Kevés olyan rejtélyes madarunk van, mint az erdei szalonka. Még mindig igen keveset tudunk róla. Egyrészt, mert Magyarországon csak átvonul, másrészt, mert nagyon nehéz őt megtalálni. Rejtőszíne tökéletes, és kiválóan el tudja kerülni az embert. Jöjjön hát nyolc érdekesség a magyar erdők vándorló tündérmadaráról.
Az erdei szalonkát kiváló rejtőszíne miatt nappal sem könnyű észrevenni, de éjszaka meg még úgyse. Pedig ez a rejtőzködő madár leginkább az esti időszakban aktív. Csatlakoztunk dr. Schally Gergely egyetemi oktató-kutató szalonkagyűrűző túrájához, hogy találkozhassunk az erdők titokzatos tündérmadarával. Hogy milyen hangulatú egy éjszakai becserkészős szalonkagyűrűzés, azt videónkban megmutatjuk.
A madárra Szántód partjánál lettek figyelmesek, amely nagy sebességgel támad a vízen halászó sirályokra, hogy elrabolja zsákmányukat.
Ezek az élénksárga begyű kis madarak egyre népesebb csapatokba verődnek az Alföldön, együtt táplálkoznak és készülődnek a vonulásra. Ilyenkor a sárga billegetők akár több százas csapatait is megfigyelhetünk a nyílt, vizes, mocsaras területeken.
Cserebökény térségében kihelyezett költőládákat ellenőriztek a napokban. A nemzeti park munkatársai mindenre számítottak, de erre nem: az elmúlt 40 évben errefelé csupán párszor észlelt, ritka bagolyfajt találtak egy vércseládában.
Az enyhe időjárás sok részlegesen vonuló madarat télire is itt marasztalt a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin, de már szép számmal tértek vissza olyanok is, amelyek ősszel mégis elrepültek melegebb területekre.
A hazánkban rendszeresen költő bagolyfajok közül egyetlen olyan akad, a füleskuvik, amelyik télire elvonul. A faj egyedei áprilisban térnek vissza afrikai telelőhelyeikről.
A napokban egyre több helyen figyelték meg Magyarországon ezt az érdekes, vonuló énekesmadarat. Aki látni szeretné a seregélyek rokonságába tartozó, rózsaszín-fekete pásztormadarat, annak érdemes mostanság az Alföld füves pusztáin és a Hernád völgyében nyitott szemmel járni, mert lehet, hogy már júniusban tovább is repülnek.
Földszínű tollazatának és kiváló rejtőszínének köszönhetően beleolvad a környezetébe, szinte láthatatlanná tud válni. Az egyetlen feltűnő rajta a testéhez képest jókora, sárga szeme. De vajon miért hívják bagolyfejű lilének vagy bagolyszemű sneffnek ezt az érdekes megjelenésű madarat?
A madarak december közepe óta időznek a Kis-Balaton déli csücskében. A faj rendszeres, kisszámú telelő, illetve őszi és tavaszi átvonuló nálunk, de századokkal ezelőtt fészkelt is a Tiszántúlon.
Az elmúlt hetekben nem mindennapi átvonulót, egy fiatal tollazatú kőforgatót láttak a szakemberek a Dévaványa–Ecsegi-pusztákon. Ez a madár rendkívül ritkán fordul meg ezen a vidéken, az elmúlt harminc év során ez csupán a harmadik megfigyelés.
Ez a kedves kis énekesmadár, hosszú távú vonuló, és a teleket Afrikában tölti. Nevét élőhelyéről kapta, mindig valami kiálló hant, vakondtúrás, kő, tuskó tetején üldögél.
Az utóbbi hetekben élénk a madárvonulás a Körös-Maros Nemzeti Park pusztái felett. Egyre gyakrabban bukkannak fel errefelé a hazánkban ritkán látható fakó rétihéják, és egy örvös rigót is megfigyeltek a szakemberek a Csanádi-pusztákon.
A fenyőpintyek kisebb csoportjai október elején bukkannak fel Magyarországon, igazán nagy tömegben viszont december vége és február között találkozhatunk vele. Előszeretettel látogat városi parkokba, és az etetők közelében is gyakran megfordulnak.
