A különféle természetközeli népek nemcsak az állatoknak, hanem a növényvilágnak is különleges időjós szerepet nyilvánítottak. Azok, akik szeretik a növényeket, szeretnek kirándulni az erdőkben és réteken, netán szívesen kertészkednek, könnyűszerrel felfigyelhetnek egy-egy növény időjárást előre jelző képességére.
Amikor az eget kémleljük, időnként olyan elképesztő formájú felhőket is láthatunk, amelyekről nehezen hisszük el, hogy nem csak felfestették őket az égre. A természet – valamilyen furcsa módon – képes a már megszokott felhőtípusokon és felhőfajokon túl, a nem szokványos légköri helyzeteknek köszönhetően egészen speciális alakú felhőket is létrehozni.
Verőfényes napsütéses időben a szántóföldek felett vagy a meleg aszfalton sokszor olyan tükröződések jelennek meg, mintha hatalmas pocsolyák hevernének a földön előttünk. Azonban hiába közeledünk feléjük, mégsem tudjuk őket utolérni, hirtelen „felszáradnak”, avagy elillannak a semmibe, mintha ott sem lettek volna. Néha igen nehéz elhinni, hogy tényleg nem voltak ott, és csak a szemünk káprázott, pedig hihetetlenül élethűnek láttuk őket.
Egy szivárvány feltűnése a borús égbolton mindenkinek mosolyt csal az arcára, legyen az gyermek vagy felnőtt. Örülünk, mert egy olyan égi tüneménynek lehetünk a szemtanúi, amely nem fordul elő bárhol és bármikor.
Ködös, borongós időben többnyire nincs kedvünk útnak indulni, hanem leginkább otthon aludnánk egész nap. A túrázás sem tűnik érdekesnek, hiszen alig látunk valamit a tájból, a levegőt pedig nehéznek és fullasztónak érezhetjük a magas páratartalom miatt. Pedig a köd kifejezetten varázslatos tud lenni, amelyben ráadásul ritka légköroptikai jelenségeket is lencsevégre kaphatunk.
Nyáron a szikrázó napsütést gyakran pillanatok alatt hatalmas égzengés és felhőszakadás követheti. Ez váratlanul és felkészületlenül érhet bennünket akár egy erdei, akár egy vízitúrán, még akkor is, ha előtte gondosan megnéztük az időjárás-előrejelzést. Érdemes hát kicsit felkészülni „vihartanból”.
