Jobb mesekönyvekben, melyek az erdőben játszódnak, valószínűleg felfedezünk egy-két gombarajzot, és szinte az is teljesen biztos, hogy ezeket a légyölő galócáról mintázták.

Az imádkozó sáskával ősszel, egészen az első fagyokig, még akár novemberben is találkozhatunk. Miniportré egy fura szerzetről.

Bár a harkályfélékhez tartozik, a nyaktekercs csak nyomokban hozza a család általános jellemzőit. Legkülönösebb tulajdonsága is egyedinek számít, vészhelyzetben ugyanis madár létére hüllőnek álcázza magát.

Egyáltalán: mit kell tudni ezekről a baljós nevű élőlényekről? Tényleg húst fogyasztanak? Ha odadugod az ujjad, leharapják?

A nagy kócsagot ma már az egész országban sokfelé láthatjuk, de nem volt ez mindig így, a 20. század elején félő volt, hogy a faj eltűnik Magyarországról. Szerencsére nem így történt, ennek emlékére pedig a nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara lett.

Ez a gyönyörű íbiszféle ritka költőfajaink közé tartozik, és nemcsak hogy kevés van belőlük, de azok sem mutatkoznak túl gyakran. A társaságot viszont kedvelik, a fajtársakét és más vízimadárfajokét is, akikkel szívesen fészkelnek egy telepen.

Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.

A színpompás szalakóták a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.

Bár a fülemülék ritkán kerülnek szem elé, gyönyörű éneküket hamarosan sokfelé lehet hallani. A legkorábban érkezők már megszólaltak, a többség azonban április végén, május elején érkezik. A hímek a nagy út után nem pihennek sokat, hamar énekelni kezdenek, remélve, hogy hangjukkal meghódíthatnak egy arra repülő tojót.

Egzotikus küllemével a hazai madárvilág egyik legjellegzetesebb képviselője. A búbosbankák nem csak külsőségekben térnek el az átlagtól, tojásaik és fiókáik védelmére is sajátos módszereik vannak.

A kékbegyek az év nagy részében észrevétlenül élik életüket, kivéve a költési időszakot, amikor a kékmellű hímek kiülnek éneklőhelyükre, és onnan kiáltják világgá szerelmüket.

Miért hívják vörösbegynek, ha egyszer narancs színű a begye? Mi köze a karácsonyhoz és az angol postásokhoz? És valóban olyan szelíd, mint amilyennek látszik? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is válaszolunk, és az is kiderül, miből lesz a vörösbegy, avagy hasonlítanak-e a fiókák szüleikre.

Téli túrák alkalmával néha meglepően csendesnek tűnik az erdő. Persze, ha kitartóan fülelünk, innen-onnan felhangzik egy-egy jelzőhang, károgás vagy harkálykopácsolás. Következzen most, a teljesség igénye nélkül, egy hangos összeállítás, főszerepben a téli erdő madaraival.

Már az ókor embere is felfigyelt arra, hogy a karvaly és a kakukk színezete nagyon hasonló. De vajon ez csak véletlen egybeesés, vagy a két madár közül valamelyik előnyt kovácsol mindebből?

A madárvilágban vannak olyan fajok, amelyek mesteri szintre emelték a hangutánzás képességét, és nemcsak más madárfajokat, de környezetük egyéb hangjait is remekül tudják utánozni.

Kicsit olyan, mint egy egér, emlékeztet a mókusra is, de sem egyik, sem másik, ez a szürke állat a hazai pelefélék legnagyobbika.

Mekkora sebességgel tud repülni? Mi miatt tűnt el hazánkból hosszú évtizedekre? Cikkünkben ezekre a kérdésekre is választ adunk, és az is kiderül, milyen meglepő helyeken is előfordulhat ez a szédítő sebességű madár.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeztek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.