Németh Imre cikkei

Otthonomtól távol, szívemhez közel, ilyen a Zselic nekem. Már éltes túrázó voltam, mikor felfedeztem magamnak. Azóta másikkal is igyekszem megszerettetni.

A száraz tények: 21 km táv, 800 méter szint a Mátrában. S a valóság: megannyi szépség, kaland. Induljunk az ország tetejére, hazánk legmagasabb csúcsára a februári tavaszban!

Nemrég egy félnapos túra keretében Kisnána rejtett természeti és kulturális értékeit ismerhettük és szerethettük meg Csabai András, helyi patrióta értő túravezetésének köszönhetően, így lett a miénk a Mátra egy rejtett szeglete.

Román neve Vlegyásza, magyarul Vigyázó, de régebben Kalota-havasként emlegették. És valóban találó mindegyik magyar neve, mert a csodás Kalotaszeget vigyázza hatalmas tömbjével.

A szentély eredeti jelentése: egy vallási építmény, vagy annak a legértékesebb, csak arra méltók által látogatható része. És ezért jó a cím, mert a Gerecse Tájvédelmi Körzet egyik legértékesebb, legféltettebb része a szigorúan védett (szentély vagy magterület) Nagy-Pisznice.

Igyekeztem úgy szoktatni a családomat, hogy a balatoni nyaralások alatt csak a délelőtti kirándulások, túrák után menjünk strandolni. Ugyanis rengeteg szebbnél-szebb ismeretlen túraútvonal vár ránk a Balaton-felvidéken. Most egy csodálatosan szép körutat jártunk be együtt Pécselytől északra. A szint minimális, az élmény viszont maximális.

A Börzsöny északnyugati sarkánál, Bernecebaráti községnél indul és úgy Drégelyvár magasságában ér véget a Nagy-völgy. Nem csak méretben, de látnivalókban, élményekben is gazdag a környék. Ezt fogom bebizonyítani ezzel a két szép túrával.

Csak egyórányira a fővárostól, csak pár száz méter szint, csak csodás táj; csak élvezni lehet a Csór községtől északra elterülő dolomittérség szépségeit, változatosságát. Csak tájékozódni kell jól, az igencsak szokatlan útvonalvezetés ezt megköveteli.

A Kincsesbánya 20 teljesítménytúrára mi még rátettünk hat kilométert, csak azért, hogy az utolsó órában hóviharban túrázhassunk. Na, jó, a vadregényes Gaja-szurdok és keleti peremének sziklás szépsége vonzott a plusz távra. Nem bántuk meg!

A legtöbb ember fejében a sivatag Ausztráliával vagy az afrikai Szaharával, esetleg még a Kalahárival azonos. Pedig az amerikai kontinens déli, de még inkább az északi részén kiterjedt sivatagos területek uralkodnak Mexikó és az USA jelentős részén. Ilyen kő- és homoksivatag a Snow Canyon vidéke is, amely három nagy táj, a Mojave-sivatag, a Colorado plató és a Nagy-Medence sivatagjának találkozási pontjánál található. Ezért is rendkívül sokszínű és változatos, tehát ideális felfedeznivaló, kalandos túraterep!

Pozsonytól Gútáig 135 km hosszan kanyarog a középszakasz jellegű Kis-Duna (Maly Dunaj) Európa legnagyobb folyami hordalékkúpjának északi határán. Vidám csapatunkkal itt eveztünk és örömködtünk öt napot.

Göcsej valahogy nincs a túrázók köztudatában, pedig az M7-es jóvoltából ide is csak 3 óra az autós utazás ideje. Igaz, a kevésbé meredek dombokon, hátakon szántóföldek terjeszkednek, de azért árnyas erdő és csörgedező patak is akad bőven. Például Kustánszeg környékén, ahol mi is csavarogtunk egy kellemeset.

A csodákat rejtő Aggteleki-karsztunk északon, a szlovák-magyar (mesterséges) határon túl is folytatódik, sőt, mondhatjuk, kiteljesedik. S nem csak méretében, de látnivalóiban is. Nem véletlenül lett az UNESCO természeti világörökség része.

Képzeljük el a Tisza méltóságos hömpölygését a Rába játékos vadságával, s ekkor magunk előtt láthatjuk a Drávát, ezt a kevésbé ismert, gyönyörű folyót. Ez egy elvarázsolt táj, mely elsősorban a természetességével ejti rabul a szívünket. Ráadásul e határfolyónak van egy kis- és nagy testvére is: a vad Mura és a nyugodt Duna.

Minden barlang titokzatos, de a Bátori valóban kiérdemelte Vajna Györgytől (aki könyvet is írt a fenti címmel), hogy a rejtélyes jelzőt kapja. Ismerjük meg e csodás földalatti világot!

Bár voltam párszor négyezer méter felett, de a Somló számomra a maga 432 méterével is hegy. Mit hegy! Maga a hegy! S elsősorban tanúhegy. S nem csak az iskolában tanult, földrajzi értelemben vett tanúhegy. Bölcsen tanúsítja az ember és a természet lehetséges együttélését, a föld tiszteletét, a jó bor dicsőségét, az emberi munka erejét, a „kicsi szép” igazságát, a táj értékét, és lélekre való pozitív hatását, a Somló csodáját. Mert csodás ez a hely!

A számomra oly csodás Vértes hegység sok mindenről nevezetes, de vizeiről nem. Remélem, csak mostanáig.