működőképes hazai hajómalmot, az egyetlen itthoni gótikus szerb ortodox templomot, az első világi barokk kastélyt Magyarországon, és amivel talán lepipál minden más települést a Duna mentén, az a hangulatos part menti sétánya. És ezzel még koránt sincs vége a különleges és szórakoztató látnivalóknak. Ráckevét érdemes felvenni az őszi bakancslistánkra. Meséljük, mutatjuk, miért.
Egy Balaton-parti nyaralás elsősorban a strandolásról szól, de számos nyaralóhely különleges látnivalókkal is bír. Balatonalmádiban például gyönyörű, régi villák és érdekes történetű templomok mellett a város belterületén még egy kilátót is találunk.
Vácnak mindene megvan, amiért egy városba első látásra bele lehet szeretni. Gyönyörű főtér, hangulatos folyóparti sétány, különleges épületek és izgalmas múzeumok. Ami még nagy előnye, hogy a látnivalók egymáshoz közel, sétatávolságra helyezkednek el, így akár egy egynapos kirándulással felfedezhetők. Mutatjuk, mit nézzetek meg vagy próbáljatok ki feltétlen, ha ott jártok.
Megvan annak a varázsa, amikor az ember egy kevésbé ismert városba nem a díszbe öltözött sétálóutcán érkezik meg, hanem a kertek alatt, ráadásul vízen, kenuval. Mi éppen így úsztunk be Békéscsabára az Élővíz-csatornán, és egy egészen izgalmas, új perspektívából láthattuk a várost.
Van valami líraian tragikus abban, ahogy egy régi gyárépület elkezdi levetkőzni magáról az embert, és a természet visszaköltözik. Üresen tátongó, romos ipari terek, pusztuló kazánház, széljárta irodaépületek, ikonikus művelődési ház és hatalmas betonszürke hűtőtornyok emlékeztetnek arra, hogy létezett itt egy „másik kor”. A rozsdazóna romantikája.
A magyar költészet napja alkalmából összeszedtünk öt olyan fővárosban található köztéri költőszobrot, amely nem csak egy emlékszerű objektum, hanem megmutat, felvillant valami lényegeset, fontosat az ábrázolt személyről. A teljesség igénye nélkül szubjektív válogatás következik a kedvenceinkből.
A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.
→ Tovább
Tél végén látogattunk el Nyíregyházára, ahol a főszezonon kívül is jó program lehet egy városi séta. Bejártuk a belvárost, és barangoltunk a hangulatos Sóstón, ami azon túl, hogy ilyenkor is gyönyörű, tele van érdekes történetekkel.
Ma már nemcsak Budapesten, de a legtöbb a vidéki nagyvárosban is részt vehetünk tematikus városnéző sétákon. Szegeden megismerhetjük például a fűszerpaprika történetét, a századforduló legkedveltebb kávéházait, megnézhetjük az alsóvárosi napsugaras házakat vagy a szecesszió legszebb épületeit. Mi ez utóbbi séta útvonalát jártuk be.
A kispesti Határ úti metrómegállótól pár percnyire mintha egy másik városba csöppenne az ember, sőt nem is városba, inkább egy faluba, amely varázsát nemcsak hangulatos, régi épületeinek, de összetartó közösségének is köszönheti.
Visegrád az ország egyik legismertebb kirándulóhelye. A város azonban a Fellegváron, a Salamon-tornyon és a királyi palotán túl kevésbé ismert látnivalókat és ritkán hallott történeteket is tartogat.
Összeszedtük nektek az art deco építészet néhány legjobban sikerült példáját a fővárosból.
A Normafa lejtőjének alján, távol a forgalmas ösvényektől egy különleges emlékmű bújik meg a fák között. Mi történt közel kétszáz éve Zugliget egyik leghíresebb fogadójában, és mi köze van mindehhez a főváros első Kossuth-emlékművének?
Egy hideg, téli hétköznapon látogattunk el az ország második legnagyobb városába. Mindenki szaladt a dolga után, kivéve mi: fotós kolléganőmmel fázósan bár, de lassú léptekkel sétáltunk, közben meg-megálltunk, kíváncsian tekintgettünk ide-oda, és próbáltuk szóra bírni a debreceni épületeket.
A Budapest nyolcadik kerületében található Légszesz és a közelében húzódó Gázláng utca sokat sejtető nevek, amelyek egy korábban itt álló gyárra utalnak. De vajon mi volt az a különös nevű légszesz?
Decemberben sokan a lábukat sem teszik be a pesti belvárosba, mert irtóznak a tömegtől, mások, ha máskor nem is, most azért csak eljönnek, hogy kicsit sétáljanak az ünnepi hangulatú utcákon, tereken. Mi is erre indulunk most, de a szokásos látnivalókon túl szeretnénk néhány érdekességet mesélni és megmutatni.
Szinte hihetetlen, hogy ez a zsebkendőnyi kis zöld terület a Budapest közepén már az 1700-as években is kert volt, és ez máig nem változott. Közben persze sok minden történt, a terület főúri kertből közpark lett, s míg 1751-ben a palota erkélyéről Mária Terézia integetett a tömegnek, most a kert leghíresebb lakója alighanem Karcsi, a nyúl.
Jártam már párszor Kőszegen, de hol a környék remek túralehetőségei, hol a keresztcsőrűek inváziója vonta el a figyelmemet a városról. Így legfőbb ideje volt, hogy a legismertebb látnivalók kipipálásán és a rövid sétálgatásokon túl végre alaposabban is megismerjem az ország egyik legszebb települését.
