Francz Ilona cikkei

Vannak különleges helyek Magyarországon, ahol a természet szépsége olyan erővel hat az emberre, hogy elfogynak a jelzők, a szavak. Ahol „nagyon másabb” a táj, ahol nem mindennapi ott lenni. A fokozottan védett, csak nemzeti parkos vezetővel látogatható Tarjánka-szurdok a Mátrában egy ilyen hely.

Március elején jártam először a tatai Fényes tanösvényen, és annyira lenyűgözött, hogy elhatároztam, két-három havonta eljövök ide, hogy lássam, hogyan változik ez a csodás hely az évszakok múlásával.

Már az út tervezésekor tudtam, hogy nem lesz elég időnk mindarra, amit szeretnénk megnézni, mert Sopron és környéke tele van látnivalókkal. Lehetetlen küldetésre vállalkozik az, aki az ország másik feléből csak pár napra érkezik ide, és mindent látni szeretne.

Úgy tartják, Veszprémben vagy fúj a szél, vagy harangoznak, esetleg mindkettő egyszerre. A harangokat mi is hallottunk, a Bakonyból lefutó szelek helyett azonban ezúttal verőfényes napsütés és szélcsend fogadott bennünket.

A Balaton-felvidék idilli falvaiban járva mindig költözhetnékem támad. Nagyon el tudnám képzelni errefelé az életet, a maga nyugalmával és gyönyörű természeti környezetével. Most sem volt ez másképp.

Ahogy magunk mögött hagyjuk a Zempléni-hegység vadregényes bérceit, és leereszkedünk a Hernád völgyébe, álmos kis településeken haladunk át. Nyugalmasan csordogál errefelé az élet, századokkal ezelőtt azonban nagy jelentőségű események történtek itt.

A város különböző pontjain fakadó források, a csodaszép tavak és a vízfolyások mind-mind alakították Tata történetét, ahogy igaz ez az Esterházy családra is. Az április Turista Magazinban bemutatjuk az egyik legszebb hazai kisvárost.

Az európai bölények valaha gyakoriak voltak a Kárpát-medencében, itthon ma már szinte csak fogságban látjuk őket. Az Őrségben pár hónapja félvad körülmények között él néhány példány. Megnéztük őket, hogyan boldogulnak a „vadonban”.

Novemberi lapszámunk História rovatában most egy olyan kastélyt mutatunk be, amiről már mindenki hallott, és ahol valószínűleg sokan jártak, de ígérjük, így is megpróbálunk róla újat mondani.

Fraknó magányos dolomitszirten álló vára a kismartoni kastélyhoz hasonlóan hajdan az Esterházy-uradalom része volt, ma pedig Burgenland egyik legismertebb jelképe.