1949-ben jelentettek utoljára magyar gyűrűs kanalasgémet Egyiptomból, de most, 75 év után ismét felbukkant egy fiatal példány, amely mindössze két és fél nap alatt repült el hazánkból az észak-afrikai országig.
Már 135 ezernél is több daru időzik a Hortobágyon. A következő egy-két hétben várható a vonulási csúcs, így most érdemes darunéző túrára menni.
Készülnek a vonulásra a kék vércsék. A Körös-Maros Nemzeti Park tradicionális gyülekezőhelyein szeptember 11-ig már több mint 2600 példányt figyeltek meg a szakemberek.
Sokaknak a vonulásról a madarak jutnak eszébe, pedig e képesség sok más állatfajnál megfigyelhető, legyen az gerinces vagy gerinctelen. Lássuk, mennyire vagy képben az állatok vonulásával kapcsolatban!
Egyik legkedvesebb madarunk a fehér gólya, amelynek vándorlása ráadásul kötődik nemzeti ünnepeinkhez is. A gólyák ugyanis hagyományosan március 15. körül érkeznek hozzánk, és augusztus 20. körül indulnak el telelőhelyeikre.
Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.
A színpompás szalakóták a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.
Norvég szakemberek napelemes jeladóval szereltek fel egy kislilik-párt, hogy nyomonkövethessék a mozgásukat. A skandináviai kislilik-populáció több mint fele az őszi vonuláskor, általában szeptember közepén érkezik Magyarországra.
Fiatal kora ellenére közel 1200 km tett meg egy Magyarországon kikelt és megjelölt nagy kócsag.
Ezek az élénksárga begyű kis madarak egyre népesebb csapatokba verődnek az Alföldön, együtt táplálkoznak és készülődnek a vonulásra. Ilyenkor a sárga billegetők akár több százas csapatait is megfigyelhetünk a nyílt, vizes, mocsaras területeken.
Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeztek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.
A téli hónapokban még a nagyvárosok is meg tudják örvendeztetni a madárbarátokat. A parkokban, fasorokban számos északról érkezett vendég keres menedéket és legfőképpen élelmet. Érdemes hát nyitott szemmel járni, néha meg-megállni, és végigpásztázni a belvárosi fák csupasz koronáit.
Egyre több darucsapat érkezik a kardoskúti Fehér-tóhoz, így a Hortobágy mellett már itt is megleshetjük ezeket a gyönyörű madarakat.
Mit gondoltak a vonuló madarakról az ókorban, és mit tudunk most? Mi köze van a híres angol napilap hirdetési rovatának egy magyar gólyához? És vajon mely fajok tartoznak a vonulási rekorderek közé? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre is választ adunk.
Javában készülődnek fecskéink a nagy útra. Hatalmas csapatokban gyülekeznek, közben pedig folyamatosan táplálkoznak, hogy elég energiájuk legyen eljutni Afrikába, a Szaharán túlra.
Megérkezett Szofi telelőhelyéről a dömösi madármentőknél élő sérült párjához. Macus ezúttal is lelkesen fogadta. A hangos kelepeléssel kísért nagy találkozásról videó is készült.
Műholdas nyomkövető eszközökkel két éven át vizsgálták a madarak vonulását. Az elképesztő távolságadatok mellett az is érdekes jelenség, hogy ez a faj képes a fiókáit a lábai között menekíteni.
A tatai vadludakról készült kisfilmsorozat első része a napokban került ki a Tatai Vadlúd Sokadalom közösségi oldalára.
Amennyiben a szóban forgó kérdésre igen a válasz, bizakodhatunk benne, hogy szép, hosszú őszünk lesz, de ha a válasz nem, akkor lassan előkereshetjük a nagykabátokat. Legalábbis a néphagyomány szerint.
Augusztusban feltűnően kevesebb madarat látunk a korábban megszokotthoz képest. Szerencsére ennek hátterében nem természetvédelmi probléma, hanem a költési időszak befejeződése áll
