Áll egy több szempontból is különleges épület a Rózsadomb tetején. Az 1949-ben Kapisztrán Szent János tiszteletére felszentelt templom puritán külsejével szinte észrevétlenül húzódik meg a Törökvész és a Tövis utca sarkán. Sajátos időkapszula. Nemcsak építészete, de története is érdekes.

A kérdéssel érdekes módon sem a Google, sem a Chat GPT nem tud kapásból mit kezdeni.

Az egykori zsidónegyed szélén álló monumentális épület első pillantásra sem mondható klasszikus zsinagógának, sőt, egyes díszítőelemei egyenesen keleties hangulatot árasztanak. Bent még inkább meggyőződhetünk róla, hogy nem mindennapi helyen járunk. Öt olyan érdekességet mutatunk, melyekből kitűnik, hogy a „Dohány” egészen kivételes a maga nemében.

A tavasz kezdetének egyik legszebb jele a fővárosban, amikor virágba borulnak a Gellért-hegy mandulafái. De vajon mióta állnak itt ezek a fák, és ki ültette őket?

A tatai Kálvária-dombon álló, égbe szökő téglatornyot most a Fellner Jakabról elnevezett kilátóként ismerjük, de 1939-ben, amikor megépült, még egészen más feladatot látott el.

Egy váci barangolás során érdemes elsétálni a város déli részén található Ligetbe, amelynek szélén áll a különös nevű Hétkápolna. Az épülethez egy szép kálvária vezet, közelében pedig csodatévőnek tartott források fakadnak.

Ha Vác belvárosából elindulunk dél felé a Duna mellett, a Liget előtt nem sokkal egy dombon álló hatalmas templom tűnik fel. A templomot várfal veszi körbe, amelynek legmagasabb pontján egy szobor áll, karjait az ég felé emeli. Vajon ki ő, és mi lett az évszázadokig itt álló várral?

Budapesten, a Széchenyi-hegy oldalában található Széchenyi-emlékmű eredetileg egészen más környezetben állt. Ybl Miklós a mai Hősök terére tervezte azt, de az 1896-os millenniumi év nagyszabású építkezései miatt új helyet kellett keresni számára.

Ezúttal egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb várromot mutatunk be, ahonnan még akkor is lélegzetelállító panoráma nyílik, ha nem a legkellemesebb kirándulóidőben hódítjuk meg a „csúcsot”.

Piliscsaba és annak egyik településrésze, Klotildliget sok túrázó számára jól ismert, hisz itt van az Országos Kéktúra egyik bélyegzőhelye, de innen juthatunk fel a Dévényi Antal-kilátóhoz is. De vajon ki volt az a bizonyos Klotild?

Vannak a fővárosnak olyan részei, ahova, ha nem vagyunk éppen helyi lakosok, vagy nem akad ott konkrét dolgunk, jobbára csak átutazunk, merthogy azt gondoljuk, úgysincs ott semmi érdekes. Mutatunk egy egyedülálló gyöngyszemet a 10. kerületben, amiért érdemes egy kis kitérőt tenni Kőbányára.

A Fortepan gyűjteményéből olyan kilátókról válogattunk képeket, amelyek ma már nem léteznek, vagy legalábbis nem ebben a formában. Virtuális kilátótúra Soprontól Miskolcig.

Kétszáz éve született Jókai Mór, a legolvasottabb magyar író. Az évforduló és a Jókai-emlékév alkalmából sorozatot indítunk, amelyben az író életében fontos szerepet játszó helyszíneket és a kevésbé ismert Jókait is bemutatjuk. Például a botanikust, akinek regényeiben hatszáznál több növényfaj szerepel, vagy a kertészt, aki csodakertet varázsolt a Svábhegyre.

Számos vár nyerte vissza régi fényét az utóbbi évtizedekben, de vajon milyennek látta ezeket a történelmi jelentőségű építményeket a múlt század embere? Képes időutazásunkon most ti is megnézhettek jó néhány várat egykori állapotában és napjainkban.

Tegye fel a kezét, akinek Kőbányáról a barokk jut az eszébe? A többség valószínűleg a téglagyárra, a gyógyszeriparra, a világos sörre, a Chinatownra vagy az izgalmas föld alatti pincerendszerre gondol, ha már, de a barokkra aligha. Pedig jelen van az is a X. kerületben, hiszen Kőbánya ütőerén, egy kis dombon áll a bájos „parasztbarokk” kápolna, amelynek egyik különlegessége a sok közül, hogy saját kezűleg építette egy 18. századi kőfaragómester.

A Normafától néhány percre található Disznófő vendéglő a 19. században a kirándulók egyik állandó találkozóhelye volt, ahol a kor neves művészei is gyakran megfordultak.

A hatalmas csövön át érkező vízfolyás a látszat ellenére egy patak, ami Nagykovácsiból a Remete-szurdokon át érkezik Budapestre. Itt azonban hamarosan eltűnik a föld alatt, és csak a Dunánál bukkan újra a felszínre.

Ennek a hegynek olyannyira összefonódott a neve boszorkányokkal a 17-18. században, hogy a boszorkányperekben is rendszeresen felbukkant, mint klasszikus éjjeli gyülekezőhely.