Volt olyan idő, amikor az eperfákat akkora becsben tartották, hogy 25 pálcaütés is járhatott annak, aki kivágott belőlük egyet is. A fekete, fehér vagy rózsaszín gyümölcsű fehér eperfa és a sötétpiros gyümölcsű fekete eperfa egyaránt bőtermő, zamatos gyümölcsük és levelük pedig sokféleképpen felhasználható.

Már javában nyílik az illatos bodza. Érdemes betankolni belőle, mielőtt elvirágzik, mert nemcsak szörp, lekvár, szirup, szósz, hanem ízletes gyógytea is készülhet belőle.

Itt a bodzaszezon, amit érdemes kihasználni, hogy virágjából finom szörpöt készítsünk. A bodzaszörp ásványvízzel hígítva, citromkarikákkal kiváló hűsítő, de teába és sütibe is teheted.

A mézet már hosszú ideje ismeri és használja az ember, nem csak édesítőszerként. Gyógyhatásáról már az ókori görögök is tudtak, szépítőszerként, szamártejes fürdőjébe keverve Kleopátra is élvezte jótékony hatásait. Természetes hát, hogy a méznek már több ezer éve komoly kultusza van: többek között az istenek eledelének és az örök ifjúság forrásának is tartották.

A friss fenyőillat a hegyvidéki túrák fenyveseinek nyugalmát és a karácsonyt is bizonyára sokakban felidézi. Arra viszont biztosan kevesebben gondolnak, hogy a fenyők üdeségét, a kicsit citromos, gyantás ízt akár a karácsonyi menü finomságaiba is becsempészhetjük.

Télen megfogyatkoznak a vadon gyűjthető táplálékok. Van azonban néhány erdei alapanyag, amelyeket jó eséllyel megtalálhatunk ezekben a hónapokban. Ilyen a szinte egész évben elérhető, különleges megjelenésű és állagú gombafaj, a júdásfülgomba is.

Bár a természet lassan már nyugovóra tér, a késő ősz is tartogat még vadon termő finomságokat. Az erdei gyümölcsök nemcsak üde színfoltot jelentenek az egyre sápadtabbá váló tájban, de őszi-téli étrendünket is színesebbé tehetik.

Az általában esős, de még fagymentes őszi időjárás sokszor előcsalja a gombákat, így ilyenkor az erdők nemcsak látványosak a színes kalapoktól, de ehető gombatermést is bőségesen kínálnak.

Az első illatos ibolyák kinyílásától fogva egész nyáron át virítanak az ehető vad- és kerti virágok, amelyekkel nemcsak vidámabbá, szebbé, étvágygerjesztőbbé, hanem finomabbá is varázsolhatjuk kedvenc ételeinket.

Pár éve elég trendi lett, és nem tudjuk, ki hogy van vele, de nekünk nagyon bejön ez a karakteres ízű, fokhagyma-snidling kombóra emlékeztető erdei vadzöldség. Három gyorsan elkészíthető medvehagymás receptet megosztunk veletek, amit többször teszteltünk, és nagyon megszerettük.

A régi korokban még tömegesen felhasznált kökényről úgy tartják, akkor igazán jóízű, ha már megcsípte a dér. Az első fagyok után a gyümölcs puhább lesz, fanyar íze mérséklődik, cukortartalma megnő, így sokoldalúan felhasználhatóvá válik.

A naptárreform előtt Luca napján, december 13-án volt az év leghosszabb éjszakája, s ehhez a naphoz több olyan rítus is kapcsolódik, amelynek valamely növény az alapja.

Ősszel is számos levélzöldséget kínál a természet, ezekre mégis inkább csak a tavaszi vitamin- és ásványianyag-pótláskor gondolunk. A medvehagymát persze ne keressük a természetben ilyenkor, más ehető, zöldfűszerként vagy levélzöldségként hasznosítható, ízletes levelű növényekkel viszont bátran megismerkedhetünk.

Az aszályos évek nem kímélik a vadnövényeket sem, vannak azonban igazi túlélők, amelyekre még nagy szárazságban is számíthatunk, egészen kora őszig. A szélsőségeket is elviselő, de finom gyomokból ajánlunk egy pénztárcakímélő ételt.

Egy szokatlan formájú és édes pillanatokat okozó különlegesség, amely Zala megyében igen elterjedt, és tiszteletére még szobrot is emeltek Zalaszombatfán. Szerinted mi lehet? Ha nincs tipped, a cikkből megtudhatod.

Alföldi területeink leghíresebb vadon termő növénye a kamilla. Bizonyítottan hatásos, évszázadok óta alkalmazott gyógynövényként ismerjük elsősorban, de jellegzetes aromáját fűszerként is érdemes kipróbálni. Kamillás édességeket készítettünk.

Májusban már kezdenek érni a hazai erdők talán legzamatosabb és legillatosabb gyümölcsei, a szamócák. Több fajukat is ízlelgethetjük ilyenkor frissen, de a szerencsések és kitartóak, no meg a jó derékkal rendelkezők akár annyi apró gyümölcsöt is gyűjthetnek, hogy otthoni finomságok is készülhetnek belőle.

Szinte egész évben elérhető ez a vadon termő fűszer-, saláta- és főzeléknövény, amelyet régen a gazdagok is különösen kedveltek. A patakpartjainkat sokfelé borító podagrafűből főztünk.